Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 9. szám - Európai feladatunk és Erdély

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 a boldog atya, aki megtalálta elveszett és pedig bűntelenül, ártatlanul elveszett, fiát. Mert Erdély egy részének visszatértével égi ajándékot kaptunk, melynek értékét nem tudják kiszámítani sem statisztikusok, sem közgazdászok. Hihetetlen, de úgy van, hogy bizonyos értékek kifejezésére nincs számjegy és nincs számtudomány. Mit kaptunk Erdéllyel? Határaink csak a keleti Kárpátoknál érik el a régi határokat. Jelkép ez, sokat mondó jelkép. Erdély egy részének visszatértével Magyarország visszanyerte régi európai feladatát, melyért messze Ke'etről ide küldetett. A megcsonkított Magyarország, a békeszer ződések haszonélvezőinek gyűrűjébe zártan, a kisantant foitogatásában. megőrizte kemény szuverenitását, belső hitét, küldetésének tudatát, de — látszatra — mégis olyan ország volt, melyet ellenségeinek versengő irigysége tart csak életben. Arról, hogy európai szerepe begyen, hatása legyen, szó sem lehetett. Mily különösnek tetszhetett jogainak és igénveinek hangoztatása egy oly Európában, melynek — állítólag — nem is volt szüksége rá. Hányszor és — színre — mily hasztalanul hangoztattuk, hogy a magyar revizió és területi jóvátétel nem csupán magyar, hanem főként és első sorban egyetemes európai érdek is. Az ország északkeleti részének és Erdély egy részének visszatérte Magyarország európai feladatának elismerését jelenti. Az új Európa rendezői nem felejtették el a régi. az igazi Európát, melynek Magvarország ezer esztendőn át tartó pillére és sarokbástyája volt. A német-római vonalnak és az egész' Európának szüksége van, mint ahogy a történetem folyamán ezer esztendeig szüksége volt az ép, erős Magyarországra. Az a német-római politika, mely most Magva rország mögött áll, mögötte állit az elrauit századokban is. Ez a politika nem homályosodott el, csak akkor, mikor a Habsburg-törekvés a Németországhoz és a Rómához való viszonyt egyformán megbontotta. Magyarország akkor iutott cl ereje teljében hivatása méltóságához, mikor Itália és Németország közt a kapcsolat a legteljesebb volt; mikor Ottó császár Németországa Európa leghatalmasabb birodalma volt és Magyarországon Szent István Szilveszter pápától megkapta a magyar szent Koronát. Ez az ősrégi olasz-német-magyar működés példaképe lehet minden nemzetközi együttműködésnek Olyan együttműködés ez, mely nem lerázásban, puszta háborúban leli gyönyörűségét Itt minden ország megtartja függetlenségét, lelki princípiumát, cselekvési szabadságát. Az ilyen ország vezetői nem szultánok, nem kényurak. szemüket magasabb célokra függesztik és egy Istenből rájuk bízott elv felelősségteljes hordozói és megvalósítói. Az az Európa, mely megcsonkított bennünket, mely most harcban áll a római és német hatalmakkal, most kezdi félteni propagandájában a mi függetenségünket. Azt üzenjük neki, hogy ne féltse. Talán — ha lehetséges — területi csonkultságunknál is jobban fájt nekünk, jobban sértette nemzeti principiumunkat az, hogy csonkaságunk két évtizedében a békeszerződések Európája nem engedte meg, hogy nemzeti hadsereget állíthassunk. A politika, mely most sápítozik függetlenségünk esetleges elhomályosodása miatt, nem érezte függetlenségünk megsemmisítését akkor, mikor nemzetközi bonyodailmat csinált a hirtenbergi ngy-két puska szállításakor? Mikor védtelenek és fegyvertelenek voltunk, mikor igazán csak a magvarság belső, lelki felfegyverzettsége és elszántsága tartotta vissza a kisantantot attól, hogy étvágyát ki ne elégítse a megmaradt Magyarországból. A mi függetlenségünk belső, lelki függetlenség, mely a semmiből is megteremti a maga hadseregét, a maga teljes államiságát és szuverénitását. Miikor Magyarországnak azt mondták: — Európa várja, hogy Magvarország teljesíti feladatát. — Magyarország abban a pillanatban teljes hadsereggel és teljes szuverenitással ott volt a porondon, ott volt Erdélyben, ott volt az ősi határoknál. Ez a készség, ez a feladat a mi sajót külön nemzeti csodánk. Kevesen vagyunk, de. míg Euróna él. vagy — ami egvre megy — élni akar, mindig készek és képesek vagyunk megvédésére. Mi, csonkán-bénán K mindig éreztük ezt. Mi sohasem csináltunk apró. helyi politikát. Mi hirdettük, lelkünk, idíegzetünk minden erejével, hogy a revizió nemcsak a vérző Magyarország, hanem a vérző Európa politikája is. A mi csonkaságunk jelképe volt Európa bénaságának. És ha csonkasáöunk képe volt Európa rokkantságának, sí vógyu1 ásunk nemcsak része, hanem biztató jelképe is Európa gyógyulásának. Jelképe annál is inkább, mert Erdély, szinte, az európai öntudatot ielenti. A föld, ahol nemzetek és vallások szabadságban éltek egymás mclüett. ahol minden európai és keresztény cszmr virult, a nép. melvnek az iga letörése után ebő szava az ellenségnek vaó megbocsáitás — valóban Euróna legragyogóbb ékköve, Európa legnemesebb lelkének tüze lobog benne. Európa ma az anyagi lleszegényedés előtt áll. Gvarmatai leválóban vannak róla. Vitás kérdései nemcsak gazdaságát érintik, lelkileg is válaszúton áll. Eddigi vezető államai kénytelenek visz szavonulni. Akik pedig kezükbe vették Európa úi rendezését és megmentését, nem látták sem KÖ7épkeleteuróna békéiét biztosítva Magyarország területi kielégítése nélkül, sem a teljes európai konstrukciót Magyarország princípiuma nélkül. Az erdélvrészi revizió tehát kettős reviziót jelenít, jelenti Magyarország területi gyarapodását és jelenti Magyarországnak, mint* európai tartó szerkezetnek, elismerését és alkalmazását. És ezen a ponton teljes és tökéletes revizióról beszélhetünk. Erdély a címere és jelképe Magyarország történeti szerepének, jövendő és örökös európai hivatásának. Marius.