Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 9. szám - Európai feladatunk és Erdély

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA dolgozott s kiadták .az egy barázdát sem" jelszót. ' Az antireviziós libáknak sok pénzük volt, de — ami döntő különbség — nem feszült mögöttük elszánt népi akarat. Mester-égés tákolmányok voltak s noha száz. meg száz milliókkal támogatták, c«nk olyanok voltak, mint a cseh és román védővonal betonerődéi- hiányzott belőle a lélek, az egész ember. A magyar revíziós mozgalom a magyarság legbensőbb akarata, szívének dobbanása, ereinek lüktetése, ez parancsol minden idegének, ez feszíti izmait, ez ad ^eki bölcseséget, kitartást, ex festi eléje a jövő útvonalát. A revíziós mozgalom a nemzet mai, jövendő és örök életének útmutató i a. A Maövar Feviziós Liga, mint a-7 egvetemes magvar társadalom akaratának kifejezőié, örvendve látia a magvar nemzet bölcs magatartásának történelmi eredménveit. A vezetők, akik mindig szerényen háttérbe húzódtak, mert csak a haza igazságát hirdetve, magukról megfeledkeztek s hagvták, hoöv róluk mások is megfeledkezzenek, tovább is maguk előtt látják a nagy célt: a magyarság külpolitikai öntudatának fényesítósét, a magyarság egyesítését, a magyar igazság soha meg nem szűnő hirdetését. A szenvedés sivatagában iárva, a kősziklában megtalálták a forrást, melytől a magyarság örökösen felüdülhet: a magyarság történelmi erényeit. Olyan férfiak, mint Herczeg Ferenc és Fali Fndre, a magyar revíziónak e takácsai és apostolai, jutalmukat az elért eredményben látják: a magyarság napfényre került igazságában, erényeiben s az ország nagyobbodásában. A történe'mi eredmények s az erénvek: ezeknek együtt kell járniok. A reviziós érzés ébrentartói igazi nemzetnevelők. Most örvendhetnek munkájuk kettö^ eredményének. S ha szívük fáj — pedig kétszeresen fáj — csak azért, mert ők maguk, mindketten szűkebb hazáiuktól megfosztottak, még nem láthatják viszont szülőföldjüket. SVÁBHEGY GYÖNGYE m a Mátyás királyüdülő ahol minden kényelmet megtalál. Elsőrangú ellátás, kívánatra diétás konyha. Fogaskerekű mellett (400 méter magasan). Hideg-meleg folyóvizes, terraszos szobák, gyönyörű kilátás, nagy park. Utóidényárak Telefon: 165-361, 165 362 Mátyás király-út 7 Európai feladatunk és Erdély Magyarország nagyobbodásának csodáján gondolkozva, nem az új alakban fodrosodó térkép jut eszünkbe. Magyarország térképe, az ezeréves határokkal, ott él minden magyar szívében. E határokat töltöttük be -zellemünk és karunk erejével. E határokon belül a jogrend, nemzeti és kereszténv élet eszményeit, más szóvá'! az emberi móltóság legtökéletesebb formáját akartuk megvalósítani Ügy véltük, hogv ez élet formáiát. célját, módját maga Isten jelölte ki nekünk. Határainkhoz való ragaszkodásunk Isten akaratához való ragaszkodásunkat jelentette. Éppen ezért, szinte hinni sem akartuk, hogy megtörténhetik valaha határaink összez^ugodtá^a. Nem akartuk hinni, hotíy Európa, mely valaha keresztes lovagi feladatának tartotta Magyarország felszabadítását, koncként dobja oda zsoldosainak a felszabdalt Magyarország tagjait. Éppen ezért, nem hittük, hogy ez a felo^ztá^ régies és Istentől való legyen. Mi más volt a magyar politika húsz keserves éve, mint reviziós. vagyis határainkat visszaváró, visszakívánó politika. Hittük és vártuk a csodát. A csodát, mely ezer e-ztendeiű fenntartott és küldetéssel bízott meg bentoün'ket. Tudtuk, hogy lennünk kell és itt kell lennünk, nem megtörve, nem megalázva, hanem erősen Európavédő feladatunkkal, nem, hogy gvámkodjan 'k felettünk, hanem azért, hogy mi védelmezzünk másokat. Tudtuk, hogy ez a hivatásunk, nem felejtettük el egv pillanatra sem. Európa volt az, mely megfeledkezett erről. De az sem feledkezhetett meg róla sokáig. A Felvidék és Kárpátali a a kezdete volt annak a folyamatnak, mely visszaadta az egyensúlyában megbillent Európa emlékező tehetségét. A revíziónak ez a két szakasza azonban még nem volt elismerése Magyarország európai feladatának. Mikor az újjongó Erdély az újjongó anyaország keblére vetette magát, nemcsak a visszatérés rokoni örömét éreztük. Nem csupán 'annak öirültünk, hogy testvéreink szörnyű igája összetört szenvedésük végétért. Nem csupán annak örültünk, hogy megnagyobbodtunk és megsokasodtunk, hogy. gazdagodtunk népileg, számbelileg. Nem csuoán annak, hofy történeti és gazdasági kincsekkel gyarapodtunk, hogy van- már sok sónk. fánk, a-anyunk, ércünk, vannak fürdőink, tavaink, hegyeink. Az a véget nem érő újiongác. az a vallásom öröm ós lelkesedés nem földi javakért volt. Nem gondolta senki, hogy most már fehérebb vagy nagyobb karai kenyeret ehet. Oh, nem! Mi, a világ nagy birodalmai gazdagságához mérten, szegény nemzet vagyunk. Kevesen is vagyunk. Nem dicsekszünk sem számunkkal, sem gazdagságunkkal. Engedtessék meg tehát nekünk, hogy ne számokban, ne anyagi javakban gondolkozzunk. Engedtessék meg, hogy örvendjünk szegénységünknek, örvendjünk annak, hogy a földi gazdagság nem kápráztatja szemünket. Hadd legyünk mi a hegyi beszed boldog regényei. Hadd legyünk mi