Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 2. szám - A semlegesek problémái

MAGYAR KÜLPOLITIKA bizonyulna, legalábbis a Német Birodalom legnagyobb remélt nyersanyagforrását, Szovjetoroszországot olyan bonyodalmakba sodorni, melyek azt megakadályozzák a kilátásba helyezett szállítások keresztülvitelében. Ebből a szempontból talán nem is jött alkamatlanul a nyugati szövetségesek részére Szovjetoroszország kihrivatlan támadása Finnország ellen, dacára azon leplezetlen elítélésnek, melyet az erkölcsi szempontból úgy Londonban mint Párisban kiváltott; sőt mintha a francia és brit kormányok által a finneknek nyújtott tényleges anyagi segítség tudatosan oly mértékre szorítkoznék, mely elegendőnek ítéltetik ahhoz, hogy Finnország hősies ellenállását továbbra is lehetővé tegye, anélkül azonban, hogy a háborúnak döntő finn győzelem elősegítésével teljesen véget vethetne. Ugyancsak ezen törekvésekre vezethetők vissza feltételezhetőleg olyan cselekmények is, mint amilyen Churchill angol tengerészeti miniszternek a semlegesekhez intézett felhívása volt, vagy mint az angol-francia csapatoknak a Közel Keleten való összpontosítása, mellyel nyilvánvalóan egy török-orosz konfliktus előidézésének gondolata függ össze. Ugyanilyen szempontból ítélendők meg azon francia és angol törekvések is, melyek a skandináv államokat Finnország fegyveres megsegítésére igyekeznek ösztönözni, ugyanakkor, mikor, mint már említettük, maguk a háborúban álló szövetségesek megelégesznek azzal, hogy a szovjettámadás ezen hősi áldozatával szemben, Genfben vállalt megsegítési kötelezett ségüknek jelentéktelennek ugyan nem minősíthető, mindazonáltal a háború kimenetelére döntő befolyással semmiesetre sem biró hadianyagmennyiség küldésével és katonai szempontból kétes értékű önkéntesek toborzásával gondolnak eleget tenni. Flogy milyen politikai nehézségek közepette vergődnek a semleges államok legtöbbjei, annak megvilágítására elegendő néhánynak helyzetére utalni. Ami Belgiumot és Hollandiát illeti, úgy azt már egymagában földrajzi fekvésük, mely őket a két ellenfél közé ékeli, kellően érzékelteti; ezekéhez hasonló Dánia helyzete is. Ami a skandináv félsziget két államát illeti, úgy kétségtelen, hogy azok jól felfogott érdeke, — ha nem volnának kénytelenek egyéb körülményekre figyelemmel lenni, — a finneknek fegyveres megsegítését tenné indokolttá, mivel nem vitatható, hogy Finnországnak orosz uralom alá való jutása Norvégiát és Svédországot előbb-utóbb ugyanabba a veszélyes helvzetbe sodorná, melybe épen most keleti szomszéduk jutott. Ám svéd szempontból nem hagyhátó figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a Német Birodalom ellenállási képessége nagyrészt a svéd vasércnek további behozatali lehetőségétől függ; mivel ezen svéd érceknek csak egy része szállítható svéd kikötőkön át német rendeltetési helyére, míg másik része az északnorvégiai kikötőkben lesz hajóra rakva, Norvégia is kénytelen ezen német érdekre tekintettel lenni, dacára annak, hogy hosszú kiterjedésű északi tengeri partja első sorban a brit érdekkörbe utalja. Márpedig ha Svédország katonai téren csclekvőleg lépne fel a finn-orosz háborúban, úgy már pusztán csak saját hadianyagszükségletének feltétlen biztosítása céljából is kénytelen volna a Németország felé irányuló vasérckivitelét beszüntetni vagy azt legalábbis egy minimumra csökkenteni, egészen eltekintve attól a körülménytől, hogy Svédország leggazdagabb érctelepei északkeleti tartományaiban feküdvén, a svéd hadsereg felvonulási területébe esnének, ami eleve lehetetlenné tenné azoknak Németország részére való további rendszeres kiaknázását. Mivel pedig, mint már említettük, Németország további sikeres hadviselésének éppen ezen vasércek további behozatala egyik és nem is a legjelentéktelenebb előfeltétele, saját létfentartása érdekében alig kerülhetné el a Német Birodalom annak szükségességét, hogy azt magának akár katonai beavatkozás árán is továbbra biztosítsa, annál inkább, hogy azon szoros kapcsolatok, melyek jelenleg Berlin és Moszkva között fennállanak, egyébként is könnyen szolgáltathatnának alkalmat egy ilyen beavatkozáshoz. így Svédország, de Norvégia is, könnyen abba a helyzetbe kerülhetne, hogy két tűz közé szorulva nemcsak nem segíthetne a finn nép nehéz helyzetén, hanem a legrövidebb időn belül maga is külső segítségre szorulna saját függetlensége megvédésére. Nem könnyebb a skandináv államok helyzete a nyugati nagyhatalmak által a finnek megsegítésére esetleg küldeni szándékolt katonai ala kulatok áteresztésének kérdésében sem. Ebben az esetben még avval is bonyolódik, hogy Svédország és Norvégia, mint a Népszövetség tagjai, ennek idevágó határozata és a népszövetségi alapokmány 16. §-a értelmében egyenesen kötelesek volnának ezen haderőket területükön átengedni. Azonban nem képzelhető el, hogy Svédországon vagy Norvégián átvonuló katonai alakulatok ezen, hadtápvonalukat képező területeken saját utánpótlásuk biztosítására bizonyos katonai szer vezetet nem létesítenének, amiben viszont, amenynyiben angol vagy francia haderőkről volna szó, a Német Birodalom indokoltan látná saját veszélyeztetését, egészen eltekintve attól, hogy a Svédországon át felvonuló szövetséges haderőktől el sem várható, hogy a Németországba irányuló svéd kivitelt meg ne akadályozzák. így, még ha a skandináv államok saját semlegességüket elvben fenn is akarnák tartani, azt semmiesetre sem kerülhetnék el, hogy területük előbb-utóbb német-angolfrancia hadszintérré ne váljék és hogy az ebből következő pusztításokat ne volnának kénytelenek elszenvedni. Nem kevésbbé bonyolult a másik nagy semleges csoportot képező Balkánállamok helyzete sem, bár ezek esetében nem annyira földrajzi fekvésük, mint inkább fennálló politikai kapcsolataik okozói a nehézségeknek. Ismeretes ugyanis, hogy Törökország szövetségben áll a nyugati nagyhatalmakkal, minélfogva bizonyos körülmények bekövetkezése esetében automatice belesodródnék a háborúba. Viszont mint a Balkánszövetség tagja, bizonyos kötelezettségeket vállalt a többi tagállam, így Románia iránt is, melyet egyrészt gazdasági érdekek fűznek a Német Birodalomhoz, és melynek másrészt már csak földrajzi fekvésénél fogva is elsőrangú érdeke, hogy elkerüljön minden összeütközést Oroszországgal, mely viszont Törökországnak egyetlen lehetséges ellenfele a jelenlegi körülmények között. Jugoszláviát pediy örökös barátsági szerződés fűzi a Balkánszövetségen kívül álló Bulgáriához, melyben viszont az abban helyet foglaló Románia kielégítetlen területi igényei miatt lehető ellenfelét látja és mely iránt ennélfogva bizalmatlansággal viseltetik.