Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 6. szám - A második világháború

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA krónikus makacssággá] igyekszik minden nyilason előretörni nyugat, dél és délkelet felé, hogy elérhesse a nyilt tengereket — a klasszikus angol politikának a XIX. század folyamán sikerült euráziai területére szorítani, abba mintegy bezárni. Ugyanezt a blokádpolitikát folytatja Anglia a másik két előretörő hatalommal, melvet mindeddig nem tudott a maga érdek- és hatalomkörének keretébe bevonni: Németországgal és Japánnal. Oroszországot, Németországot és Japánt tehát a Rajnától Tokióig ugyanaz a hatalmas ellenfél akasztja meg teljes kifejlődésükben. Anglia nem tűri, hogy politikai világmonopóliuma körébe bármely igazán független nagyhatalom behatolhasson. Az ilyen nagyhatalmat előbb vagy utóbb a symbiosis, azaz a hozzájaalkalmazkodás, vagy a megsemmisülés alternatívája elé állítja. Tehát az ilyen nagyhatalomnak vagy jóakaratúlag bele kell illeszkednie az angol hatalmi térbe és irányzatokba, vagy élet-halálharcra kell magát elszánnia. Ilyen alternatíva elé volt állítva Franciaország is. Egyszer már, a XVI'II. században Anglia megsemmisítette Franciaországot, mint gyarmatbirodalmat, úgyhogy még Napóleon sem tudta visszaállítani a franciák hatalmát a tengeren, sem pedig gyarmaturalmukat. 1830-ban azonban Franciaország Algírban ismét sikerrel kezdett hozzá afrikai gyarmaturalma kifejlesztéséhez, s e tekintetben III. Napóleon további eredményeket ért el. Amint azonban Franciaország Nyugatafrikában mindjobban terjeszkedett és Keletafrikában Dzsibutinak és Madagaszkárnak birtokában az Indiai óceán felé is kiterjesztette csápjait, valaminthogv hátsóindiai birtokát is megnagyobbította. Anglia nem tűrhette tovább a maga hatalmi körének veszélyeztetését és megállította Franciaországot szudáni előnyomulásában és symbiosisra. azaz Anglia világuralmi körébe való beleilleszkedésre és abban való békés alkalmazkodásra kényszerítette. Ez a symbiosis ma is megvan. Angliával szemben ugyanilyen alternatíva elé került Németország is. Németország ugyanis a mult század hetvenes éveiben kontinentális nagyhatalommá emelkedett, majd a nyolcvanas évektől kezdve gyarmati és egyúttal tengeri nagyhatalommá is lett. Egyidejűleg ipari téren a kiviteli hatalmak első sorába küzdötte fel magát. A századfordulón világossá vált tehát, hogy veszedelmessé lett Anglia világmonopolisztikus helyzetére. Anglia törekedett Németországot is bevonni a maga hatalmi körébe s neki is felajánlotta a symbiosist, amibe azonban Németország nem ment bele és vonakodott beleilleszkedni Anglia politikai rendszerébe. Osztályrészéül jutott tehát az a sors, melyet Anglia a hatalmi körébe betörő, azonban önállóságukat teljességükben megőrizni kívánó nagyhatalmaknak szán. Németországnak ez a végzete megpecsételődött akkor, mikor Németország megszerezte NémetKeletafrikát, és a perzsa öböl felé törekedett, kétszeresen is megsértette tehát Anglia indiai életterét. Ezért Németországot a világháborúban szörnyű megtorlás érte, megalázták, összetörték és gyarmataitól megfosztották. Olaszország az 1912-i olasz-török háború során megszerezte Libiát és a Dodekanezoszt, tehát belejutott az angol hatalmi körzetbe, és akarvanemakarva bele is illeszkedett az angol symbiosisba. A világháborúban is Angliával tartott, de ezért nem kapta meg a várt ellenszolgáltatást, mert a Habsburg-monarchiából jutott ugyan neki bizonyos részesedés, azonban koloniális igényeit nem honorálták. Amikor pedig Mussolini az angol kívánalmakkal ellentétes, teljesen önálló politikára, Abesszínia meghódítására szánta el magát, Anglia a legélesebben szembehelyezkedett vele, de eredménytelenül, mert szankciós politikájával megbukott. Később Anglia elismerte az abesszin hódítást és ennek ellentételéül Olaszország belenyugodott a földközi-tengeri és arábiai status quoba. Hogy azonban ez korántsem jelenti azt, hogy Olaszország végleg beleilleszkedett volna az angol symbiosis politikába, azt napjaink eseményei teljes világlatba helyezték. Olaszország azért visel háborút Anglia ellen, mert el van határozva arra, hogy egy földközi-tengeri— észak-afrikai birodalmat teremt s abban úr lesz, akár tetszik Angliának, akár nem. Éppen így el van határozva az újjászületett Németország Közép- és Keleteurópa újjárendezésere, valamint délafrikai birtokállományának visszaszerzésére. Japán pedig szilárdan ragaszkodik a Távolkelet újjárendezéséhez és tengeri haderejének önmaga által való szabad megállapításához. Mindahárom nagyhatalom az angol világmonopólium megtörésére törekszik. Kétségtelen ugyan, hogy az egész emberiség szempontjából Angliának világmonopolisztikus hatalmi helyzete nem volt kellemetlen s nagyban előmozdította a civilizáció haladását, — a feltörekvő dinamikus nagyhatalmak: Németország, Japán és Olaszország azonban nem hajlandók tovább tűrni ezt a monopolisztikus helyzetet. Nem akarnak beleilleszkedni Anglia életterébe, hanem ők is részt kívánnak maguknak a világhatalomból. Nem Anglia helyére akarnak lépni, hanem megosztozni akarnak vele a világhatalomban és a világbefolyásban. Amerika a nagy tusába nem fog expedíciós hadsereggel beavatkozni, de rokonszenve kétségtelenül Anglia mellett van, melyet támogat is a legnagyobb jóindulattal, azonban valószínűleg azzal az utógondolattal is, hogy esetleg ő lehet Anglia örököse a világhatalomban. Az első világháborút egyrészt az angol hatalmi szférába beilleszkedni nem akaró Németországnak letörésére irányuló angol-francia törekvés idézte elő, másrészt az Euráziába bezárt Oroszország igyekvése a nyilt tengerek felé. Németországot sikerült is letörni s vele együtt szövetségesét, az osztrák-magyar monarchiát feldarabolni, Oroszország törekvése azonban nem vezetett célhoz. Hogy az első világháborút befejező kényszerbékének a józan ésszel ellenkező rendelkezései nemcsak meg nem oldották a vitás kérdéseket, hanem a végletekig felfokozták a nemzetközi feszültséget, mutatja az, hogy most már három nagyhatalom jelentkezik, amely nem akar beleilleszkedni az angol világhatalmi szférába s újból jelentkezik a szabad tengerekre áhítozó euráziai nagyhatalom is százados igényeivel. A Gigászok harcában Magyarországnak csak egy feladata lehet: biztosítani a maga önállóságát és függetlenségét a saját kis glóbuszán, ez a glóbusz pedig: a Kárpátok övezte szentistváni ország.