Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 6. szám - A második világháború

MAGYAR KÜLPOLITIKA nada keleti részét és Indiából Bengáliát és a felső Gangesz vidékét ölelte fel. De már akkor hatalmába ejtette Anglia az összes tengeri támaszpontokat az Atlanti óceán nyugati partja mentén Európában és Afrikában, továbbá az Indiai óceán mentén Ausztráliáig. Majd ipari termelésének legmagasabb felfokozása révén mind jobban kiterjesztette tengeri uralmát, mind több tengerentúli szárazföldi birtokot szerzett s mind több idegen területet és országot vont befolyása alá. Százezrek vándoroltak ki Angliából-, hogy kihasználják hazájuknak ezt a hatalmas ipari fellendülését és azzal kapcsolatos monopóliumot. így szerezte Anglia óriási birtokállományát az Indiai óceán körzetében, továbbá a kanadai és a nyugatafrikai területeket, valamint a szigetek, földnyelvek és támpontok egész légióját. Anglia nagy gazdasági fejlettsége és ipari termelésének teljessége révén a szabadkereskedelem segítségével (ami gyakorlatilag az angol kereskedelem szabadságát jelentette) a világiparból, világkereskedelemből és a hajózásból eredő óriási jövedelmeket mind magához vonzotta, majd ezek jelentékeny részét tőkebefektetés gyanánt újból széthelvezte a világba s ez a tőkeelhelyezés újabb óriási bevételeket biztosított neki. így fejlődött Anglia uralkodó tengeri hatalommá és vezető szárazföldi hatalommá, amely két minősége harmonikusan olvadt egvbe. Mint uralkodó tengeri hatalom arra törekedett, hogy ne legyen kénytelen szárazföldi birtokállományát minden helven külön-külön megvédeni, amit azzal ért el, hogy a birtokállományát az anyaországgal, valamint egyes birtokait egymással öszszekötő tengeri utakat magának biztosította és az összeköttetés zavartalanságára szinte az öszszes tengereket — az Atlanti óceánt, az Északi, a Földközi tengereket, az Indiai óceánt melléktengereivel, a Déli tengert és a déli Csendes óceánt — igénybevette és mintegv (kezelésében tartotta. A világ összekötő útjait hatalmába kerítve, nem volt szüksége arra, hogy a birodalom egyes területrészein sok haderőt tartson. Az Tndiai óceán körüli óriási birtokainak védelmét három helyen összpontosította: keleten Honkong, Singapore és Port Darwin között, északon Tibet. Afganisztán és Perzsia fíran) mint elővédek igénybevételével az ezek hátterében Észak-Indiá ban állomásozó angol hadsereggel, végül északnyugaton Egyiptom libiai határától Moszulig terjedő területen. Csupán ezeken a gócpontokon tart rendszerint az angol világbirodalom rendes nagyobb helyőrségeket!. Birodalmi védelmi övezetének kiegészítéséül a Fokföldtől Ausztráliáig terjedő tájon nagy területeket csupán avégből kebelezett be Anglia, hogy ezáltal idegen hatalmakat és így azt a katonai veszedelmet is távoltartsa magától, melyet az idegen hatalmak jelentenek. 1 Az angol birodalom védővonala messze túlterjed az angol birtokok határain, s Anglia tulajdonképpen egy óriási interkontinentális területet használ fel az összbirodalom megvédésére. Ha a birodalmi védelmi érdek megkívánja, idegen államokat akaratuk ellenére is belekénvszerít, hogy elővédelem gvanánt szolgáljanak. Ugvanígy van északon is, ahol Angliának szigetbirodalmát és a Földközi tengerre és azon keresztül vezető utakat is meg kell védenie. Ennek a védelemnek is — angol felfogás szerint — nem saját partjain és saját 3 vizi útjain kell végbemennie, hanem egy elővéd gyanánt felhasznált országsorozat által, mely elővédvonal hátában őrködik az angol flotta. Szinte fél-Európa: Skandinávián keresztül Belgium, Hollandia, Franciaország, Görögország, Törökország, legújabb időkig Olaszország is, sőt a háttérben Spanyolország és Portugália is be vannak vonva az angol védelmi vonalba, mint hogyha magától értetődő volna, hogy ezek az országok megvédjék Angliát. Köztudomású, hogy Anglia 1939-ben Lengyelországnak és Romániának nyújtott úgynevezett garanciák révén még egy keleteurópai védőzónát is akart létesíteni. Eképpen Anglia az érdekkörébe tartozó országokat Európában, Afrikában és Dél-Ázsiában hatalmas védőblokká kovácsolja össze. Ebbe az angol hatalmi, védelmi övezetbe nemcsak — amint már jeleztük — az angol birtokok tartoznak, t. i. a fehér dominiumok és a „szines" országok az Angliához való közvetlen vagv közvetett hozzátartozás fokozatai szerint, hanem egy nagy csomó független „szines" állam és egy nagy csomó európai független állam és ezek gyarmatai. Természetesen, idő és alkalom szerint alakul és változik a szerep, melyet az egyes országoknak Anglia érdekében vállalniok kell. A legkevesebb, amit Anglia a hatalmi körébe tartozó ezektől az országoktól háborús bonyodalmak esetén vár, a semlegesség, és pedig oly értelemben, hogy ez Angliával szemben jóakaratot, Anglia mindenkori ellenségével szemben pedig ellenkezőt jelent. Jelenti különösen az Angliával való kereskedelem felfokozását és az Anglia ellenségével való kereskedelemnek abbahagvását. Fekete lista készül az Anglia ellenségével összeköttetést tartó kereskedő-cégekről, kíméletlen tengeri rendészet lép életbe, amelyhez hozzátartozik a korlátlan átvizsgálási szabadság és a levelezésekbe való betekintés joga is. A körülmények szerint a hatalmi körébe tartozó államoktól megköveteli Anglia kikötőiknek és egvéb támaszpontjaiknak, legújabban repülőtereiknek katonai célokra való átengedését. Majd kövétkezhetik az angol vagy a vele szövetséges hadsereg átvonulási iogának érvényesítése. Végül a katonai segítség. Igaz, hogy ellenértéke mindezeknek a szolgáltatásoknak az a biztonsági érzet, melyet az angol hatalmi szféra nvujt. Az angol hatalmi szférába bevont ezek az országok Anglia árnvékában olv kényelmes létet és oly világösszeköttetéseket kívánnak biztosítani maguknak, aminőket a maguk erejéből aligha tudnának megszerezni. Azzal azonban számolniok kell az ilvenmódon biztosított országoknak, hogy elővéddé, azaz harctérré válnak. A földgolyónak azon részein kivül, melyek fölött Anglia a béke és háború kérdéseiben a lertföhb döntés jogát igénvli és gvakorolja, még mindig tekintélves területek vannak, melvek nem tartoznak a világhatalmi monopólium körébe. Két ilyen nagy térség van, melv oldalazza az angol hatalmi területet és érdekkört; az egyik Euráziának Oroszországot uraló zárt területe, a másik Amerika, azaz a két amerikai kontinens az Egvesült Államok vezetésével. Ez a föld mai politikai tagozata és ebben a tagozatban úgvszólván nmcs helye Németországnak és Japánnak, ennek a két rendkívül kultúrált, hatalmasan felfegyverzett és sűrű, terjeszkedésre vágyó népesség nyomása alatt álló hatalomnak. Oroszországot — noha az állandóan, szinte