Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - A végkifejlés felé

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 a háborún kívül maradni, tfftgy a gazdasági leromlást megállítani, a háború lezajlása után, amikor már csak kisebb erők igyekeznek érvényesülni, minden kis nemzet magám vethet, hu uz ilyen veszélyekkel szemben nem tud hatásos ellenállást kifejteni. Nem ok nélkül szeretik tehát felelős tényezők az átmeneti időt emlegetni, amelyre fel kell készülni. Ez a felkészülés pedig sok irányú. A veszély, amint arra fent rámutattunk, az általános lelki ernyedtség következtéiben válik lehetővé. Csakhogy aki a mai súlyos időiben távolról sincsen olyan megpróbáltatásnak kitéve, akinek összehasonlíthatatlanul kevesebb áldozatot kell hozni, mint a hadviselőknek, annál u lelki emyedtségnek nem kell szükségszerűen bekövetkezni. Tehát mindenképpen meg van a lehetősége annak, hogy a kritikus időben teljes lelki erővel itt álljon és felvértezve elébe nézzen a veszélynek. A felkészülés nek első feladata tehát a nemzet 'elkierejének megóvása és további fokozása. Ez nálunk nem lehet túl nehéz probléma. A világháborút követő két évtizeden át csodálatos szívóssággal tartottunk ki nemzeti törekvéseink mellett, míg végre is azok nagy részét sikerült megvalósítani. Hogyne volnánk képesek arra, hogy ezt a rövid hátralévő időt, amely a háború végéig eltelik, teljes lelki erőben kivárjuk?! Természetes, hogy a társadalom minden rétegének, elsősorban azonban a szellemi elit nek kell a feladat jelentőségének tudatában lenni és befolyását anak érdekében latba vetni. A sikernek azonban fontos előfeltételei vannak. Ahhoz, hogy a nemzet teljes lelki erejében kivárhassa ennek a viharnak a végét, le kell mondani minden olyan mozgalomnak, törekvésnek, célkitűzésnek érvényesítéséről, amely, bármilyen jogosult legyen is egyébként, a nézetek és érdekek erő« összecsapásához vezethet. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy arról a vonalról, amelv szociá lis viszonyaink kiegyensúlyozására vezet, le kell térnünk. Viszont nem szabad szem elől téveszteni, hogy éles fordulatok egy kifejlett társadalomban — még ha végelemzésben annak egészségesebb egyensúlyához vezetnek is. — átmenetileg nagyon is megzavarhatják a közösségnek belső, mindenekelőtt lelki egyensúlyát. Az utóbbi években olyan szép haladást tettünk a társadalmi igazság érvényesítése terén, hogv mélyebbreható reformokkal, ha azok a lelki egyensúlyt pillanatnyilag veszélyeztetik, egy idegig nyugodtan várhatunk. A szociális igaaság ma elsősorban azt követeli, hogy a fe inálló korlátolt anyagkészletek igazságosan legyenek felosztva. Az általános hiány ne legyen alkalom arra, — mint volt a világháborúban, — hogy egyesek a tömegek leromlása közepette meggazdagodjanak. Erről azonban ma nincsen szó, társada'mi feszültségek tehát ebből kifolyólag nem állhatnak elő. A nemzeti életnek ezt a mondhatni hétköznapi egyhangúságát a politikára is ki kell terjeszteni. Igaz, hogy a politikai életnek a hullámzása az alkotmányosságnak egyik tünete, rendkívüli időben lehet azonban arról lemondani, hogy minden politikai érdek és energia akadály nélkül érvényesülni igvekezzék. Még egy igen fontos kelléke van a teljes felkészültségnek: a hadsereg. Amiről a bevezetőiben beszéltünk, az átmeneti időiben esetleg fellépő kisebb erők kellemetlenkedése, annak legbiztosabb ellenszere a jól felszerelt és ütőképes hadsereg. Még a pacifista sem tehetne mást, mint hogy olyan időben, amikor a nemzetközi életben hiányzik az egyensúly, amikor mindenféle önkényes akciók lehetősége fennáll, erős hadsereget tart és arra támaszkodik. A világháborút követő idő megmutatta, hogy sok esetben kis hadsereggel milyen eredményeket lehet elérni. De megmutatta az éremnek másik oldalát is, t. i. hogy milyen súlyos árat kellett éppen Magyarországnak fizetnie azért, mert a kritikus időben könnyelműen feloszlatták a hadserüget. Teljesen indokolt tehát hivatalos és nemihivatalos tényezőinknek a hadseregről való meleg gondoskojiása. Igen helyénvaló, ha a közvélemény előtt a hadseregnek rendkívüli jelentőségét a mai helyzetben kiemelik és a nemzet áldozatkészségére appellálnak. vitán felül áll, ma olyan időket élünk, illetve olyanoknak nézünk eíébe, amelyekben egy helytelen intézkedés, hanyagság vagy éppen könnyelműség helyrehozhatatlan károkat okozhat. Viszont minden okunk meg van bízni abban, hogy kellő lelki, politikai és fegyveres felkészültség mellett nemcsak helyt állhatunk esetleges zavarokban, nemcsak biztosíthatjuk azt, amit az utóbbi években megszereztünk, hanem kedvező nemzetközi konstelláció esetében egy további lépéssel juthatunk előre a jogosult nemzeti célkitűzések megvalósítása terén. Váradi freskó, Nagyvárad története. Horváth Jenő professzor, a kiváló történész, fenti címen megjelent munkája, a magyar történelmi irodalomnak egyik legaktuálisabb könyvterméke. Különös értékkel bírt a munka napjainkban, amikor a toll fegyverével és a nyomtatott betű igazságával hirdettük Erdélyhez való jogunkat. Nagyvárad magyar volta mellett szállt síkra Horváth professzor tanulmánya is. Munkája elején találjuk mindjárt ezt a néhány sort: „A beköltöző magyarok az 1:r melléke.! délfelé s/orították a románokai, ennek emlékére állított Bihar megye közönsége a bihari földvárban egy turulmadaras gránitoszlopot, melyet a románok a/zal távolítottak el, hogy az ő hitük szerint, a magyar honfoglalás idején Biharban román fe jcdelem uralkodott. Vitába száll a szerző Jorga Miklós meséivel is, de Seaton-Watson-nak a román történelemről kiadott kézikönyvében talált adatokra is rácáfol. Érdekes a felsorakoztatott temérdek forrásmunka és vitairat afelől, hogy a váradi püspökséget Szent István, avagy Szent László alapította-e. Szent László városáról lévén s/ó, nem hagyta figyelmen kívül a/oknak a tanulmányoknak említését sem, melyek Szent László életrajzával foglalkoztak. Ezután végigvonul a tanulmány Várad egész történelmén, a tatárjáráson, törökvészen, majd a kiegyezés utáni korszakon, a liberalizmus világán, az összeomláson, mely fejezetnél nagyon sokat foglalkozik Bihar kiváló szülöttének, Tisza Kálmán és István grófok szerepével. Ismerteti a bihari románság szerepét es kihatását Nagyvárad életere. Néhány igaz magyar hazafiságtól Fűtött román származású férfiút cm-, lít kik a magyar irodalomban is jelentős szerepet töltöttek be. A munka befejezéséül megírja a szerző a román megszállás közvetlen előzményeit, ,,Román kirakat 1°18—1920" című fejezetében. Nagyon érdekes a könyv, nem száraz leírás, hanem egy történelmi visszapillantás mindarra, ami a történelmi Nagyváradot kiemelte a jelentéktelenség sorából.