Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 10. szám - Dunavölgyi hivatás

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 viszont már csak azért is elengedhetetlen szükség lesz, mert azokat a rombolásokat, amelyeket ez a háború anyagiakban és a nemzetek gazdasági szervezetében eszközölt, csak igazán benső nemzetközi gazdasági együttműködéssel lehet majd hamarosan jóvátenni. Az együttműködés fokozatos lesz. Először bizonyosfokú egyöntetűséget mutató nemzetgazdaságokat kell összehangolni, az így kialakult gazdasági egyéniségeket pedig a nagyobb európai egységbe integrálni. Az európai együttműködésnek egyik fokozata lesz a délkeleteurópai térség gazdasági egysége, amit azonban előbb meg kell szervezni. Ez a feladat Magyarországra vár. Közvéleményünk büszkén szokott utalni arra a hivatásra, amelyet Magyarország csaknem ezer éven át teljesített. Ma, amikor újból hasonló hv vatás előtt állunk, amikor Európa egyenesen elvárja tőlünk ennek vállalását, történelmének tartozik a nemzet, hogy ennek az európai óhajnak eleget tegyen. Ez azonban nemcsak a nemzeti büszkeség és öntudat kérdése. Az ország helyzete mint erős középhatalom megkívánja, hogy Európának ebben a részében végleges és mindenkit kielégítő egyensúlyállapot alakuljon ki, ami csak úgy sikerülhet, ha a politikai szemléletet és célkitűzéseket, a gazdasági szervezetet és törekvéseket itt közös nevezőre lehet hozni. Hazánk történelménél, tradícióinál, kultúrális és gazdasági pozíciójánál, nemkevésbé földrajzi helyzeténél fogva mindenképpen alkalmas ennek a hivatásnak a teljesítésére. Ahhoz, hogy ezt valóban teljesíteni lehessen, mindenekfelett' és legfőképpen nemzeti hivatástudat kell. Több ez, mint erről a hivatásról egyszerűen tudomást venni, több, mint ennek a feladatnak teljesítésében mechanikusan közreműködni. Igazi hivatástudat ott kezdődik és csak akkor van meg, ha a nemzet egészének és egyeseinek minden politikai kihatású megnyilatkozása szerves és logikai kapcsolatban áll ezzel a teljesítendő feladattal, ha nincsenek öncélú politikai cselekedetek, izolált politikai törekvések, hanem minden cselekedete mögött ott rejlik a szándék, hogy azzal is meg kell közelítse a nagy cél elérését. A trianoni korszakban nagyjában meg volt ez a hivatástudat, amely a revízióra irányult. Ma ennek éppenúgy a fent körülírt feladatokra kel' irányulnia, mert hiszen ma arról van szó, hogy elért pozícióinkat véglegesen biztosítsuk. Semmi okunk sincsen kételkedni benne, hogy a magyar közvélemény meg fogja érteni új hivatását és ki fogja magában fejleszteni azokat >a képességeket, amelyekre annak teljesítése érdekében még szükség van. Bizonyos, hogy ahhoz a vezetőszerephez, amelyet a Dunavölgyében vállalni akarunk, már eleve is bizonyos képességekkel kell rendelkezni, azokat nem lehet mind majd csak azután kifejleszteni. Van azonban egy tényező, amely jóformán csak akkor jelentkezik, amikor a feladat már itt van és amely, ha nincsen meg. aránylag könnyen kifejleszthető, az pedig olyan lelki beállítottság, olyan politikai szemlélet, amely a feladat gyakorlati megvalósítását lehetővé teszi. Amint a neveléshez nem elegendő az egyéni nagy tudás, úgy a politikai vezetéshez sem elegendő a hatalom, vagy egy kedvező politikai helyzet. A nevelőnek a rábízottak lelki alkatát, lelki életét meg kefll értenie, képesnek kell lennie, hogy abba bizonyos fokig beleilleszkedjen: csak úgy fog igazi eredményt elérni. A politikai vezetőnek is mindenekelőtt ismernie és megértenie kell azokat, akiket vezetni akar. A magyar nemzet ezeréves hivatása abban állott, hogy kelet felé a nyugat zárókövét képezte. Ami keletebbre volt, azzal szemben csak védelmi álláspontot kellett elfoglalni. Nem volt akkor szükség arra, hogy kelettel megértesse a nyugati szemléletet és ezért nem is kellett az ott lakó népek lelkiségét megismerni és megérteni, a feladat a dunavölgyi népeket szorosabban a nyugathoz kötni. Ha a két szemlélet, a két lelkiség között nagyobb eltérés volna, vagy éppen ellentét, azt ki kell küszöbölni és olyan új szemléletet kitermelni, amely a jövő európai egység vonalában fekszik, amely annak kiépítését elősegíti. A magyar nemzetnek, amely ezt a hivatást vállalja, tehát igenis meg kell ismernie és mindenekfölött meg kell értenie a dunavölgyi népeket, képessé kell válnia arra, hogy azok lelkiségébe behatoljon. Ha volt is abban romantika, hogy egyesek és bizonyos nemzedékek a magyar glóbuszon túl nem akartak tekinteni, ma ilyen szemlélettel európai hivatásunkat teljesíteni nem tudjuk. De azzal sem jutnánk előre, ha éppen csak nyugatra tekintenénk, ha azt csodálnók és más célunk nem volna,' mint teljesen olyanná válni. Nem. Magyarország európai hivatása dél és kelet felé mutat. A dunavölgyi népekkel való életközösség aktiválása és ennek a térségnek európai integrálása képezi tulajdonképpeni feladatát. Megérteni más kis népeket, különösen ha kultúrfokuk és állami szervezetük nem éri el a miénket, valljuk be őszintén, a magyar közvéleménynek eddig nem volt éppen legerősebb oldala. Igaz, hogy erre eddig túl nagy szüksége nem is volt. Most azonban van rá szükség, ezért is kell a feladatnak ezt a részét külön kihangsúlyozni. Ha más népek lelkiségét, népi egyéniségét, életszemléletét meg akarjuk érteni, azt már határainkon belül is megtehetjük, sőt a feladat érdekében azt is meg kell tennünk. A szomszéd népeknek vannak itt kisebb-nagyobb népcsoportjai. Aki a dunavölgyi népek lelkiségébe be akar hatolni, annak legalább népi vonatkozásban ezeket a kisebbségeket sem szabad más szemmel néznie. Ezek nem átmeneti jelenségek, hanem a magyar életnek állandó és természetes tartozékaivá váltak. Minél hamarabb értjük meg határainkon belül ezeket a népeket, minél előbb sikerül hozzájuk végleges benső viszonyba jutni, annál könnyebben foöjuk megtalálni az utat a dunavölgyi kis népek lelkiségéhez. Az a feladat, amely előtt a magyar nemzet áll, egyébként is megköveteli, hogy a hazai népcsoportokhoz megtaláljuk ezt a belső lelki kapcsolatot. Hiszen a feladat teljesítésének hatalompolitikai feltételei is vannak, ami sohasem volt vitás. A feltétel az, hogy Magyarország hatalompoíitikailag egységes, erős államszervezetet tudjon kiépíteni. Ez viszont akkor fog sikerülni, ha a ma már jelentékeny népcsoportokat is teljes mértékben és véglegesen meg tudjuk nyerni a magyar állameszmének. Ehhez többek között az is kell, hogy meglássuk ós értékeljük bennük a különálló népi egyéniségeket és mint olyat illesszük azt be a magyar állameszmébe. Mindez elsősorban a hazai közvélemény fele szól ugyan, tisztában vagyunk azonban vele, hogy