Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 9. szám - Bulgária győzelme - Az Északamerikai Egyesült Államok magyarsága
6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Bulgária győzelme Irta: Llr Kertész János. A trianoni magyar békeszerződés revíziójával egyidőben bontották fel a jogérvényességét a neufllyi szerződésnek a bolgárok is. 1919 november 27-én Neuililyben kénytelenek voltak a bolgárok is a diktált béke előtt meghódolni. A bolgár nemzetet a török uralom ailól való felszabadulásuk után sorozatosan újabb csapások érték. 1878-ban a berlini szerződés, 1913-ban pedig a bukaresti béke, hat évre rá pedig a párisi bolgár békekötés azok az állomások, melyek súlyos tragédiaként hatottak a bolgár népre. Területi megcsonkítások és a megaláztatások egé^sz sor kísérte Bulgáriát a történelem útján. A bolgárok hat évtizeden keresztül küzdöttek a jobbára bolgárok lakta területeik visszaszerzésén. Macedónia. Trácia és Dobrudsa az a három terület, melyért a bolgár revíziós küzdelem megindult. A nyugati hatalmak voltak azok, akik elsősorban ismerték el Bulgária jogos igényét Macedónia és Trácia területeire. A bukaresti békében pedig elvesztették a tiszta bolgárok lakta Dobrudsát. Azt a Dobrudsát, melyről a román parlament 1878-ban kimondotta, hogy ,.ethnographiailag idegen Romániától". A bolgár kormánv állandóan kereste a lehetőséget, mellyel igazának érvényt akart szerezni. De mindig süket fülekre talált. Hiába volt minden erőfeszítése egy népszavazás megtartására, a Népszövetség elzárkózott ellőle. A berlini szerződésben Macedóniát Törökországnak adták, egyik része nedig Szerbiának jutott. Dobrudsát már ekkor Romániának juttatták. Ezzel kárpótolta magát Románia, mert Oroszország elvette Besszarábiát. Az 1912-iki háború, melyben segítségére volt Görögország és Montenegró is. 1913-ban Bulgária csatavesztésével végződött és elvesztette Dobrudsa másik részét is. A berlini szerződés után Románia mindent elkövetett, hoöv Dobrudsát eilrománosítsa. Román iskolák felállításával, a bolgár egyházak megszüntetésével és a bolgár bennszülött lakosság üldöztetésével kényszerítette őket a nagyobb irányú kivándorlásra. Ezek helyébe azután na.'Jvobb tömegben telepített le románok t. í's ezek a román telepedek, melyekre a napjainkban lezailott tárgyalások alkalmával a románok annyiit hivatkoztak De ezek a települők a már most Krajovában aláírt szerződés értelmében kénytelenek lesznek elhagyni a bolgár Dobrudsa területét. Bulgária a maga igazát is nemcsak népraizi hanem történelmi adatokra is építette. Temérdek külföldi munka hirdeti a bolgár Dobrudsa igazát. Orosz források mindig mind bulgárok 'akta részekről tesz említést Dobrudsa említésekor .A z 1940. évi krajovaá egyezmény értelmében visszakerül Dobrudsa nagy része az anyaországhoz. De ezzel még nem ért véget a bolgár revíziós probléma. Tráciához való ioga a bolgároknak énpen olv nyilvánvaló, mint volt a dobrudsai kérdés megoldása. Mi magyarok különösen meleg érdeklődéssel fogadiuk a bolgárok revíziós küzdelmét, mert hiszen Bulgária mindig hűséges barátunk és kitartó szövetségesünk volt. A magyar igazságért való küzdelmünkben mindig mellettünk találtuk a bolgárokat. És ha a magyar reviziónak teljes diadalra jutása bekövetkezik, be kell, hogy következzen Bulgária teljes talpraállása is. A sors úgy hozta, hogy a két baráti nemzet egyszerre részesülhetett abban a mámoros örömben, melyre húsz év óta várt és felkészült. A mi nemzetünk számára ünnepnap volt az is, amikor a bolgár csapatok bevonultak a felszabadított Dobrudsába. Ahogyan a bolgárok tudtak velünk érezni és lelkesedni a világháborúban, ahogyan számtalanszor megnyilvá nult a bolgár nép szimpátiája a magyar reviziós gondodatért, úgy mi is tudunk velük együtt lelkesedni. A magyar és bolgár nemzet diadala egyidőre esik, mintahogy együtt voltunk a bánatban, úgy most a sors szerencsés jóvoltából együtt lehetünk az örömben is. Reméljük, hogy a két nemzet az igazságért való küzdelmükben mindig meg tud maradni a számára kijelölt utón és együtt fogja tudni megérni Nagymagyarország és Nagybuígária feltámadását. r Az Eszakamerikai Egyesült Államok magyarsága. A külföldi magyarsággal rendszeresen kell foglalkoznunk. Különösen időszerűvé teszi ezt Erdély visszatérése. Ez a nemzeti értékben felmérhetetlen gyarapodás — amely immár a magyar revízió útjának harmadik nagyszerű stációja — hangosan hívja fel a közfigyelmet a külföldön élő magyarság, e felbecsülhetetlen erőtartalék — számbavételére. A Trianon utáni gyászos korszak egyben a feleszméslés korszaka is volt. Mind többen és többen jutottak arra a sokáig elhanyagolt belátásra, hogy a külföldre került, igen értékes magyar tömegeket nem lehet bűnös közömbösséggel, egyszerűen veszteségtételként írni le, hanem felfokozott, céltudatos munkával kell a megcsökkent magyarság közösségébe visszavezetni. Első lépés természetesen a számbavétel. E missióban kér részt e cikksorozat is. Nagy érdemek illetik e részben Nagy Jván úttörő munkáját, amelyet figyelembe veszünk, amikor első cikkünkben az Északamerikai Eűvesült Államok magyarságát ismertetjük s másodikban, hogy miként menthetjük ezeket meg a magyarság számára. Elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy körülbelül mennyi magyar él az Egyesült Államokban. Az 1924-iki hivatalos népszámlálás szerint az Egyesült Államokban 473.538 lélek vallotta maúát magvarnak és ebből 268.112 eredeti kivándorló, 205.426 pedig olyan, aki már Amerikában született magyar szülőktől. Természetesen ebben a számban bennefoölaltatnak azok is, akik Csonka-Magyaror-z;'"; ból és azok is, akik megszállott területről vándoroltak ki. A magyarság száma azonban jóval nagyobb, mint amennyit a hivatalos népszámlálás megállapít. A hivatalos népszámlálás sohasem pontos, továbbá sok magyart, akik jó magyarnak vallják magukat, könyvelt el a népszámlálást végző közegek búzgósága angolnvelvűnek és .rókán kerültek saját opportunitásukból az amerikai magyarok részéről az amerikaiak summájába. Ezenfelül magvarok közé kell számítanunk azokat a svábokat, zipsereket, ruténeket, nem ritkán tó-