Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - Az uj kultúr-egyezmények

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az uj kultúr-egyezmények. A kultúrintézmények — tartalmukat tekintve — az államközi jo.ui érintkezés újabb hajtásai. Megkötésük nem kelt meglepetést. Nem hatnak ijesztően a nemzetközi viszonyokra. Senki sem találgatja, vájjon pontjai milyen valódi szándékot takarnak és hogyan, miképpen értelmezhetők. Az államközi kultúrcgyezmény szövege és szándéka világosnem tartozik a nemzetközi rejtvények közé. Szívesen kötik, szívesen és őszintén szolgálják. Megkötés előtt nem alkudoznak fukarul. A szerződő felek épp úgy akarnak adni. mint kapni, sőt többet akarnak adni, mint kapni, ebben is különbözik az államközi kultúrcgyezmény minden más államközi szerződéstől. Az államközi kultúreuvezmény hódolat, még pedig szívből jövő hódolat, mások kultúrája előtt. Ilyen egvezménybcn mindkét fél győz és mindkét fél hódol, azért minden kultúregyezmény igazi szeretetáldozat. Államférfiaknak nem kell álmatlan éjszakákon törni fejüket, vájjon jót csek'kedtek-e, mikor nemzetüket a kultúregyezmények útjára vezették. Nem azért, mintha a kultúra mikéntje, iránya nem volna a legfontosabb a nemzet életében, hanem azért, mert a kultúráknak az a természetük, hogy vonzzák egymást. Nincs egyrétü kultúra, nincs olyan, mely pusztán önmagából teremtődött. A művelődés legszebb ragyogását, igazi tündöklését ötvözetük és százszoros rétegük csillogó fényessége adja. E tekintetben nincs különbség nagy és kis államok, nagy és kisszámú népek, sőt ©leven és holt népek között: a kultúrában örökké egybe vagyunk kapcsolódva. A leigázott görög az ókorban tanítója s ekkép szellemi ura lett leigázóinak. Le- és széttiport népből származtak a kereszténység apostolai. Az Európából kiűzött arabok itthagyták filozófiájukat, vegyészetüket, mathematikájukat, építészetüket, orvostudományukat. Nemcsak a népek vándorolnak, a gondolatik is. Van népdal, ballada, melyet Délkeleteurópa minden népe magáénak érez és monda, mely minden északi népnél otthon van. Van idő, mikor egy nemzet egészen belemélyed egy másik nép kultúrájába. Az újjászületés idején a kultúra görög volt és egész Európát új ragyogásba tüzelte. A latin azt hitte, csak görögül lehet filozofálni, később a francia panaszkodott, hogy ezt csak latinul lehet. A francia műveltség sok helyt kiszorította a nemzeti nvelvet. Németek vitték szerte Shakespeare dicsőségét. Goethe egy angolban találta meg legnagyobb csodálóját s Goethe nem lett volna nagy német költő, ha nem lett volna lelkében görög, szívében olasz. Goethe könnyezett, mikor meglátta Itáliát és Dante lelkesülten dicsőítette a német császárságot s végre a biblia minden nép legbensőségesebb könyve. Van egy mondás, mely szerint művész hazája széles e világ s mi ezzel együtt mondhatjuk, hogy a gondolat hazája széles e világ. Nincsenek határok, melvek korlátozhatnák. A kultúregyezmények, a nemzetközi érintkezés ez új formája, tehát csak az ősi és a dolgok természetében rejlő állapot elismerése és állami támogatása. Noha az állami hatalom most öntudatosodik, teljesül és aratja vetését, nem kell hinni, hogy a régi állam passzív szerkezet volt. Az állam irányító hatalma, mely most utat enged ennek, vagy annak a kultúrának, régente — azt lehet mondani. rillég élesebben és határozottabban irányította ezt is. Mi más volt Szent István királyunk nagy munkája, mint az ország művelődésének irányítása. A római kereszténység előtt megnyitva az utat, Magyarország kultúrájának alapját és irányát örök időkre megmutatta, oly parancsoló módon, hogy ettől soha el nem térhetünk. Ugvancsak ilyen erővel mutatott Mátyás kirakunk az olasz újjászületés kultúrája felé. ' E két elemből támadt a magyarságnak a kelettel szemben való ellenállása. Itt már élesen meglátszik, hogy a kultúra eleme egy nemzet életében a legelevenítőbb és a legellenállóbb akaratot termeli és többet jelent életében hatalomnál és gazdagságnál is. Mert hatalom és gazdagság: ma van, holnap nincs, de a kultúra, melynek hitét vallja, örökké megmarad és adja a nemzet örökké fenntartó princípiumát. A csonkaföldű ország föltámadhat, a csonkiszellemű soha. A kultúra állami irányítása történelmünk egész folyamán föltalálható. Gondoljunk csak a Habsburgok beolvasztási törekvéseire, Mária Terézia, József császár iskolarendeleteire, melyeik nemzeti kultúránk teljes eltörlésére voltak hivatottak. Az alap azonban, melybe a magyar nemzeti kultúra ágyaztatott, oly erős, hogy azt semmi erő meg nem tudta dönteni. Minket, magyarokat, még legnagyobb nemzeti feltámadásunk: idején is jellemez az. hogy megbecsüljük ,a kultúrát, bárhonnát származzék is az. Érezzük kultúránkban a latin és görög, az olasz és német, vagy szláv elemet. Szeretünk mindenkit a kultúrában. Irodalmun'knak van k'asszikus. német és francia iskolája. Shakespeare fordításaink Petőfi. Vörösmarty, Arany, Lévay és Rákosi Jenő tollából kerültek ki. Nálunk minden szellem otthon van. Nem azt kérdezzük, milyen nyelven beszél, hanem azt kérdezzük, mit mond? Minden szellemet minden nemzet tanítójának vélünk és tudjuk, hogyha befogadtuk, nemzeti kultúránkat gyarapítottuk vele. A kultúregyezményt tehát nálunk nem kell népszerűsíteni, sem fontosságát kiemelni, mert mi érezzük élő, eleven, lüktető voltát. Tudjuk, hogy az egyezményekiben vért vérért, szsílemet szellemért adunk. Nem sülyedtünk soha olyan anyagias és történelemellenes gondolkodásba, hogy jelentőségét föl ne ismernők. A kultúregyezményröl tudjuk, hogy nem puszta ^z('). A kul túregyezmény bői intézmények emelkednek, aminő a római magyar intézet, a berlini Coilegium Hungaricum, a külföldi magyar szórványok rendszeres testi és lelki gondozó intézménvei. A magvar diákságot úgyszólván ezer év óta vonzzák a külföldi tudományos intézetek. Mindenütt valtak és vannak magyar diákok és búvárkodók. Megvolt bennünk a „tudományos népvándorlás" ösztöne. A kultúregyezmények feladata, hogy