Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 2. szám - A kisebbségi kérdés jövője

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA kis népekkel bensőleg is együttműködik. Ez vonatkozik azonban a kis népeknek egymáshoz való viszonyára is. Ha a kis népek már benne vannak az élettérben és ezen belül bizonyosfokú gazdasági és politikai együttműködés jön létre, akkor mi sem természetesebb, mint hogy a kis népeknek is érdeke a surlódásnélküli együttélés. A kisebbségi kérdés mai megoldatlan állapotában mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az érdekelt népek között az együttműködést lehetővé tegye. Szekfü Gyulának egyik legutóbb megjelent tanulmányából megtudjuk, hogy már Kossuth Lajos, amikor a dunai konföderáció tervét felvetette, számolt a nemzetiségi kérdés jelentőségével és szükségesnek tartotta ennek megoldását. Ma nehe zebb a helyzet. Sőt ma ez a kérdés az érdekelt népeket még közelebbről érinti, így tehát megoldása sokkal inkább feltétele egy mindenkit kielégítő együttműködésnek, mint volt 90 évvel ezelőtt. Ha pedig létrejön az élettér a kisebbségi kérdés megoldása nélkül, nagyon félő, hogy a legjobb szándékok mellett is az élettér-elmélet első, sötétebb fogalmazása valósulhat meg az érintett kis népeknek egyformán a kárára. Kifejtettük, hogy az élettér-elméletet a nagy népeknek a képére teremtették. Ha az élettér a kisebb népek egymás közötti viszálya miatt nem fog kielégítően működni, számolni lehet azzal, hogy a vezető nagy nép hatalompolitikai fölényét érvényesíteni fogja és az együttműködést esetleg a kis népek erdekeivel ellentétben, mindenképpen azonban nemzeti önérzetük rovására, végül is ki fogja kényszeríteni. Üjból bekövetkezne tehát az, amit a latin közmondásból olyan jól ismerünk: míg ketten veszekednek, a harmadik nevet. A másik oldalon az élettér-elmélettel szemben kezdetben az együttes biztonság, most pedii: már az európai szövetség elvét hirdetik. Míg ez utóbbi gondolattal azelőtt magántudósok és ideológusok foglakoztak, anélkül, hogy a megvalósítás lehetőségét nagyon komolyan vették volna, ma ez a terv már felelős kormánytényezők előszobájába is eljutott. A kiindulási pontja ennek az elgondolásnak, hogy a népszövetség a hozzáfűzött reményeket nem tudta beváltani, feladatát nem tudta teljesíteni. Okát ennek pedig abban látják, hogy a népszövetség nem rendelkezett a kellő hatalompolitikai eszközökkel. A jövőben tehát olyan szövetség létesítendő, amely az egyes államok felség jogait messzebbmenően korlátozza a szövetség érdekében. Ez tehát abba a helyzetbe kerülne, hogy egyrészt adott esetben világos akaratelhatározáshoz jut, másrészt pedig akaratát hatalompolitikai eszközökkel is érvényesítheti. Amennyiben ebből a tervből valóság lenne, úgy az egyes, a szövetséghez tartozó államok helyzete alapvetően megváltozna. A külpolitika, amelynek ma elsőrendű feladata az államnak létfenntartását, jogos anyagi és politikai igényeinek kielégítését biztosítani, másodrendű politikai tényezővé fos válni. A szövetség fog az államok biztonságáról gondoskodni és az ő feladata lesz egyben az egyes népek jogos igényeinek kielégítését is lehetővé tenni. A kisebbségi kérdés ma szoros kapcsolatban áll az államnak a nemzetközi életben való elhelyezkedésével. Maga az a tény, hogy egyes államok területüket az államvezető nép települési területén túl terjesztik ki és így mesterséges kisebbségeket teremtenek, nagyrészt az illető állam nemzetközi pozíciójának az érdekében történik. Amikor pedig egy állam az ő természetes kisebbségeit különböző eszközökkel az államvezető népbe igyekszik beolvasztani, ez is nagyrészt azért történik, mert ezáltal az állam népének az egységét akarja fokozni, hogy végül is nemzetközi pozícióját erősíthesse. Vájjon szükség van-e minderre egy, a fenti elgondolás alapján létrejött európai szövetségben? Egy tagállamnak nemzetközi pozícióját nem hatalompolitikai erőforrásai fogják eldönteni, hanem egyéb tényezők. Hatalmi politikát legfeljebb a szövetség központi vezetősége folytathat, nem az egyes tagállamok. Teljesen felesleges lesz, mert céltalan, mesterséges kisebbségeket teremteni az állami határok kitolásával, de felesleges lesz a természetes kisebbségek elnemzetietlenítése is az államvezető nép megerősítése érdekében, mert hiszen annak biztonsága, jogosult igényeinek a kielégítése független lesz lakosságának, illetve az államvezető népnek számától. Míg az egyik oldalon automatikusan megszűnnek a kisebbségi kérdést nagyrészt determináló okok, nézzük vájjon az európai szövetség eszméje és intézménye mennyiben fér össze ennek a kérdésnek mai megoldatlanságával. Mint az eddigi népszövetségnek, úgy egy második számú népszövetségnek, vagy akár európai szövetségnek is elsőrendű feladata a nemzetek közötti feszültségeknek a levezetése. Tudjuk nagyon jól, hogy a kisebbségi kérdés maga is előidézője ilyen feszültségeknek, de azt is, hogy a népszövetség elé számtalan esetben vitték ezt a kérdést és várták tőle annak orvoslását. Igaz, a genfi szövetség ebben a kérdésben sem teljesítette kötelességét, de hiszen éppen azért bukott meg működése, és azért van most európai háború, mert az első számú népszövetség nem tudott feladatának megfelelni. Ha majd egy második számút létesítünk, vagy pedig egy szoros európai uniót, csak természetes, hogy annak hatékonyabbnak kell lennie és kötelességét kielégítőbben teljesítenie. Egy szoros szövetséget el sem lehet képzelni anélkül, hogy a népeket elválasztó komoly problémák megoldást ne nyerjenek. Vagy megoldja ezeket a problémákat, vagy összeomlik az új szövetség is, mintahogy csődöt mondott az első számú népszövetség. Itt vannak még a semleges országok, amelyeknek kétségtelenül lesz még szavuk a jövő Európájának megszervezésénél. Az utolsó másfél év a kisebbségi kérdés tekintetében olyan eseményeket s olyan elvi döntést hozott, amibe a semlegesek is belenyugodtak, így ezt a jövőben sem lehet megtagadni. A szudétavidéknek és a magyarlakta Felvidéknek visszacsatolása az anyaországukhoz világosan megmutatta a kisebbségi kérdés jövő rendezésének egyik útját. A másik út, az önkormányzat, logikusan folyik az elsőből, ahol ez különböző okokból nem volna megvalósítható. A bevezetőben azt mondottuk, ma nehéz egy nemzetközi kérdés jövő alakulását előrelátni. Mégis, ha nem akarunk hinni abban, hogy a most folyó háborúban az európai civilizáció végleg el süllyed, az itt ismertetett eszmék vonalán kell a jövő Európa és benne a kisebbségi kérdés alakulását keresnünk. Akár az élettér-elméletből indulunk ki, akár az európai szövetségre gondolunk, vagy éppen a semlegesek eddigi állásfoglalására, a kisebbségi kérdés jövőjére mindenképpen csak