Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - Jogunk Erdélyhez - Földközi-tengeri politika

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Vaj ion Goethe, a nagy német, nem volt-e lelke legmélyén, itáliai? Nem áillt-e megrendülve az olasz határ előtt? Nem voltak-e élete legszebb napiai azok, melyeket Itáliában töltött? A fauszti sötét viharzás mellett nem voiH-e benne latin báj és derű? És vájjon Byronnak nem volt-e igazi hazája a Földközi tenger? Talán elmondhatjuk, hogy a Földközi tenger nem akkor vált brit beltengerré, mikor Anglia elfoglalta Gibrailtárt, Máltát és megvette a Szuez-csatorna részvényeit, hanem akkor, mikor Byron, Don Jüan iában, végigcsillogtatta a Földközi tenger minden szépségét és elénekelte a görög dalnok szabadságdalát. Vájjon nem lett-e Magyarország földközitengeri ország IT. Szilveszter pápától nyervén koronát és elfogadván a kereszténység római formáját é^ ku'túráia és második anyanvelveként a latint? Nem tö^ekedett-e mindig a Földközi tenger felé. nem hagyta-e az Adria partjain történelme és kultúráia keze nyomát? S nem védelmezte-e. vére hullásával, a Földközi tenger kultúráját századokon át? Az a politika, melyet ma, az o'asz-német egvüttműködést értvén, tengelypolitikának neveznek: évezredes politika. Magvaror^zág akkor is, most is csatlakozott ehhez a politikához. S aki Európában vezetőszerepet akar iátszani, annak akkor is. most is e?t a politikát kell követnie, mert ez a politika: földközi-tengeri politika. Németország akkor volt először igazi eurónai nagyhatalom, mikor Itáliával szoros barátságban élt, Ottó császár korában, ugyanakkor, mikor Szent István a magyar birodalmat megalapította. Ez a pcvitika ismétlődik meg most, ez győzedelmeskedik, mert igazi európai princípium: a Földközi tenger titokzatos principiuma van benne Itáha és Németország széthullása. Magyarország habsburgi kizsákmányolása, a „kisnemet" politika, tönkretette az ezer év előtti nagypolitika három tervezőjét. A Földközi tenger pedig, mely közben — szinte — mecszi'int európai tenger lenni, mór kalózok, török hadihajók zászilait lengette, maid az eurónai vákuum helyen, beengedte az angol hajóhadat. Ha Anglia uralmát össze tudta volna egyeztetni az olasz érdekekkel, uralma a Földközi tengeren talán soha véget nem ért volna. De Anglia és az angolok, noha — mint Gladstone és Byron, szerették a Földközi tengert és a földközi-tengeri országokat. — a tengert csak magának és a földközi-tengeri országokat csak Anglia kegyétől való függésükben szerették. Szerették a gyenge, szétesett Olaszországot és szerették Görögországot melyet pár hadihajóval sakkban tudtak tartani. Az angol politika nem zárta magába az igazi földközi:tengeri princípiumot, mely a Földközi tenger országainak erőt ad, mely örök feltámadásra, kitartásra, új életre biztat. A Földközi tenger politikája az erő és élet, nem pedig a gyöngeség és halál politikája. A földközi-tengeri politika a győzelem és ura.lkodás felé mutat. Ország, mely a Földközi tenger levegőjét szíjjá, magában hordja a nagyság ígéretét. Amelyik ország pedig a földközitengeri kultúrát itta és ezzel lényét áthatotta, ugyanennek a nagyságnak részese: lelkileg ott él a Földközi tenger varázskörében. A Földközi tengerhez való ősi tapadás és vele eggyé válás magyarázza meg Magyarország mostani szerepét az európai politikában. Az európai közelmúlt politikája közellátásban szenvedett. Itáliában nem látott mást, mint szegény, vendégváró és saját fiait tengerentúlra küldő országot. Magvarországban nem látott mást, mint a török, Habsburg és trianoni kor kizsarolt, megcsonkított kis országát. Itáliában nem látták a Földközi tenger méltó, igazi, központi hatalmát. Magyarországban nem látták az ország eszmei alapját: Szent István birodalmát, melv a földközi-tengeri kultúra oszlopa és védőbástváia a Kelet és a száraz felől. A csodálkozás, meíy két ország egyidejű feltámadására kezdődött, szinte véghetetlen. Országok, melyek Itália és Magyarország gvengeségére építették hatalmi politikájukat, most szemüket dörzsölik és azt hiszik, álmodnak. A Földközi tenger megszólalt. Követeli, hogy Itália eztán ne rabja, hanem ura legyen és követeli, hogy Magvarország teljes erőben ilevő védőbástyája maradjon. Á Földközi tenger követelte, mint ezer év előtt, az olasz-német együttműködést és követeli egyúttal Magyarország felemelését régi, szentistváni helvére. A földközi-tengeri politika a föi'dközi-'tengeri nének igazi megváltába. Nem emelkedett-e Spanvo'ország Olaszországgal együtt? Nem szabadultak-e ki a kisebb földközi-tengeri államok is szinte vazallusi állapotukból? És kiemelkedett Magyarország is eltipratásábnl. Jogai jobban fénylenek, mint valaha. Elszakított területei várják a hazatérést. Most már nem Csehszlovákia, vagy Románia parancsol Európának a Középeurópa-ellenes békék erejénéil fogva. Most a Földközi tenger parancsol. Róma beszélt. Az igazi Európa beszélt és mindazoknak, nak, akik a földközi-tengeri kultúrában részt sem vettek, ellenben támadni azt. vagy védőbástyáját oly készek voltak, most hallgatniok és engedelmeskedniök kei'.l. A Földközi tenger politikájához nem lehet cgvszerű kijelentéssel csatlakozni e politika győzelmének pillanatában. Varinak országok, melvek gyermekes nyiltsággal je'entik ki, hogy ők „mindig a győzők pártián voltak". A Földközi tenger politikái a nem áll pálfordulásokból, hanem szellemből és áldozatból1., testvériségből. Együttérzésből és együttvérzésből. Átlátszó és szolgálatkész ravaszkodás nem kötheti be a földközi-tengeri államférfiak szemét. A Földközi tenger igazi ura és örököse jelentkezett. Az európai politika visszatért régi, ősi medrébe. Ütja egyenes, rohama fel nem tartóztatható. Az elmúlt és hirtelen elhamvadt Középeurópa ellenes és Földközi tengert leigázó pc;'itika részeseinek pedig vissza kell vonulniok és belátniok. hogy vélt és vailódi erőik a Földközi tenger ő-i, isteni erőivel össze sem hasonlíthatók. Magyarország ellenségeinek is félre kell állaniok, különben sem lévén erejük ahhoz, hogy megakadályozzák a földközi-tengeri csoporthoz tartozó szentistváni Magyarország dicsőséges feltámadását. Marius.