Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - Mussolini és a reviziós eszme

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ^ Mussolini és a reviziós eszme* írta: Dr. Fali Endre. Az 1914—1918-as világháború és annak szörnyű következményei alapjában remegtették meg az emberi műveltséget, a civilizációt és kultúrát. Mussolini, aki maga is a lövészárokban küzdött és hónapokig nyomta a kórház ágyát sebektől bontottan, felismerte a jelen rémségeit éppenúgy, mint a borzalmakat, amelyeket a jövő magával hozhat. Éppen ezért, alig, hogy az ágyúk elhallgattak, megindította nagy harcát, amelynek célja az volt, hogy az emberi haladás érdekeit megmentse. Nem volt célja elpuhult szobatudósok számára melegházi légkört teremteni, nem akarta „kényelmessé" tenni az emberi életet, — de méltóvá kívánta tenni az emberhez, mert Mussolini nemcsak Itáliának újjáteremtője, hanem az „európai gondolatnak", az európai államok békés együttműködésének is ő a legkifejezőbb, legkimagaslóbb megtestesítője. Mussolini volt az első a felelős államférfiak között, aki tisztán látta, hogy a világháború és az azt követő párizskörnyéki békediktátumok nemcsak országokat és a bennük élő népeket tették tönkre, hanem már- végleg veszélyeztették az európai együttműködés lehetőségeit is. Vagy örökös háborúkat hoznak magukkal, vagy pedig az anarchiát, a bolsevista rombolást állandósítják Európában. Olaszország történelme azt bizonyítja, hogy az olasz nemzet életének legkritikusabb korszakában mindig megjelent a politikai arénán az a nagy hazafi, az a hatalmas erejű, valóban lángeszű férfiú, aki nemcsak meg tudta menteni népét, de újabb diadalra is vitte a haladás útján. Most is, Itália szerencsecsillaga vezette az eseményeket, amikor a világháború szörnyű pusztításai után, a bolsevizmus mind erőteljesebb térfoglalása közben, megjelent Olaszországnak megmentője és újjáteremtője, aki feketeingesei élén új fejezetet írt Olaszország történetébe. De Mussolini nemcsak Itáliát mentette meg a bomlástól, a széthúzástól, a káosztól, hanem az egész világot, amely rövidesen sietett követni a Duce államalkotó, országépítő nagy eszméit, aki a rombolás, a bolsevizmus ellen új kereszteshadjáratot indított, mert nagy alkotó munkájában a megértés, a béke és az együttműködés gondolatát írta zászlajára. Alkotásokban olyan gazdag nagy államférfiú munkássága alatt mindig következetes és hű maradt ehhez a nagy, nemes gondolatához. De Mussolini sosem érte be nagy eszmék távoli délibábjaival: ő mindig felismerte és mérlegelni tudta az eseményeket és azoknak súlyát, horderejét. Azt is tisztán látta tehát, hogy az ő országépítő, az egész világban összhangot biztosító nagy és nemes államférfiúi gondolatát csak egyféleképpen lehet megvalósítani: ha jóváteszik *) A szerzőnek most megjelent „Mit tett a fasiszta Olaszország Magyarországért" című művének előszava. A nagyszabású művet lapunk mult számában méltattuk mindazokat a hibákat, bűnöket, igazságtalanságokat, amelyeket Versaillesban elkövettek. Aki azt az okot kutatja, hogy miért lett Mussolini a revíziós eszme zászlóvivője, — könnyen megtalálja a választ erre a kérdésre. Az igazságtalanságok jóvátétele nemcsak erkölcsi kötelessége a világnak, hanem >a józan számítás is ezt kell, hogy sugalmazza. Nemcsak az igazságtalanul sújtott országok érdeke, — hanem az ú. n. győzőké is! Azért hangoztatja Mussolini állandóan, szóban és írásban, a revízió szükségességét, mert szerinte egyedül a revízió jelenti az építő politikát, ellentétben a status quo fenntartásához való ragaszkodás politikájával, ami, ha a dolgok mélyére nézünk, nem más, mint a haladás kerékkötője, a destrukció, a rombolás politikája. Mussolini, a revízió érdekében folytatott nagy harcában, lankadatlan erővel hirdette, hogy a világháború és a párizskörnyéki békék felborították az eurÓDai egyensúlyt és hogy ez az egyensúly éppen a Duna völgyében borult fel és itt teremtette a legszörnyűbb állapotokat. Mindezt Mussolini olyan világosan látta, ahogyan egyetlen külföldi államférfiú sem! És ez volt az oka, hoöy segítő kezét nyújtotta Magyarország felé, amely ennek a Dunavölgynek szíve, szabályozó- és hajtómotorja is! Mussolini a Dunamedence vidékét látta legjobban veszélyeztetve a békediktátumok és azoknak következménvei folytán és ezt a területet tartotta Európa tűzfészkének. A rendcsinálást, a lelkek megbékítését, az országok között való békés együttműködést tehát itt kellett legelsősorban megkezdeni. Az európai együttműködés nagv gondolatának megvalósítása érdekében kívánja Mussolini ;iz erős Magvarország felépítését és a dolgozó, erős. harmonikus lelkületű Magyarország minden oldalról való megvédését. Mert n legelső feltétel: életképessé tenni és nyugodt légkörben békés alkotó munkához segíteni Magvarorszáöot. De a második feltétel, amely szorosan összefügg ezzel. — már az, hogy Ma^varországot meg kell védeni minden újabb veszedelemtől, omelvek között legelő helyen — a bolsevizmus fenve«et Maga Mussolini, a nárizskörnvéki békediktátumok mellett, •1 bolsevizmust tartia Európa második számú halálos veszedelmének! Olaszország nagy Duce ja egy új Olaszországot teremtett meg. kiterjesztette ennek az úi Itáliának uralmát Kelet-Afrikára. De hazája felvirágoztatása közben sem felejtkezett meg egyetlen nillanatra sem arról, hogy — Olaszország és Európa létkérdése: a Dunavölgy rendezése. Amíg itt a régi, a kényszerbékék teremtette állapotok uralkodnak, az i<?azi építő munka állandóan veszedelemben forog. Az olasz-maövar történelmi, gazdasági és szellemi együttműködés a két ország történetében a baráti hűségnek legragvogóbb fejezete. És ez a közös munka egy nagy cél érdekében, elhatározó jelentőségű mindkét ország jövője szempontiából, mert egyúttal kijelöli az utat a további egvütrműködésre. Ezért tnrtiottuk szükségesnek, hogy már most feljegyezzük, összefoglaljuk és méltassuk a baráti megértés és együttműködés történetének néhány tanulságos és buzdító erejű fejezetét, az utolsó húsz esztendőben.