Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - Európa gazdasági jövője és Magyarország

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA legfiatalabb államalakulatoknál, tehát az újvilágban nyilvánul meg, hol egyes államok vagy kifelé egy államként fellépő államszövetségek csaknem egész világrészeket foglalnak össze. Nyilvánvaló az is, hogy az 1919-i békerendszerek húsz rövid év után máris bekövetkezett összeomlásának oka, — eltekintve a politikai éleslátás, földraj zi és néprajzi, valamint történelmi tudás hiányában gyökerező hibáitól, — nagyrészt ezen gazdasági szükségszerűség felismerésének hiányában is keresendő. Ha ugyanis az akkor győztes hatalmak, még ha meg is valósítják a nemzeti állameszme téves értelmezésén alapuló feldarabolását Európának új kis államokra, de ezzel egyidejűleg gondoskodnak arról is, hogy az általuk életrekeltett állammozaik egymással szoros gazdasági együttműködésben éljen, az új rendszer, minden visszássága és igazságtalanságai dacára is sokkal tovább élhetett volna, mint ahogyan azt szerencsénkre tapasztalhattuk. Nem kétséges az sem, hogy tisztán gazdasági szempontból tekintve, minden egyes gazdasági közületre nézve előnyös, ha ahelyett, hogy kényszerűségből oly javak előállítására törekednék, gyakran tetemes anyagi áldozatok árán is, melyek termeléséhez hiányzanak területén a természetes előfeltételek, minden erőfeszítését olyan javak előállítására irányíthatja, melyeknek a legjobb minőségben, legnagyobb mennyiségben és legjutányosabb áron való előállításához minden természetes előfeltétellel rendelkezik. Ily módon az egyes államok termelésében olyan elméletileg észszerű specializálódás állana be, mint a milyen a magángazdálkodás minden terén a természetes adottságok következtében és a verseny hatása alatt minden téren be is állott, amennyiben politikai okokból megnyilvánuló felsőségi beavatkozás nem nyúlt bele a termelés természetes menetébe. Elméletileg tehát csak elismeréssel lehet adózni az elképzelt háború utáni gazdasági rendszer kieszelőinek, bár nincsen bizonyos érdekesség hiján azon körülmény, hogy a legmesszebbmenő államszerinti termelési specializálódás tana éppen ott lát napvilágot, ahol az utolsó húsz év alatt az állami gazdasági elkülönülés, az önellátás, elve, legerősebben nyilvánult meg a gyakorlatban; igaz ugyan, hogy azt is mondhatnók, hogy az új rendszer az állami elkülönülés helyett egy nagyobb egység, az egész földrész gazdasági önellátásának gondolatát szolgálja, tehát ugyanazon a síkon halad, csak nagyobb arányokban. Más kérdés azonban, hogy ezen tervezett új rendszer gyakorlatilag hogyan valósítható meg. Aki ismeri az állami gazdasági szervezetet, az nagyonis jól tudja, hogy még egy és ugyanazon állam gazdasági keretein belül is milyen mélyenfekvő érdekellentétek választják el egymástól az egyes termelési ágak érdekképviseleteit,^ hogy mily élesen harcolnak egymás ellen azok képviselői és hogy még egészen egyszerűnek látszó gazdasági rendszabályok keresztülvitele is gyakran milyen ellenállásokba ütközik érdekelt körök részéről, mely ellenállás többnyire többé-kevésbé sikerült megegyezéses félmegoldásokra kényszeríti az állami gazdaság irányítóit. Hogy ezen ellenállások mennyivel fokozottabb mértékben nyilvánulnak meg, mikor nem egy állam különböző érdekeltségeinek felfogását kell közös nevezőre hozni, hanem önálló államok kormányaiét, arról tiszta fogalma van annak, ki valaha résztvett nemzetközi gazdasági tárgyaláson, vagy akinek, mint idősebb nemzedékeink hozzátartozóinak, még volt alkalma betekintést nyerni a régi osztrák-magyar monarchia két állama között tízcvenkint megújított ú. n. gazdasági kiegyezés tárgyalásaiban felbukkanó elképzelhetetlen és gyakran megoldhatatlan nehézségek tömkelegébe. Pedig ebben az esetben két olyan állam gazdasági érdekeinek összeegyeztetéséről volt szó, mely egymást gazdaságilag szinte tökéletesen kiegészítette, olyannyira, hogy az akkori Európa államai között kétségtelenül a legközelebb állott az állami önellátás akkor még alig ismert fogalmának teljes megvalósításához. Elképzelhető tehát, milyen nehézségek támadnak majd akkor, midőn nem két egymásra utalt és egymást kiegészítő, szerves államközi kapcsolatban és egy közös uralkodó alatt élő állam, hanem mintegy másfél tucat olyan állam érdekeinek összhangbahozásáról lesz szó, melyek nagy része egymással szorosabb politikai vagy gazdasági kapcsolatban sohasem állott és természetes adottságaiknál fogva egészen eltérő gazdasági feltételek között él. Meggondolandó továbbá az is, hogy egy, az egész szárazföldi Európára kiterjedő, egységesen irányított gazdasági rendszer megvalósítása az egyes államok felségjogainak bizonyos önkéntes korlátozása nélkül elképzelhetetlen; kérdéses viszont, milyen mértékben lesznek hajlandók az egész világrész remélt gazdasági fellendülése érdekében felségjogaik egy részét önszántukból feláldozni. Nem hagyható figyelmen kívül azon körülmény sem, hogy ezenfelül ilyen nagy, egész világrészeket felölelő gazdasági terület egységes irányítása csakis az egyes résztvevő államok politikai mozgásszabadságának nagymérvű feláldozása árán valósítható meg. Már pedig az utolsó évtizedekben megnyilvánuló túlzott állami autárkikus törekvések indokai éppen a teljes politikai mozgásszabadság biztosításában találhatók: minden állam azért törekedett lehetőleg tökéletes gazdasági önellátás elérésére, hogy teljesen függetleníthesse magát politikai elhatározásaiban minden gazdasági gátlástól, vagyis, hogy szükség esetében minden külállamtól való gazdasági függésre való tekintet nélkül nézhessen szembe a há ború lehetőségével. Egy központilag irányított gazdálkodási rendszer azonban, a vele együttjáró termelési specializálódás következtében a legnagyobb mértékben gátolná az egyes államok szabad politikai elhatározását, mivel minden állam természetszerűleg a saját területén elő nem állított termékek tekintetében a többi állam, végeredményben pedig az irányító állam vagy államok jóakaratú közreműködésétől válnék függővé, így az elgondolt új gazdasági rendszer az Egyesült Európai Államok eszméjének megvalósításához vezetne, a mi bár talán a helyes megoldást jelenthetné a jövőre nézve, mégis kérdéses, eléggé érettek-e ma már az egyes európai nemzetek ahhoz, hogy az európai népösszeség jobb boldogulása érdekében ilyen áldozatot vállalni hajlandók legyenek. A mi Magyarországot illeti, úgy geopolitikai helyzete, valamint gazdasági adottságai is egyaránt különleges helyzetbe hozzák a berlini tervvel szemben; gazdaságunk szükségszerűleg nagy-