Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 2. szám - A kisebbségi kérdés jövője

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Ugyancsak szoros barátsági kapcsolatok fűzik Jugoszláviát Olaszországhoz, mely balkáni viszonylatban Szovjetoroszországban látja a legnagyobb veszélyt, tehát abban a hatalomban, amelylyel Románia önfentartási ösztönből, Bulgária pedig talán történelmi események által indokolt rokonszenvi érzésből is lehetőleg jó viszonyban kíván élni. Ha szem előtt tartjuk ezen nehézségeket, melyek között a legtöbb semleges állam kormánya jelenleg politikáját irányítani kényszerül, elismeréssel és megnyugvással kell hogy bennünket eltöltsön a magyar kormány politikai vonalvezetésének biztonsága, mely végső célkitűzéseinket mindenkor szem előtt tartva, lehetővé tette nemzetünk számára azt, hogy leghatalmasabb szomszédunk és a legerősebb semleges nagyhatalom barátságára támaszkodva, de semmi irányban magunkat le nem kötve, aránylagos biztonságban és nyugalomban nézhessünk szembe az elkövetkezendő eseményekkel, minden gátlás nélkül mindenkor készen arra, hogy, ha annak ideje megjön, azok fejlődésére az érdekeinknek megfelelő befolyást kellő súllyal gyakorolhassuk. Irta: Török Árpád. Ma igen nehéz egy nemzetközi kérdés jövő alakulását előrelátni. Maga a nemzetközi élet jövője ennek a mind rettenetesebbé váló háborúnak a kimenetelétől függ. Ez a háború az európai helyzetben messzemenő eltolódásokat hozhat, így mi sem természetesebb, mint hogy egy-egy kérdésnek a jelentőségét is alapvetően megváltoztathatja. Ez bekövetkezhet már tisztán az anyagi erők eltolódása következtében is. A jelen háborúban azonban másról is van szó. A szemben álló feleket nemcsak az anyagi érdekek ellentéte választja el egymástól és állítja egymással szembe, hanem a nemzetközi élet rendjét illető felfogásuk is. Mindegyiknek más a világszemlélete, mindegyik tehát más elvek alapján fogja győzelme esetében a nemzetközi életet befolyásolni. Ez nem volt mindig így, még a világháború folyamán sem. Akkor tisztán anyagi kérdések körül robbant ki a háború és a nemzetközi élet jövő szervezetét illetően nem állott fenn semmiféle alapvető ellentét. Az antanthatalmak csak a világháború vége felé kezdtek bizonyos nemzetközi politikai elveket hirdetni, amelyek azonban a központi hatalmaknál alig találtak ellenkezésre. Utóbbiak éppen úgy elfogadták a népek önrendelkezésének elvét, mint a népszövetségi tervet. Ma egészen más a helyzet. A nemzetközi élet jövő szervezetére vonatkozóan még egy harmadik tényezőt is fiüvelembe kell venni, ez pedig a semlegesek álláspontja. Lehet, hogy már a békeszerződések alakulására is bizonyos befolyást tudnak majd gyakorolni, de kétségtelen, hogy a jövő békéjének, a nemzetközi együttműködésnek megszervezésénél feltétlenül fogják hangúkat hallatni. A számtalan tényező együtthatásának következtében a legkülönbözőbb eredménnyel lehet tehát számolnunk. Ha ennek ellenére més^is egy-egy nemzetközi kérdés, ez esetben a kisebbségi kérdés, jövő alakulásáról akarunk magunknak fogalmat alkotni, akkor kutatnunk kell, hogy az egyik és a másik, esetleg egy harmadik nemzetközi politikai ideológiából milyen valószínű fejlődésre lehet következtetni. Már szó volt egy ízben e folyóirat hasábjain, hogy a szembenálló feleket milyen elvi ellentétek választják el egymástól. Akkor megállapítottuk, hogy a Német Birodalom nemzetközipolitikai ideológiájának a központjában az élettér áll, míg a szövetséges hatalmak az együttes biztonság, azóta már a nemzetközi szövetségnek elvét hirdetik. Az élettér elméletnek a magyar publicisztikában is különböző értelmezést adtak. Az erősen pesszimisták ebben a kisebb nemzetek önállóságának és függetlenségének a tagadását látják. Szerintük az élettér az erősebbnek a jogát jelenti az élethez a gyengébb, a kisebb rovására. Az nem volna tehát más, mint Darwin ismert elméletének gyakorlati megvalósítása a nemzetközi életben. A pesszimistákat feketelátóknak is szokás nevezni. Más szóval ők a dolgokat sötétebbnek látják, mint amilyenek azok a valóságban. Maga a valóság jobb, mint az képzeletükben megjelenik. Mégis, nézzük, a pesszimisták élettér-fogalmából mit lehet a kisebbségi kérdés jövőjére következtetni. Ha valóban az következne be, amit a sötétenlátók hisznek, illetve a világgal elhitetni akarnak, akkor a nagy nép életterében fekvő kis államban a kisebbség és többség közötti különbség teljesen eltűnne. Az egységes élettéren belül csak egy népnek, a nagy népnek volna szava és kétségtelen, hogy az a kis népeknek, az eddigi kisebbség és államvezető népeknek, egymásközti ügyeibe is beleszólna. Ez a helyzet egyformán nyomorúságos volna kisebbségre és államvezető népre. Ha ezt a gondolatot, a pesszimisták élettérelméletét, következetesen végig gondoljuk, akkoí egyenesen borzalmas jövőnek nézne elébe minden kis nép. Ez a sors pedig, függetlenül a nagy nép közvetlen beavatkozásától, szükségszerűen eltörölne minden különbséget a mai kisebbség és többség között, mert a szabadság utáni vágy elemi erővel törne fel minden kis népben és végül egyesítené ezeket a hódító nyers erőszakával szemben. Az élettér-elméletet nem kell feltétlenül ilyen sötét színekkel kirajzolni. Lehet annak más értelmet is adni, felelős helyen valóban más értelmet is adnak neki. Eszerint az élettér az a földrajzi terület, amelyen belül egy nagy nemzet létfenntartásának feltételeit csaknem teljes mértékben megtalálja. Értendő ez pedig éppen úgy anyagi mint hatalompolitikai szempontból. A civilizáció mai foka, a gazdasági élet mai fejlettsége és az emberek mai idénye mellett szinte kizárt dolog, hogy egy nemzet élettere annak települési területére korlátozódjék. Egy nemzet életterében tehát más nemzetek is feküsznek. Eszerint tehát nem is lehet beszélni egy nemzet életteréről, hanem csak több népnek közös életteréről. Bizonyos, hogy az élettér-elmélet második, enyhébb értelmezése mellett is a közös élettérben élő nagy nemzet uralkodó fölényével kell számolni. Hiszen nem a kis, hanem a nagy népek képére teremtették ezt az elméletet. Elsősorban azoknak az életigényeit van hivatva kielégíteni. Mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a bele tartozó kis népek érdekeit. A megvalósított élettér a nagy népnek is csak akkor fog optimális előnyöket biztosítani, ha a bele tartozó kisebbségi kérdés jövője