Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - A végkifejlés felé

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA A végkifejlés felé Irta: Török Árpád. A Német Birodalom vezére határozottan ki jelentette, hogy éhben az évben a háború befeje zést fog nyerni. Ezt a kijelentést német hivatalos tényezők több izben is megismételték. Közeledik tehát a végkifejlés, amely bizonyára a legborzasztóbb lesz, amit az emberiség eddig átélt, de amely kétségtelenül Változást fog hozni eddigi eletében Nem tudhatjuk konkréten, milyen lesz az a helyzet, amely ennek a háborúnak végével be fog következni. A fejlődés törvényeinek és a történelmi tapasztalatoknak ismerete alapján mégis lehet bizonyos általános igazságokat leszögezni es azok ból a valószinü fejleményekre következtetésekéi levonni. Ha pedig ezt megtehetjük, illetve megtettük, akkor ezekre a várható Fejleményekre felkészülhetünk, akkor eleve is számtalan intézkedést tehetünk már most meg, hogy az új helyzetben kellemetlen meglepetéseknek ne legyünk kitéve. A béketárgyalások, amelyek egy ilyen hatalmas háborút követnek, amelybe valamilyen formában csaknem az őszes nagyhatalmak bele vannak keveredve, számtalan olyan ügyre is kiterjedhetnek, amelyek azelőtt nem képeztek a hadviselő felek között vitás kérdést. Nem egyszer történt meg. hogy ilyen békekonferenciákon elevenek és holtak felett ítélkeznek, olyanok felett, akik közvetlenül részt vettek a küzdelemben, de olyanok felett is, akik minden erejükkel azon voltaik, hogy kívül maradjanak a háborún, akik talán ügyes diplomáciával azt is elérték, hogy mindkét fél kímélte őket. Sem az abszolút semlegeseknek, sem a nem-hadviselőknek semmi biztosítékuk nincsen abban a tekintetben, hogy majd a béketárgyalásoknál is — békében hagyják őket. Lehetnek ennek természetesen nagy előnyei, ha azokon egy nemzet jogos kívánságaival számot vetnek és azokat teljesítik. De az ellenkező lehetőséggel is számolni kell. Már pedig, ha ilyen fordulat sincsen kizárva, mi sem természetesebb, mint hogy az érintett nemzetek nem várják be, míg felettük esetleg igazságtalanul ítélkeznek, hanem felkészülnek igazságuknak megvédésére. Egy másik lehetőség, amellyel ugyancsak számolni kell, az, hogy ha a hadviselők már letették a fegyvert, különböző más erők ütik fel fejűikéit, amelyek kisebbek ugyan a most szembenállóknál, de itt-ott mégis komoly bajokat idézhetnek elő. Lehetnek ezek társadalmi, politikai vagy éppen katonai erők. Kissé furcsán hangzik ez a feltevés, különösen most, amikor a világ fegyverben áll, amikor óriási hadseregek állanak készenlétben. Ma a kisebb erők hallgatnak, meglapulnak, de ha majd a fegyverek már nem1 szólanak, ha a hadviselő nemzetek fiai otthonukba tértek, akkor könnyen megnőhet a bátorságuk. A nagy hadseregeket akkor már nem fogják szívesen az ilyen kisebb rakoncátlankodók ellen küldeni. Vagy hagyják őket, ám csináljanak, amit tudnak, vagy pedig rábízzák az egyéb kisebb erőkre, hadd végezzenek azok velük. Ma a hadviselők, de a többiek is óriási erőfeszítést tesznek, hogy ennek a most folyó háborúnak szerencsésen a végére érjenek. Nemcsak az anyagi erőket kell a maximumig fokozni, hanem éppen úgy a lelki erőt is. A küzdő felek valóban egész lelki erejüket is összpontosítják a sikeres befejezés érdekében. A többiek pedig azért, hogy gazdaságilag és társadalmilag minden megrázkódtatás nélkül átvészeljék ezt az időt. Szinte lélektani törvényszerűség, hogy azután, ha majd túl leszünk ezen az időn, bizonyos-fokú lelki ernyedtség következzék be. Amikor a eél, amelyért az évekig tartó erőpróba folyt, egyszer el lesz érve, hatalmas megkönnyebbülés fog bekövetkezni, egyesek és nemzetek szívesen átengedik magukat a béke gyönyörcinek, nem gondolva arra, hogy a szubverziv erők éppen a feszültségnek ezen általános enyhülésére várnak, hogy az ő külön törekvéseiket megvalósítsák. Nem lösznek azok egetverő célkitűzések; az erők, amelyeket latba vetnek, sem lesznek felülmúlhatatlanok, de még mindig elég hatá->o->ak lehetnek ahhoz, hogy a kisebb nemzeteknek komoly nehézségeket támasszanak. A végkifejlés tehát legalább két veszedelmes lehetőséget rejt magában. Az egyik, hogy a békekonferencia semlegesek felett igazságtalanul határoz, a másik, hogy új erők lépnek fel, amelyek a kisebb nemzeteket veszélyeztetik. Ha a háborút követő konferencia asztalánál a világ hatalmasai fognak is ülni, ha nem is lesz nemzetközi jogi jelleggel biró fórum, amely előtt az ott hozott határozatokat megfellebbezni lehet, az igazságtalan ítélettel szemben még mindig van védekezési lehetőség, ez pedig az illető nemzetek saját ellenállása. Minden tehát igen könnyen azon múlhat, fognak-e az ilyen kis nemzetek adott esetben ellenállást kifejteni, meg fogják-e fellebbezni az igazságtalan ítéletet saját közvéleményük, mindenekelőtt azonban saját haderejük előtt? A világháborút követő időben a világ hatalmasai egységesek, szervezettek voltak és diktáltak is a világnak. Mégis számtalan esetben megtörtént, hogy egészen kis erők tagadták meg az engedelmességet, saját célkitűzéseiket követték és előbb-utóbb elérték céljukat. A világ hatalmasai bosszankodtak ugyan, végül azonban kénytelen-kelletlen, mégis beleegyezésüket adták, l'gyancsak a világháborút követő időben történt, hogy a hatalmasok szemeláttára merész politikai fordulatok következtek be. amivel azok egyáltalában nem voltak kibékülve, aminek elfojtása érdekében azonban még sem tettek semmit. Maguknak, a kicsinyeknek kellett végül is az ilyen fordulatokkal leszámolni. Mindezzel csak szemléltetni, vagy még inkább sejtetni akarjuk, hogy ha egyszer majd elhallgatnak az ágyúk, ha hadviselőknek és semlegeseknek nem kell már a levegőt figyelni és az óvóhelyek földrajzát tanulmányozni, még mindig nem leszünk túl minden veszélyen, sőt éppen akkor kell olyan veszélyekkai számolni, amelyek ma nem állanak fenn. A jelen helyzetben az egyes nemzetek szándékuktól csaknem teljesen függetlenül, szinte önkéntelenül belesodrodhatnak a háborúba, vagy vannak súlyos gazdasági nehézségeknek kitéve. A háború végén azonban már maguktól a kis nemzetektől is fog függni, vájjon az akkor fellépő veszélyeket tudják-e kikerülni vagy sem. Ebből egy nagyon fontos igazság következik. Ha ma a legbölcsebb politika, a legelőrelátóbb diplomácia sem jelent teljes biztosítékot atekintetben, hogy sikerül