Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - Külpolitikánk feladatai

MAGYAR KÜLPOLITIKA A J1AGYAH REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 2. SZ. BUDAPEST 1941 Külpolitikánk feladatai. A harcok közepette, melyeket átélünk, a magyar külügyminiszter mindig azok örökébe lép, akik a nemzetnek ezer év óta jelölik ki útját. Valóban, külügyminiszterünk, Bárdossy László, nemcsak gróf Csáky István helyébe, hanem örökébe is lépett. A külügyek vezetése minden ország legősibb hagyományaiban gyökeredzik, szinte nem is egyéni politika. A nemzet — születésekor — magával hozza, vele és áltak él, testéhez-lelkéhez nőtt. A jó külpolitika a nemzet végzetének felismerése és szolgálata. Akik a fiatal magyar diplomáciát dicsérik, a nemzet ezer éves küldetésének ismeretét és szolgálatát dicsérik. A külpolitika, szinte dogmákat követve, öröklött hagyományos úton jár, hiszen nem is járhat más úton. Az a bizonyos konzervativizmus, mely a magyarságot jellemzi és minden változásnál megfontolt óvatosságra készteti, ösztönné erősödött külpolitikai hagvománvaiból származik. Mi minden lépésnél azt kérdezzük, hogyan érintené ez a magyarság — s ami ezzel egyértelmű — a magyarság függetlenségének fennmaradását. Ezt kérdezi a magyar külpolitika is. A mi külpolitikánk régi. Akkor keletkezett, mikor a magyarság állami gerendázatát szerkesztette és ez a politika nem változhatik meg e gerendázat és szerkezet megrendülése nélkül. A magyar külpolitika jellemző vonása éppen ezért a szilárdság. Tisztán és egyenesen tör célja felé, hiszen a nemzet ezer éves múltja mutatja irányát. Rendszerek, világnézetek változhatnak, a külpolitika, mely Magyarország fennmaradását kívánja, nem változhatik. A magyar külpolitikát nemcsak az élők vezetik, hanem a holtak is, akik az élőknek legjobb tanácsadói, sugallói és — egyben — szigorú bírái is. Akik találgatják, milyen lesz Bárdossy László külpolitikája, azoknak azt mondhatjuk, olyan, mint az örök magyar külpolitika, az örök magyar függetlenségbe ágyazottan. Olyan, mint Szent Istváné, az erők feszülése idején s olyan mint Pázmány Péteré a magyar széttörés és olyan, mint az Andrássy-féle politika a magyarságnak a modern Európába való beilleszkedése idején. A mai magyar külpolitika e három óriás, minden feladatát most együttesen látja maga előtt. E hármas halmazat a legnagyobb erőt, az örökös résenlételt, a legéberebb őrtállást követeli. De ez a feladat, éppen azért, mert nehéz, a legsarkalóbb és legserkentőbb is. E nehéz munkában a magyar külügyminiszter nem áll egyedül. Mögötte sorakozik az egész nemzet, érezve vele együtt a szent hivatást. Az egész nemzet tudja, hogy a magyar külpolitika célja sohasem volt és nem lehet kétséges. A magyar külpolitika, mely kibújt Trianon igájából, részt két Európa új elrendezéséből. A függetlenségét visszaszerzett magyarság ezt a függetlenségét mindörökre meg akarja tartani. Erejét növelni akarja, szomszédaival jó barátságban akar élni, nemzeti aspirációit tiszteletben tartatni. A forrongó, kavargó világban mintegy a béke magva akar maradni. Meg akarja mutatni, hogy a magyar erőre számítani lehet most és az eljövendő boldogabb korszakban is. Magyarország hű akar maradni Szent István eszméihez, mely a magyar erő, európai rend, keresztény eszmei magasság hármas foglalata. A magyarság érvényesíteni akarja Európában saját princípiumát. Magyar külpolitikára nemcsak Magyarországnak van szüksége, hanem Európának is. Éppen a legutóbbi események mutatták meg, hogy nemcsak lesz, máris van európai konstrukció, melyben egyetlen ország — legyen nagy, vagy kicsiny, — nem elhanyagolható mennyiség. Nem közömbös az sem, hogy valamely európai állam saját erejéből meg tud-e állani vagy sem. Minden állam, 'mely saját, független erejére támaszkodhatik, ma a békét készíti elő, nemcsak azzal, hogy maga is békében él. hanem tulajdon békéje fenntartásával a jövendő békés Európát készíti elő. A kis- és középállamok politikája ma — bízvást elmondhatjuk, — egyenrangú tényező a világhatalmak politikájával. Ekként a magyar külpolitika feladata kettős és nagy távlatokat nyit meg előttünk. Éreznünk kell teljes felelősségünket. Tudnunk kell, hogy külpolitikánk nem szűkkörü és nem paszta védekezésből áll, tehát nem apró, regionális, és passzív, hanem cselekvő, nagyszabású és kihatásában egyetemes, nagypolitika. Tudnunk kell azt is, hogy csak a nagy politika tehet bennünket azzá a nagy nemzetté, amilyen voltunk s amivé a trianoni iga összetörése után igazán lennünk kell. A magyar külpolitika nagyvonalúsága, függetlenségre s ezzel párhuzamosan Európára való hatása a magyar nemzet lelki fölszabadulásának és erősödésének legfőbb feltétele. Bárdossy László kezében, aki íróasztalával szemben — mintegy örök figyelmeztetőül — kifüggesztette Magyarország trianoni térképét, a nemzet a legjobb reménységgel eltelve látja külpolitikájának vezetését.