Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - Korzika és Szárdinia

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Korzika és Szárdinia. Irta: Horváth Jenő egyetemi tanár. Korzika és Szárdinia két sziget a Földközi tengerben. Előbbinek területe 8.722, utóbbié 24.000 km2; az előbbinek 300, az utóbbinak 900 ezer lakosa van. A lakosság mindkét szigeten nagyrészt olasz, de meglehetősen kevert. Éppen az elkeveredés az, mi a két sziget történetének több mint két, sőt közel három ezer év óta színgazdagságot kölcsönzött. Az első hatalom, amely számításait Korzikára és Szárdimiána építette, Karthágó volt, mely a szigetid szemben lévő afrikai pint okon. Tuniszban épült fel. A, karthágói hódítás széltében vágta ketté a Földközi tengert és a két szigetről hódította meg az európai partvidéket. Azoknak birtokába kerülve, a Földközi tenger nyugati medencéiét karthágói tóvá avatta. Ebbe a karthágói tóba törtek be Krisztus előtt a VII. században az ión görögök, akik a két szigeten keresztül a mai Marseille megalapítóivá lettek. A két hódító között azonban jelentékeny különbség vólt, mert a karthágóiak egy ázsiai kailmár nép kapzsiságát mutatták, a görögök egy fejlettebb eurónai civilizáció képviselni voltak. Nagy politikai harc csak azért nem vol'it közöttük, mert Karthágó nagy hatalmához képest a görögök kevesen voltak és megelégedtek azzail, hogy szétszórt telepeiken a ööVöf műveltség csodálatos emlékeit hagy iák örökül. Korzika és Szárdinia lakosságának alaprétegéit ezek a karthágói és ión görög telepesek alkották. Csak a VI. c7ázad közepén változott meg a belvzet. mert a karthágóiak a görög telepesek elözönlésétől tartva, Szicília és Gibraltár köpött a Földközi tender egész nyugati medencéjét maguknak szerezték meg. A Korzika martini előtt Kr. e. 53^ körül leMvt tengeri csata után •> görög Marseille és a göVÖÖ Provence nusztuilásra valtak ítélve, de Karthágóinak osakh^mar ói vetélvtárra akadt Ró•páibiani. melv a hódítás irányát mertfordítntta és ^iifó^'i felö' terie'iikedpH Afrika felé. Komka Szárdinia szigetekéit ettől az időtől kezdve (1atinnV ^állották meg és a tartós római uralom aHtt különösen Kfrthágó puszWása óta ef*vre i óbban elkeveredett lakosság a latin civilizációnak hódolt Félezer év lassú munkáia köröskörül mindenütt római tartományokat és nagv latin városokat hozott 'étre. Itália Galíia, Hispánia és Afrika rómiai lakossága vetélkedett egymással a latin művelt-ért felvirágoztatásában és ma sem volna k'innvű eldönteni, meb-ik ors?ág irodalma és műveiHi=ége volt latinosabb Ttálláa latinságának ereié. Galliának leheletszerű görög patináia. Hispániának konzervatív tisztasága és Afrikának mélysége ma is zavarba ejtik azt a kutatót, aki nem tévedt el a részletekben Csök akik a világtörténelem távlatút ismerik é^ hozzászoktak az öszehasonh'tásokhoz, csak azok tudják értékelni annak a változásnak a nagyságát, mélyet 454-ben a két szigetnek a germán vandáloktól való megszállása okozott. Ma már komolv emberek vandalizmus alatt nem pusztán azokat a pusztításokat értik, melyeket a vandálok okoztak, hanem azokat is. melyeket ellenségeiknek erőteljes propagandája rájuk fogott. Az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy a Gallia felől megjelent germánok a római hajókat összeszedve tengerre keltek és Gibraltártól Szicíliáig az összes szigeteket és partokat elfoglalták. Korzika és Szárdinia szigeteken a germárok telepedtek meg. akik a vandálok királvának, ,.a földek és tengerek urának" alattvalói voltak. Közel egy évszázadig tartott az az idő, amig a germánok a két sziget fellett uralkodtak, akkor kerültek szembe azzal a nagy hatalommal, melyet a korabeli Bizánc képezett és amely hatalom nagyságát csak napjainkban kezdik igaz méreteiben értékelni. A Konstantinápolyban uralkodó római császár hadvezére, az örmény Belizár 533-ban olyan félelmes nagy haderővel jelent meg. amelynek a vandálok nem tudtak ellentállni. Csak gyenge nyomai maradtak uralmuknak, egyrészt a két cziget lakosságának jellegében, másrészt pedig abban, hogy a régi lakossággal egvütt védekeztek a bizánci hatalom és a bizánci görög befolyás ellen. Még erősebb lett ez a védekezés az arab hódítókkal szemben, akik a VFT. században a két szigetet és az egész partvidéket elfoglalták. Ma már tudjuk, hogv az arab hódítás eredményeként egv korabeli arab Európáról le^et beszélni, melynek emlékei Korzika és Szárdinia szigeteken is megtalálhatók voltak. Az arabok ellen indított nagv felszabadító háborúk Nagy Károly frank birodalmából indultak ki, melyek észak felől félkör alakban közelítették meg a két szigetet. A győzelmet végül a génuaiak ragadták el, akik éppen Korzika és Szárdinia birtokában lettek korlátlan uraivá a Földközi tenger nyugati medencéjének. A génuai köztársa^árt abban különbözött a velenceitől, hogy köze'ebb állott a lovagias frankok, mint a kalmár görgök befolyásához. T<jy történt, hogy a francia Anjouk is Génuán. Korzika és Szárdinia birtokosán keresztül terieszkedtek és hogy Nagv Laios magyar király, aki családjának francia birtokaira vonatkozó igénveit fenntartotta, Velence dogéi ellen söntén Génuával szövetkezett. Az Anjouk harcaiban erősödött meg újbó! a most már erősen kevert lakosságú szigetek lakossága és pedig a magasabb társadalmi osztályokban a francia, a népben pedig az olasz partok közelsége folytán az egyre jobban teret foglaló olasz hatás. Már akkor észlelhető volt az ellentét a két latin faj között, sőt azt is hozzátehetjük, hogy ez az ellentét már a középkorban világtörténelmi fordulatokat eredményezett. Mindnyájan tudjuk, hogy III. Béla magyar királynak idősebbik fia. Imre herceg, Konstancia személyében az aragóniai spanyol királyleányt vette feleségül. Azt már kevesebben tudják, hogy Konstancia magyar királyné férjének és fiának, Imre és III. László magyar királyoknak halála után hazatért Spanyolországba és onnan nyújtotta kezét a nálánál sokkal fiatailabb Hohenstauf Erigyesnek, a középkor legnagyobb császárának. Frigyes akkor Szicília szigetén élt, de Szárdinia felett is uralkodott, családja pedig a spanyolok segítségével küzdött az észak felől közeledő francia Anjouk ellen. így történt, hogy a Frigyes császár örökségét védő spanyolok Szicília és Szárdinia szigeteken a franciák uralmát 1289-ben megdöntötték. Attól kezdve az Anjouk csak Ná-