Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - Nagyhatalmak a háborún kívül

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Olaszországénál sokkal rejtélyesebbnek mutatkozik Oroszország magatartása, mely ugyancsak nagy befolyással bírhat a jövő kialakulására. Egy korábbi alkalommal már rámutattunk arra, hogy nem lehet orosz érdek, most, miután Moszkvának német támogatással sikerült legközelebbi európai céljait elérni, a Harmadik Birodalomnak további mérhetetlen erősbödését elősegíteni. Valóban, minden jel arra látszik utalni, hogy ezen meggondolásból kiindulva, a szovjetkormány politikája az utóbbi időkben némileg távolodik az orosz-német együttműködés vonalától, és, — bár azért továbbra is rendületlenül a mult nyárvégi moszkvai egyezmény alapján áll, — a háttérben azon szálakat kezdi szövögetni, melyek a Szovjetbirodalmat közelebb hozhatja a nyugati demokráciákhoz. Az első ilyen kísérlet Törökország irányában történt, midőn Stalin diplomáciája újra felvenni igyekezett azon orosz-török tárgyalások fonalát, melyeket tavaly augusztusban a német-orosz egyezmény létrejötte szakított el; míg a Bulgáriával és Jugoszláviával sikeresen befejezett gazdasági tárgyalások inkább a nyugati hatalmaknak szánt intelem jellegével bírtak, addig viszont ezekkel ellentétben a Svédország semlegességének fenntartása tárgyában elfoglalt határozott orosz állásfoglalás és az ezen északi állammal kedvező mederben folyó kereskedelmi tárgyalások megindítása, — melyek mögött egy eddig meg nem erősített, de tudtunkkal meg sem cáfolt hírek szerint egy svéd-orosz jótállási szerződés létesítésének terve is rejtőznék, — kétségtelenül egy London és Párisnak szóló barátságos gesztus jellegével bír. Legutóbb pedig feltűnő helyen közli a moszkvai sajtó az angol-orosz tárgyalások hírét. Végül is, de korántsem utolsó helyen, az Északamerikai Egyesült-Államok a jövőben követendő magatartása gyakorolhat döntő befolyást a háborű végleges kimenetelére. Itt ismételten és hangsúlyozottan kell rámutatnunk arra, hogy Belgium, Hollandia és Luxemburg megtámadása a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy az amerikai közvéleményt, és ennek nyomása alatt kormányának elhatározását is németellenes irányban befolyásolja. Bár Roosevelt elnök kormánya, mint azt már legutóbb is kiemeltük, egyelőre, tekintettel a küszöbön álló elnökválasztásra, a legnagyobb mérsékletet és óvatosságot is tanúsítja és kínosan ügyelni fog arra, hogy az amerikai intervencionisták és izolécianisták táborát egyforma mértékkel kezelje, mégis mintha olyan jelek volnának észlelhetők, melyekből arra lehetne következtetni, hogy az amerikai kormány zat, mihelyt szabadon nyilváníthatja nézetét, szavát a nyugati demokráciák érdekében fogja megszólaltatni, sőt talán ezen túlmenőleg is fogja azokat támogatni. — Mindenesetre figyelemrePerl kenyér olcsó és jó méltó, hogy Roosevelt elnök mind újabb és újabb fegyverkezési hiteleket igényel a kongresszustól, minden erejével fokozni igyekszik az amerikai hadiipar teljesítőképességét, ezzel egyidejűleg pedig nyilvánvalóan azon is fáradozik, hogy a két nagy amerikai politikai párt, a demokraták és a republikánusok között oly közeledést létesítsen, mely egy, mindkét pártot magában foglaló koncentrációs nemzeti kormány létesítését tenné lehetővé. Mindez azt látszik bizonyítani, hogy az elnök egy háborús bonyodalom lehetőségével számol; miután pedig józan ésszel senki sem tételezheti fel, hogy a jelenlegi hadviselők bármelyike is támadó szándékkal viseltetnék az Egyesült Államokkal szemben, annak a háborúba való belesodródása csakis saját elhatározásából képzelhető el. Hogy pedig az Unió ezen esetben előreláthatólag mely oldalra állana, az alig képezheti kérdés tárgyát; erre többek között élénk világosságot vet azon sokatmondó körülmény is, hogy ugyanakkor, midőn Roosevelt elnök az amerikai repülőgépipart, utalással egy minden eddigit felülmúló erejű amerikai légiflotta felállításának szükségességére, munkateljesítményének lehető legnagyobb fokozására nyomatékosan felhívta, egyszersmind azon kívánságának is kifejezést adott, hogy ezen, a honi felfegyverkezés érdekében kifejtett rendkívüli erőfeszítés nem akadályozza meg az amerikai repülőgépipart abban, hogy a külföldről jövő rendeléseknek ezután is teljes mértékben meg ne feleljen. Miután tudvalevőleg csakis a nyugati szövetségesek rendelkeznek elegendő nemesvaluta készlettel ily rendelések eszközlésére, nyilvánvaló, hogy az elnök, illetőleg az Unió közönségének többsége a hadviselő ellenfelek melyikével rokonszenvez. Mindent összevetve azon nézetünknek adhatunk kifejezést, hogy ezen nem ok nélkül „különösnek" elkeresztelt háborúnak kimenetelére talán nem is pusztán maguknak a jelenlegi hadviselőknek teljesítményei fognak döntő befolyást gyakorolni, bármily jelentősek is legyenek azok, mint talán inkább a semlegeseknek, vagy helyesebben a jelenleg még semlegeseknek elhatározásai, mint ahogyan annak gazdasági és katonai súlya is eddig nem a legkisebb mértékben ugyancsak semlegesekre nehezedett. KATONA BÉLA ÉVKÖNYVE ,1939-RÖL MEGJELENT. A már megszokott gyorsaságggal, alig néhány hónappal az elmúlt év eseményei után megjelent Katona Béla évkönyve az 1939. évről. Kevés hasznosabb könyv jelenik meg, mint Katona Béla esztendőről-esztendőre visszatérő közgazdasági évkönyve, amely az előző év közgazdasági és politikai eseményeit áttekintő csoportosításban ismerteti. „Magyarország közgazdasága 1939-ben" a leggyakorlatibb kézikönyv, amelyet mindazok nagy haszonnal forgathatnak, akik pontos eligazodást kívánnak szerezni az elmúlt esztendő példátlanul gazdag nemzetközi és magyar eseményei között. Különösen izgalmas olvasmány az évkönyv általános része és a nemzetközi politikai eseményeket tárgyaló fejezete; ezekben az évkönyv szerkesztője a történetíró alaposságával és az újságíró avatott tollával eleveníti meg az elmúlt esztendő száguldó eseményeit. De hasonlóan érdekes fejezetek azok is, amelyek csoportosítva tárgyalják a gazdasági élet ágazatait. Aki ismerni akarja az 1939. év történéseit, aki pontosan tájékozódni akar az elmúlt év valamennyi gazdasági intézkedéséről és aki követni akarja az 1939-es év eseményekben gazdag lefolyását, annak könyvespolcáról nem hiányozhat Katona Béla 574 oldalra terjedő, imponáló munkáról tanúskodó új évkönyve.