Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - A felvidéki magyar szórványok - Bulgária külpolitikája

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA bolgár külpolitika a következőképen foglalható össze: 1. A neuilly-i békeszerződést békés eszközökkel megváltoztatni; 2. Bulgária szomszédainál a bolgár jog és igazság iránt megértést keresni és találni; 3. esetleges háború kitörése esetén megakadályozni azt, hogy Bulgária hadszíntérré váljék, hogy bolgár fenségterületen olyan események játszódjanak le, amelyek a bolgár állam szuverénitását és függetlenségét sértik; 4. esetleges háború esetén megőrizni Bulgária semlegességét. Az első két pontban összefoglalt bolgár külpolitika azonban a szalonikii egyezményen kívül, amikoris végre elismerték Bulgária katonai egyenjogúságát, más reális eredményt Bulgária számára eddig még nem hozott. Bulgária igen sokat várt a legutóbbi belgrádi Balkán-konferenciától. Bulgáriát szomszédid is azzal hitegették, hogy a konferencián Bulgária vitális érdekeit figyelembe veszik majd és a vitás kérdéseket közös megegyezés alapján igyekeznek megoldani. A belgrádi Balkán-konferencián azonban ahelyett, hogy a bolgár kérdést Bulgária szempontjából kedvező formában oldották volna meg, magát a szerződést hét évre újra meghosszabbították, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Balkán statusquot továbbra is fenn akarják tartani. Bolgár politikai körök szerint ez a határozat a Balkán-szövetség tehetetlenségének legfényesebb bizonyítéka. Ezek után nagyon természetes, ha Popov Iván, Bulgária új külügyminisztere, jobban köze ledik Belgrádhoz, mint Bukaresthez, annál is inkább, mivel egyrészt a Balkánon Jugoszlávia ma sokkal nagyobb szerepet játszik, mint Románia, másrészt pedig azért, mert Popov Iván a bolgárjugoszláv együttműködésnek régóta őszinte híve. A két ország közötti barátságot tehát a jövőben még jobban kiépíti, annál is inkább, mivel ez a magyar-bolgár barátságot nem keresztezi, hiszen Budapest ma már éppen olyan barátságos viszonyt tart fenn Belgráddal, mint Szófia. Másrészt pedig Bulgáriának létérdeke is egyben a bolgár-jugoszláv jóviszony, mert Bulgária útja Nyugat felé Jugoszlávián keresztül vezet. Ami Bulgáriának Oroszországhoz való viszonyát illeti, az a jövőben is korrekt és normális marad, tehát ez sem változik. Bulgáriának Oroszországhoz való közeledésének oka abban rejlik, hogy a háború kitörése után egyes piacok a blokád és eüyéb közeledési korlátozások hiánya következtében eldugultak. Bulgária ekkor szükségét érezte annak, hogy az eldugult piacok helyett új piacokat keressen. Ezt a piacot Oroszországban találta meg. Bulgária tehát kiépítette a bolgárorosz kereskedelmi kapcsolatokat. Ez azonban bolgár külpolitikai körök szerint még korántsem jelenti azt, hogy Bulgária eladta volna magát Oroszországnak és mintha a bolsevizmus balkáni exponenseként jelentkezne. Bulgária a neuilly-i békeszerződés utáni húsz éves múltja azt igazolja, hogy a bolgár nép a legrosszabb viszonyok között sem egyezett bele olyan megállapodás megkötésébe, amely függetlenségéről vagy nemzeti jogairól való lemondást jelentette volna. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a román-bolgár viszony. Románia a múltban ugyanis Bulgáriával szemben elzárkózási politikát folytatott, hogy Bulgária gazdasági rászoszorultságában bizonyos területi engedményeket legyen kénytelen tenni. Ezt a következő tények igazolják: Románia megtagadta a Bulgáriába irányuló román petróleumszállítást, úgyhogy Bulgária — bármilyen furcsán is hangzik, — Románia helyett petróleumszükségletét kénytelen volt Németországból beszerezni, a bolgár Duna-szakaszon egyetlen egv híd sincs, amely összekösse Bulgáriát Romániával, a közlekedési viszonyok pedig Bulgária és Románia között a lehető legrosszabbak. Most azonban, hogy a bolgár-orosz kereskedelmi kapcsolatok szilárdakká váltak, Románia eddigi merev magatartásából engedett és nemcsak hogy közeledést keres Bulgáriához, hanem hajlandónak mutatkozik arra is, hogy Bulgária számára bizonyos gazdasági engedményeket tegyen. Ezt igazolja Mitita Constantinescu román pénzügyminiszter, a román Nemzeti Bank elnökének legutóbbi szófiai látogatása is, amely tulajdonképen Bojilov bolgár pénzügyminiszter 1939. évi romániai látogatásának viszonzása volt. Évek óta ez volt az első eset, hogy aktív román miniszter hivatalosan Szófiába látogatott el. A bolgár-orosz kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megerősítése tehát kedvező kihatással volt a bolgár-román gazdasági kapcsolatokra is. Hitelt kell tehát adni azoknak a bolgár kormánynyilatkozatoknak, hogy a bolgár-orosz viszonyban a múltban nem történt és jelenleg sem történik több, mint a bolgár-orosz kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése és az ehhez szükséges légkör megteremtése, nem pedig politikai lekötöttség. Ami Bulgáriának Olaszországhoz való viszonyát illeti, Bulgária elismeri azt, hogy Olaszország balkáni nagyhatalom és ilyen minőségben örömmel veszi tudomásul a Bulgária iránt megnyilatkozó olasz szimpátiát. Bolgár külpolitikai körök véleménye szerint Bulgária azonban csak abban az esetben fordulhat Olaszország felé, ha olasz részről nemcsak szinpátiajelek, hanem konkrét, együttműködésre vonatkozó tervek látnak majd napvilágot és Olaszország balkáni érdekeit száz százalékig összhangba hozza Bulgária nemzeti és területi érdekeivel. A bolgár külpolitika jelenleg arra törekszik, hogy megőrizze Bulgária függetlenségét, területi integritását és semlegességét. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter, elnök, dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár; dr. Szerelemhegyi Ervin felelős szerkesztő; Csikszentmihályi Sándor László felelős kiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János