Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - A felvidéki magyar szórványok - Bulgária külpolitikája

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 ^ A felvidéki magyar szórványok Irta: Óhegyi Vilmos. Pozsonytól kezdve Kőrösmező—Havasaljáig számos piros foltot és pontot láthatunk a néprajzi térkép zöld és szürkésbarna mezőjében. Ezek a foltok a magyar településeket ábrázolják. Ott laknak a „szórvány"-magyarok. Nemzettestvéreink ők. „Veszendő és pusztuló lelkek" — mondja a sötéten látó, ezekre a magánosan tengődő magyar falu- és családszigetekre gondolva, amelyek a környező szlovák és rutén népek közé beékelve élik le a nyelvhatárponton, vagy legtöbbször azon túl lakók keserves életét. „Megtartandó lelkek!" — állítja parancsolóan a népe jövőjéért aggódó, — segíteni kell őket, nem szabad kiengedni a nemzeti élet közösségéből! Meg kell és számon kell tartani ezeket a magyarokat, amiként nyilvántart minden németet a földkerekségen a stuttgarti Deutsches Ausland Institut. Valóban, úgy feküsznek ezek a települések az idegen etnikumban, mint magános szigetek az óceán hullámverésében. Természetes, hogy „szórványok" alatt nem az összefüggő tömbben élő népet értjük, hanem a ma látszólag rendszertelenül, szétszórtan települteket, akik vagy egymás mellett élő egységes népi kört alkotnak, vagy a tömbtől elszakadt családok, akiket a szülőföld szeretete, a kenyérkereset és az ősi hagyományok fűznek ahhoz a helyhez. Mennyi lehet a szórványmagyarok száma és hol vannak ezek a települések? Ha az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatait vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy 92.839 magyar maradt továbbra is ezen a részen idegen uralom alatt. Köztudomású, hogy sem a cseh, sem a még ennél is kevesebb magyar lélekszámot feltüntető 1938-as népszámlálás adatai a hitelességre nem tartanak számot. Okunk van azt állítani, hogy ennél jóval több magyar él a Felvidéken továbbra is kisebbségi sorsban. Ha elfogadjuk azt a statisztikai megállapítást, hogy a felvidéki magyarság hathetedrésze felszabadult, s egyhetede ellenben továbbra is ottmaradt kisebbségnek (A Felvid. Magyars. Húsz éve. A M. Statiszt. Társ. Államtud. Int., 43. o.), akkor a magyar települések ismeretében azzal is tisztában lehetünk, hogy ennek a mennyiségnek egyharmadrésze szórványtelepüléseken él. Az 1910-es népszámlálás alapján készült néprajzi térkép hitelesen mutatja a zöld szlovák és barnásszürke rutén mezőkben a piros magyar foltokat. Ha történt azóta ezekről a területekről kivándorlás, elköltözés (kiutasítás), vagy beolvadás: az ezen okok következtében előállott lélekszámcsökkenés semmiesetre sem lehetett olyan nagymérvű, amilyennek a fenti adatok állítják. A magyarok is szaporodtak 28 év alatt (1938-ig), s ne felejtsük el, hogy e népszámlálás után még kilenc évig magyar uralom alatt volt a Felvidék. {Befejezés köv.) Bulgária külpolitikája írta: Pusztai Popovits József. Kiosseivanov bolgár külügyminiszter négyesztendei külpolitikai tevékenység után ez év elején benyújtotta lemondását. Az új külügyminiszter azóta Popov Iván, Bulgária volt belgrádi követe. Popov Iván 1890-ben Svihtev-ben született. Ugyanott végezte el gimnáziumi tanulmányait is. Érettségit tett, majd Pitiers-ben és Berlinben nyelvészeti, Szófiában pedig jogi tanulmányokat végzett. 1914-ben a bolgár sajtóigazgatóságra került. 1924—1933-ig a bolgár külügyminisztérium sajtóosztályának főnöke volt. Popov Iván 1933-től 1934-ig Bulgária budapesti követe volt. Rövid magyarországi tartózkodása alatt aránylag elég jól megtanult magyarul. Ennek magyarázata egyrészt kiváló nyelvtehetségében, másrészt pedig Popov Iván magyarbarátságában és magyarérzelmében rejlik. Popov Iván volt az, aki minden alkalmat megragadott, hogy a bolgár-magyar kapcsolatokat minél jobban kimélyítse és minél szélesebb alapokra fektesse. Elég itt utalni csak arra, hogy Popov Iván budapesti működésének idejében alakult meg a Társadalmi Egyesületek Szövetségében a Bolgár-Magyar Társaság, míg 1933-ban. ő készítette elő vitéz jákfai Gömbös Gyula, Magyarország egykori miniszterelnökének szófiai látogatását. Ezt a látogatást azután, mint ismeretes, Mussanov bolgár miniszterelnök 1934-ben Budapesten visszaadta. Popov Ivánt 1935-ben bukaresti bolgár követté, 1936-ban prágai követté, 1937-ben pedig belgrádi követté nevezték ki. Ebben a minőségben működött mindaddig, amíg Bulgária uralkodója magasabb bolgár nemzeti érdekből a külügyminiszteri székbe nem szólította. Popov Iván, aki egyébként Boris király legbensőbb környezetéhez tartozik, egyik legkitűnőbb ismerője a dunavölgyi és a balkáni problémáknak. Külügyminiszterré történt kinevezése tehát bizonyos közeledést jelent egyes Balkánállamokhoz, de semmiesetre sem jelenti a tradicionális bolgár külpolitika irányváltozását. A bolgár külpolitikai vonalvezetés változatlanságát igazolja továbbá az a beszéd is, amelyet Cankov volt bolgár miniszterelnök a bolgár szobranje egyik legutóbbi ülésén mondott. Ebben hangsúlyozta, hogy Dobrudzsa Bulgária élelmiszerraktára és ezért ennek a területnek Bulgáriá hoz kell tartoznia. A bolgár külpolitika változatlanságát végül Popov Ivánnak az a beszéde bizonyítja legjobban, amelyet 1940. márciusában a trónbeszédre adott válasz vitájának befejeztével, a szobranje ülésén mondott. Ebben rámutatott arra, hogy Bulgária kc"-z minden áldozatra hazájáért és függetlenségéért, de abban a meggyőződésben, hogy az erőszakkal elért erelmények nem lehetnek tartósak, türelmesen várja, amíg létérdekeit békés úton elismerik. Popov Ivén tehát minden elhatározása előtt ugyanúgy figyelembe veszi a bolgár külpolitika tradicionális irányelveit, mint ahogy azt a neuilly-j békeszerződés óta inaidén eg\ es bolgár külügyminiszter figyelembe vette. Ez a tradicionális