Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - Moszkva és Európa

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA közként használtassanak fel, avagy a kísérleti nyulak szerepét töltsék be? Vájjon nem lenne-e célszerű közös akarattal egy olyan ideológiának adni életet, amely elég ruganyos és méltányos lenne ahhoz, hogy az ellentéteket kiegyenlítse s végre visszavezesse az érdekelt kis nemzeteket saját „életterükbe"? Nehéz kérdések ezek, de nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ennek a problémának megoldása csak Magyarországnak áll érdekében. Magyarország azáltal, hogy húsz éven át a legnagyobb szenvedések és áldozatok árán sem törődött bele a trianoni kényszerhelyzetbe s ekként lehetővé tette, a keleteurópai rend cseppfolyóssá tétele révén, a tengelyhatalmak előretörését és felemelkedését — ezeket a nagyhatalmakat (de főleg a csehországi német területekre és Ausztriára igényt tartó Berlint) szintén lekötelezte s így joggal számíthat ezek későbbi támogatására és segítségére is. Hogy végső megoldásnak azonban mégsem tekintheti e rendszert, az onnan származik, mert a mai nemzetközi élet felette rapszodikussá vált, sok benne az átmeneti vonás, váratlan átcsoportosítások nincsenek kizárva, de főleg azért, mert történelmi tapasztalatai révén ismeri a terület adottságait, szellemét és törvényszerűségeit is, hiszen ezer éven át a magyar nemzet „politikai és gazdasági életteréhez" tartoztak. Ha a nagyhatalmak rendezik még ki nem egyenlített gyarmati tartozásaikat és a ma annyira feldúlt nemzetközi helyzetben javulás áll be, úgy egész biztosan a keleteurópai nyomás is enyhülni fog és újabb rendezést kell közös egyetértéssel végrehajtani a dunai térben, hiszen a mai helyzet több tekintetben szintén nem ideális és nélkülözi a stabilitást — főleg a bizonytalanság érzetének állandósítása és kiterjesztése révén. Ha pedig egyszer akár a további, akár az új rendezés ideje elérkezik, akkor minden itt élő államnak — tehát Magyarországnak is — arra kell törekednie, hogy ez a revízió a középeurópai törvényszerűségek, érdekek és célok jegyében legyen végrehajtva s akként vitessék véghez, hogy a szilárdság jegyét önmagában hordja és ne legyen mindenkor függővé téve a nemzetközi helyzet mikénti alakulásától. Enélkül sem gazdaságilag, sem politikailag, sem etnikailag nem tud békéhez és fejlődéshez jutni e terület, már pedig minden válság további csökkenést jelent e kis államok függetlensége vagy gazdasági önállósága és fejlődése terén, amelvet elkerülni — valamennyiüknek egyformán érdekében áll. Mi tehát a jövő útja? A kis államok tömörülése. Kölcsönös belátással, jóindulattal és áldozattal. A világpolitika nagyhatalmi mérkőzésében egyre inkább csak veszélyekkel, mint esélyekkel játszhatnak a kis nemzetek. Mi már elég áldozatot hoztunk e téren, sajnálatos, hogy egyes elvakult kis nemzetek biztonságukat még mindig inkább nyugaton keresik, ahelyett, hogy a közös érdekeket felismerve, végre Magyarországgal együtt próbálnák megalapozni. Moszkva és Európa A ma szemben álló két európai, vagy — meglehet — két világtábort látva, azt mondhatnók, a világ ott áll, ahol negyedszázaddal ezelőtt s hogy az isteni haragnak ugyanazon csészéjéből ömlik a világra pusztulás. Moszkva ismét megjelent Európa politikai látóhatárán. Nincs a világon politikus, aki ismeretlen mennyiségekkel szeretne politikát csinálni. Ma minden lépés, melyet nem számítottak ki előre, nem csupán egy-egy vesztett csatát, hanem birodalmak omlását és a világ egyensúlyának teljes bomlását jelentheti. Moszkva mindeddig az utolsó ütőkártya volt az európai diplomáciában. Segítsége mindig kétes értékű és ideiglenes volt. Még negyvenkilencben az osztrák császárságnak is csak ideig-óráig tartó lélegzetet adott. A vele való fegyverbarátság szinte megfosztotta a harcot a lovagiasság színezetétől. Az orosz beavatkozás szerepe azóta sem változott. Minden európai nép érzi, hogy hivatla nul, erkölcsi alap nélkül avatkozik be a durva, nyers orosz hatalom az európai népek vitáiba és életébe. Erkölcsileg kirivó az a szerep, melyet Oroszország az európai együttesben vállal. Oroszország bujtogatására tört ki — a biztatott szerb magatartás miatt — a világháború. Oroszország ezt a háborút, melyet pedig Izvolszkij „az én háborúmnak" nevezett, sem tudta végigharcolni. Oroszország miatt tört ki a bolsevizmus Magyarországon, Németországban s fenyegette elöntéssel Itáliát. Az orosz bolsevizmus csíráinak elfojtására emelkedtek azok a nacionalista válaszfalak, melyek ma gazdaságban és világnézetben két elkeseredett táborrá osztják Európát. Oroszország mesterkedése a Népszövetségben élezte ki a viszonyt az abesszin foglalás idején Olaszország és Anglia között, Oroszország idézte fel a véres spanyol polgárháborút és tette vitássá és érzékennyé a földközi tengeri helyzetet. Oroszország nem jó ellenségnek, de barátnak is rettenetes. Csehszlovákia állami létét Oroszország kompromittálta ott épített repülőtereivel, melyek mintegy fiók orosz birodalmat hirdettek Európa szívében. Oroszország azonban, bár jelképesen és tényleg is jelen volt Csehszlovákiában, hallgatagon lapult, mikor Csehszlovákia életét a német erő fenyegette. Az a külpolitikai tétlenség és tehetetlenség, mely — a spanyol bujtogatást leszámítva — a moszkovita politikát jellemezte, nem csupán az orosz hatalom jelenlegi fejetlen voltából ered. Ez a tétlen erő a töretlen ugar várakozása, távolibb, termékenyebb évek felé. A tétlenség és ellazulás az orosz erő politikai és hadi formája, de teljességgel nem jelent céltalanságot. De jelenti, hogy az orosz politika a maga célPapp József |-| £||g|52t3riy3^ étterme Kispesten már nem az Üllői úton, hanem benn az utcában van a Városháza előtt! Gyönyörű Mátyás király korabeli vadászkastély. Telefon a régi: 147-15U. Tulajdonos főz.