Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - Mit tett a fasiszta Olaszország Magyarországért

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ségű összecsapás körvonalait idézi az elszörnyedő békés emberiség szemei elé, ami ismét megerő­síti azon nézetet, hogy a jelenlegi bonyolult vi­szonyok között nem lehet éles különbséget tenni résztvevő hadviselő és semleges szemlélő között, hogy utóbbi is legfeljebb csak „nem hadviselő", ki azonban akarata ellenére is minden pillanat­ban belesodródhatik a háborúba, mely veszély elleni védekezésből elemi kötelessége minden bármely oldalról megnyilvánulható befolyásolás vagy beavatkozással szemben megbonthatatlan nemzeti összetartással és rendíthetetlen egyetér téssel tiszteletet parancsoló ellenállási készségét szegezni. Mit tett a fasiszta Olasz­ország Magyarországért — Dr. Fali Endre könyve. — E könyvből nemcsak azt tudjuk meg, mit tett a fasiszta Olaszország Magyarországért, hanem megtudjuk azt is, miért tette s melyek Olasz­ország politikájának mély gyökerei. Korunkban, melynek jellemző tüneteit a szemlélő a nagypolitika következetlenségeiben, alkalmi és taktikai elhajlásaiban véli látni, — Fali Endre könyvéből egy határozott, célját biztosan kitűző és attól soha el nem térő nagypolitika kör­vonalai bontakoznak ki előttünk: Olaszország re­víziós politikája Magyarországgal szemben. Ez a politika Magyarország mellett állt a fegyverletétel pillanatában, a béketárgyalások alatt, az olasz-magyar barátsági szerződés meg­kötésekor, s a müncheni értekezleten éppen úgy megnyilatkozott, mint a bécsi döntőbíróság íté­lete alatt. Mussolini és Ciano ennek a politikának mai hordozói, de ez a politika a legmélyebb, legrégibb, a legvalódibb olasz politika. Talán nem kell utal­nunk arra, hogy kezdete a magyarságnak a latin kereszténységhez való fordulásában állott s hogy hirdetői, vállalói mindig az olaszság és magyar­ság legkimagaslóbb alakjai, akik vérük minden cseppjében, idegzetük minden rezzenésében érez­ték az olasz és magyar hivatás és földi küldetés azonos voltát. Mussolini és Ciano végső szemei annak a sornak, melynek elején II. Szilveszter, Dante, Cesarini Julián, Kapisztrán János, Ince pápa és Garibaldi állanak. Magyarország történeti ragyogásában mindig ott izzik az olasz lángolás, dicsősége mátyási ragyogásában ott tündököl az olasz lélek és Magyarország balsorsát Olasz­ország épúgv érzi, mint Magyarország maga. A török hódoltság és osztrák elnyomás az olasz húsába is vág. Mohács fölött egy olasz államférfi jajong. A török ellen való legnagyobb segítsé­günk a pápák szakadatlan buzgalma és gondja. A magyarsággal együttérző politika nem szűnt meg soha, csak elhomályosult azokban az évtizedekben, mikor az egységes királysággá for­rott Olaszország nem Magyarországgal, hanem Ausztria-Magyarországgal lépett szövetségre, de — szinte — magától felragyogott akkor, mikor Magvarország ausztriai kapcsolataitól megszaba­dult." Pár évtized — különösen a politikában — sok mindent elfelejtet. De nem felejtheti el az örök olasz politikát az, aki — mint Mussolini — az olaszság lelkiismeretének megtestesülése. Olaszország középponti a és örököse Isten legkülönb ajándékának, a földközitengeri kultú­rának s Magyarország ennek a kultúrának törhe­tetlen pillére volt és marad. Mint az olasznak, ne­künk is hajdan szinte anyanyelvünk volt a latin, melynek szelleme, mértéktartása ma is itt ma­radt. Mi a latinokban őseinket tiszteljük. Érez­vén, hogy a latinság inkább szellem, mint vér. Ma a politikai rokonságot inkább a gazda­sági kapcsolatok szerint mérik. Az olasz-magyar politika egybefonódottsága bizonyság arra. hogy a szellem kapcsolata különb és tartósabb a gazda­sági egymásrautaltságnál. A nemzet, mellyel szellem és tudás kapcsolata fűz össze, közelebb áll hozzánk, mint az, mely, mondjuk, gyapotot vagy kaucsukot tud nekünk szállítani. Gazdasági önellátásra minden, még a legszegényebb ország is be tud rendezkedni, de szellemi kapcsolatok nélkül minden ország csak torz alakulat marad. Az olasz-magyar politika alapia a közös vég­zet és közös hivatás parancsszavának való enge­delmeskedés. E politikának nemcsak az állandóság ad meg­különböztető jelleget, nemcsak az állandóság az, ami különbbé és nemesebbé teszi a ma megkötött, holnap elfelejtett szerződések politikájánál. Ez a politika nem a gazdasági adsza-nesze érintkezé­séből fakad, melynek alkudozásai és szívós tár­gyalásai alatt mindenik fél a maga előnyeiért har­col. Az olasz-magyar politika minden irányban inkább adni akar, mint kapni. Az olasz-magyar politika nem adás-vétel okából keletkezett és tá­vol áll attól, hogy pusztán gazdasági jellegű le­gyen. Minden kapcsolatban, mely tisztán gazda­sági, van valami barbár és kezdetleges. Az olasz politika princípiuma mindig első­sorban szellemi, a kereszténység, mint ékkő az aranykeretben, benne foglaltatik. Az olasz poli­tika lesz az, mely a világot a most oly egyet­lennek hirdetett gazdasági felfogás laposságából megváltja. Ha Olaszország nem találta volna meg lelkét a Mussolini teremtette új rendszerben, a? úion­nan rendezendő világ szelleme összelapultságá­ban hamarosan csupán gazdaságból, nyers-, fél­és készgyártmányokból állana. A fasiszta 'Olaszorszíág magában hordja a földközi kultúra egész szellemét. Az ember tekin­tetét nem lefelé, hanem fölfelé irányítja. Nem kell azonban hinnünk, hogy a fasiszta Olaszország politikája elméletek teremtéséből és védelmezéséből áll. Sokkal nagyobb mult és sokkal több tapasz­talat áll mögötte, mint a világháború teremtette egyéb elméletek mögött. Mikor az olasz politika kereszténységéről be­szélünk, akkor tudjuk, hogy ebben bennfoglalta­tik a kereszténység irgalma, jósága és igazsága, testvériessége is. Az olasz politika nagysága és változhatatl m­sága éppen abban áll, hogy a földi jólétet nem csupán a maga számára követeli. A nyugati állam-

Next

/
Thumbnails
Contents