Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1941 / 3. szám - A világ új rendje
MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 3. S Z. BUDAPEST 1941 > A világ új rendje. Macudka japán külügyminiszter európai látogatása teljes fényt vet arra a világpolitikára, melyet a háromhatalmi egyezmény jelent. Kz a világpolitika nagy távolságokat könnyedén hidal át. mert alapja az érdekek 'és célok valódi közössége. K politika, mely három erővonalat köt össze: az európai kontinens, a Földlkiözli tenger és a Távolkelet erővonalát, mágiához vonzza mindazon államokat, melyeknek érdekei azonosak az övével. A háromhatalmi egyezmény erejét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy békét kínálhat a világ legnagyobb mérkőzése közepette, melyben a kis államok ereje csak fehnorzsolódhatik. Az államok között, melyek a háromhatalmi egyezményt aláírták, a legutóbbi Jugoszlávia volt. Az aláírás után keletkezett válság és annak következményei sem változtathatnak azon a konstrukeión. amit a háromhatalmi egyezmény a világ jövendő békéje tekintetében jelent. A világ figyelmét ez a körülmény még fokozottabb mértékben tereli a diplomácia munkája felé. A háború, mely szerte a világon szárazon és vizén folyik, mintha elvesztette volna vezető helyét a közvélemény érdeklődésében. Nem a hadjáratok kimenetelét figyeljük, hanem az e fölött magasabb politikai síkban folyó diplomáciai küzdelmeket. A hadvezetés fölött is uralkodó magas diplomácia rég kinőtt az úgynevezett európai egyensúly apró mesterkedéseiből. A régi európai egyensúly diplomáciája nem akart döntő hatalmat adni az európai szárazföld egyetlen országának sem. Hőhordozója ennek a politikának Anglia volt. Főscgítöje pedig Franciaország, melynt'k politikája Richelieu óta mindig németellenes . Nem volt tehát nehéz Angliának és Franciaországnak egymásra találniok az Európaellenes politikában. A francia-angol politika mindig igen kedvező és hangzatos szavakat talált a szabadságban és egyenlőségben, csak azért, hogy a legszigorúbb fehér rabszolgaságot valósítsa meg Trianon, Versailles és társai békéjében. Most, mikor harci kiáltásként, az angol háborús politika ugyanezen jelszavakat hangoztatja, úgy látszik, nagyon számít Európa feledékenységére és könnycnhivő'ségére. Az európai szárazföld azonban most sem várhat egyebet Angliától, mint amit a Versailles—trianoni békében kapott: valami hasonlót a genfi népszövetséghez, mely a szabadság és egyenlőség jelszavaival gyarmati függőságben hagyja az európai szárazföld országait. E rendszernek, genfi 'szövetségével, oselszövényeivel, fegy\crtelenségbe döntésével, azonban már vége. Európa nem akar idegen vezetést: maga akarja saját rendjót kialakítani. A most folyó diplomáciai harc éppen ezért számíthat nagyobb érdeklődésre, mint a rettentő hadviselés bármily gyors cselekedete. A békekötések óta szüntelenül hangoztattuk, hogy a revízió ügye, a páriskörnyéki béke összetörésének ügye, nem helyi, nem is csupán magyar, még csak nem is csupán európai, hanem világpolitika, i A történelem újabb mozzanataiból ez világosan látható. Most, mikor a balkáni helyzet, mely legközvetlenebbül érint bennünket, a végleges tisztulás útján van, mutatkozik az előző fejlemények fontossága. Szinte a termő csíra szabályos és vissza nem tartható győzelmes fejlődésének képét látjuk abban, hogy a versaillesi és trianoni rendszer összetörése magával hozta a rosszemlékű kisantant megszűnését és felbontotta a balkáni szövetséget, mely szintén a status quot igyekezett őrizni. Romániának a tengelyhez és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása, s legutóbb Bulgária csatlakozása, alaposan megváltoztatta • a helyzetet. A Balkán. Franciaország leveretésc után, kikerült régi erőrendszeréből és szabadon irányíthatja politikáját. mJynek célja csak az lehet, hogy a háború szintere minél kevésbbé terjesztessék ki. A Versailles—trianon—genfi rend helyébe egy új erőalakulat lépett s ez a háromhatalmi egyezmény, melynek jelentőségét az Amerikai Egyesült Államoknak az európai küzdelembe való beavatkozása teljes mértékben kiemelte. A háromhatalmi egyezményt tudvalevően a mult év őszén kötötte meg Németország, Olaszország és Japán. E szerződésben a három szövetséges kötelezettséget vállalt arra. hogy minden politikai, gazdasági és katonai eszközzel kölcsönösen támogatják egymást abban az esetben, ha a három szerződő fél egyikét olyan hatalom támadja meg. mely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban, vagy a japán-kínai konfliktusban. Japánnak mostani jelentkezése külügyminiszterének berlini látogatásával akkor, mikor Rooseveltnek Angliát támogató törvényéit nagy sebbellobbal kezdik végrehajtani, — félreérthetetlen figyelmeztetés az Egyesült Államok kormánya számára. A háromhatalmi egyezmény megkötése nem taktikai szempontból történt. Mély történelmi okok játszottak közre létrejötténél. Párhuzamosan Németország és Olaszország belső egységének megteremtésével lendült fel Japán is a mult században a nagyhatalmak sorába.