Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 10. szám - Dunavölgyi hivatás

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Napjaink történetének egyik legnagyszerűbb* ténye, a tengely-szerződés, szintén ilyen államszintézis két nagyhatalom között, egyúttal a teljes szuverénitásnak legélesebb kiemelése. Az új kontinentális rend a nemzetközi jogi gondolkodás szerint nem érinti jobban az államok szuverénitását, mint érintette volna a nyugati államszintézis gondolata, a nagy újjongással fogadott és dicstelen, színtelen véget ért Népszövetség. Már a Népszövetség gondolatának születése is azt mutatja, hogy kell lenni magasabb államszintézisnek. De ez az államszintézis nem tehet különbséget, mint tett a Népszövetség és Versailles, győzők és legyőzöttek, szegények és gazdagok között. Európa új rendje nem lesz egyoldalú hatalmi eszköz, nem lesz látszatrendezés. Nem támaszpontokat fog keresni Európa sakkbantartására. Az új rend átfogó lesz, természeti, nemzeti, gazdasági szempontokat figyelembe vevő. A versaillesi és népszövetségi államrendezés — a politikán túl — oly Európát teremtett, melyben termelési zavar, ínség az önellátás keserveivel kuszálódott össze. A versaillesi módszerben kis államok adták a vezető hangot, álfüggetlenségüket a nagy és történelmi államokkal szemben fenyegetésre használva fel. Mi, magyarok, akik bőrünkön éreztük a versaillesi Európa rendjét, teljes erőnkből kívántuk ennek letűntét. Mi szenvedő részesei voltunk annak a szörnyű politikának, melynek sikerült a rémtett, az európai szintézis helyett az európai atombontás: Közép-Európa balkanizálása. Valóban, minden megérett arra, hogy Európa új rendjét várjuk. Az új rend az európai együttműködést jelenti és erre a szerepre öntudatosan készülhetnek az olyan országok, amelyekben megvan a történelmi érzék és a történelmi érzékkel együtt kifejlődött előrelátás és jóakarat. A szintézisnek, melyben Magyarország résztvehet, magas eszmével, az európai békés együttműködéssel, a legmagasabb európai színvonallal kell együttjárnia. Magyarország jelenléte valamely nemzetközi együttműködésben most éppúgy mint a múltban, mindig ennek a nemzetközi együttműködésnek nemes eszmei tartalmát jelenti és jelentette. Marius. üunavölgyi hivatás. SVÁBHEGY GYÖNGYE a Pl á t y á s királyüdülö ahol minden kényelmet megtalál. Elsőrangú ellátás, kívánatra diétás konyha. Fogaskerekű mellett (400 méter magasan). Hideg-meleg folyóvizes, terraszos szobák, gyönyörű kilátás, nagy park. Utóidényárak Telefon: 165-361, 165-362 Mátyás király-út 7 Irta: Török Árpád. Sok szó esett már Magyarország dunavölgyi hivatásáról. Olyan időben is, amikor a középeurópai helyzet kilátástalanná tette, hogy itt bármiféle hivatást lehessen teljesítenünk, amikor a kisantant, az akkori európai egyensúly függvénye, legfőbb célját Magyarország teljes elsorvasztásában látta. Akik akkoriban dunavölgyi hivatásról beszéltek, úgy látták, a magyar nemzet olyan értékfölénnyel rendelkezik itt, hogy a többi kis népek között valóban képes is hivatást teljesíteni. De még valamit láttak: a nemzeti célok békés megvalósítása csak abban az esetben válik lehetségessé, ha hajlandók és képesek vagyunk ebben a térségben magasabb hivatást betölteni. Bár a hazai közvélemény erősen ragaszkodott történelmi szemű életéhez és a történelmi j og alapján követelte vissza a leszakított részeket, akik a magyar nemzet dunavölgyi hivatásáról beszéltek, tudták, a revízióhoz több kell, mint történelmi jog. A magyar követeléseket ollyan eszmével kell fedezni és igazolni, amely a kultúrnépek előtt nemcsak általános értékkel bír, de egyben biztosítékot nyújt egy mindenkit kielégítő politikai rendezés tekintetében is. Ez volt a magyar nemzet dunavölgyi hivatásának az eszméje. Ez többet jelent, mint egyszeri újjárendezést. Amikor a nemzeti törekvések megvalósítását a dunavölgyi hivatás vállalásához kapcsoltuk, hitet tettünk amellett, hogy az újjárendezés bekövetkezte után is állandóan fogunk egy bizonyos feladatot vállalni és teljesíteni. így beszéltek nálunk egyes messzelátó apostolok már évekkel ezelőtt. Amikor pedig a miniszterelnök és a külügyminiszter a bécsi döntés után hazaérkezett, első dolguk volt a nemzetet figyelmeztetni, hogy a dunavölgyi hivatás már itt van, azt vállalni és teljesíteni kell. Benne vagyunk az új helyzetben és ezért joggal feltehetjük a kérdést: miben áill hát konkréten az a feladat, amelyet teljesítenünk kell és amelytől bizonyos fokig függővé volt téve az újjárendezés. A feladat egy szellemi, politikai és egy gazdasági részből áll. Sokszor hangoztattuk, hogy Magyarországnak évszázadokon át az volt a hivatása, hogy a törökkel szemben a nyugati keresztény civilizáció védbástyája legyen. Ha az új feladat, amely előtt állunk, alakilag változott is, lényegében ugyanaz maradt: a Duna völgyet az európai kultúrában megtartani és azokat a szálakat, amelyek ehhez a kultúrközösséghez fűzik, megerősíteni. A világháború után történt rendezés olyan politikai anarchiát létesített ezen a területen, hogy csak idők kérdése volt, mikor fognak ezek a szálak teljesen elszakadni. Ma igazságosabb rendezés következett ugyan be, de megváltozott az egyensúlyi állapot Európának ezen a részén, a feladat tehát továbbra is fennáll. Ami a gazdasági feladatot illeti, a közvélemény ebben a tekintetben már világosabban lát. Európát nem lehet abban a gazdaságilag atomizált állapotban meghagyni, amelyben a világháború befejezése óta élt. Mindenekelőtt, mert a bekövetkezendő végleges politikai elrendeződés szabaddá teszi az utat egy észszerű gazdasági együttműködéshez. Erre