Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - Európa szabadságharca

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA meghalt, nem azon csodálkoztak, hogy húsz évig élt, hanem azon, hogy nem volt halhatatlan. Egy állam elmúlása mindig megrendítő. Minden, még oly kis állam is, függetlensége védelmében elbukva, megszerzi a halhatatlanságot és elmúlva is mintegy örök életet nyer. De milyen állam az, melynek életéért egyetlen kar nem emelkedik fel, egyetlen harcos nem ontja vérét? Volt-e ilyen állam valaha a világon? Volt-e ilyen állam mögött valaha élő nemzet? Csehszlovákia elmúlása komor sivárságban mutatja a békeszerződések lélektelenségét. De ez elmúlás egyúttal elhessegeti azt a káprázatot, hogy a békeszerződések mögött valaha élő, valódi erő lakott. A világnak a káprázatoktól, az előjog hamis bálványától való megszabadítása volt és marad mindig a szabadságharc igazi lényege. Csehszlovákia eltörlése és ezzel együtt a békeszerződések Dágon-templomának lerontása emelte fel a német nép vezérét ezen a vonalon az igazi szabadságharcosok sorába, ahol valóban a világ szabadságáért, vagyis jobb belátásáért, az igazsághoz való szegődéséért harcolhat. Ezen a ponton vált a német nép vezére egyúttal az egyetemes európai érdekek és értékek, a magasabb nemzetközi erkölcs védő szellemévé. E ténnyel szemben eltörpül minden — bármily fájdalmas — belső és külső, népi és hatalmi súrlódás, mely a világpolitika előterében játszódik le és a közvéleményt állásfoglalásra kényszeríti. Olyan epizódok ezek a nagy világpolitikai drámában, mint a szolgák fecsegése és civódása Shakespeare darabjaiban: mutatja az eleven élet aprólékosságát, mialatt a nagy dráma dübörög tovább. Csehszlovákia eltörlése a dráma igazi csúcsa. Megmutatása annak, hogy csak Isten és nem békeszerződés, teremthet nemzeteket. Csehszlovákia eltörlésével az osztó igazság jelent meg a világ színpadán. Csehszlovákia eltörlése a békeszerződések revíziójának legfőbb, leghatásosabb, mondhatnók, központi ténye. A revízió, melyért először a magyarság emelte fel szavát, nem csupán a magyarság ügye, hanem a dolgok belső valósága is. Hittük és hirdettük, hogy a revíziónak európai és vilá«nolitikává kell válnia. Csehszlovákia eltörlése ennek a reviziónak döntő győzelme. Ez után senki sem kételkedhetik: valóban eljött az ideje, hogy a békeszerződések betűje és szelleme kiirtassék. A békeszerződések szelleme ellen való harc ugyanolyan küzdelem, mint volt Európa harca a török veszedelem ellen. A török vésznek is Magyarország volt a legnagyobb megcsonkítottja, a békeszerződéseknek is. A török ellen való egyetemes európai érdeknek is Magvarorszáü volt az összekötő kapcsa: a békeszerződések ellen való küzdelemnek is. A török ellen való küzdelemnek is voltak egyetemes, európai hősei. Hunyadi a szerbekért is küzdött, Savojai Jenő a magyarokért, Sobieski Bécsért. A békeszerződések eltörlésén és ezzel együtt a nemzetek önrendelkezési jogának visszanyerésén túl az európai politikának még számtalan ágaboga van. De legyen bár ezeknek száma légió: elintéződnek szinte önmaguktól, mert aprólékosak elvi jelentőség szempontjából. Kurópa legfőbb kérdése a nemzetközi diktatúra teljes eltörlése, még nyomainak, emlékének is kiirtása. Ez a politika húsz esztendő óta Magyarországnak nemcsak politikája, hanem mindennapi imádsága is. Hz az a politika, melyre a nyugati hatalmak teremtette sárkánykígyó, a kisantant, mindig tüzet-lángot lehelt és háborút hordozónak hirdetett. A reviziónak minden eddigi szakasza azonban megcáfolta a napnyugati bölcseket, akik rémüldözve és rémítgetve kiáltozták, hogy a területi revízió a legszörnyűbb háborút idézné fel. Ebben épp úgy nem volt igazuk, mint nemzetközi politikájuk egyéb tételeiben sem. A revízió minden lépése háború nélkül ment végbe és a háborús tényezők közül egyszerűen kikapcsolta a kisantantot egészében és részeiben is. Lehetetlenné tette azt, hogy kis, helyi okokból, határincidensekből Középeurópában háború keletkezzék. A revizió nemcsak Németország irtózatos vonzóerejét, hanem Magyarország vonzó- és védőerejét is megmutatta. Vájjon, ha Szlovákia tengő-lengő állami léte történelmi hagyományai útjára tér, nem nyilt volna meg hatalmasabb, boldogabb távlat előtte? Szlovákia még nem vetette le a békeszerződések káprázatát, még mindig \\ ilsonba kapaszko dik, ahelyett, hogy saját történelmi múltjába és jövőjébe kapaszkodnék. De még majd üt az a történelmi óra, mikor felfedezi, hogy mit parancsol neki tulajdon végzete. Magyarország megtanulta, hogy az igazság legyőzhetetlen és a természetes egyensúly akkor ís helyreáll, ha naponta ezren és ezren mennydörögnek ellene. Magyarország érzi történelmi hivatását a megújhodott Európában. Amint a békeszerződés nem teremthetett mesterséges államokat, nem csonkíthatja meg azt az államot sem mindörökre, melynek Isten jelölte ki történelmi hivatását, lelki, földrajzi és népi kiterjedését. Az európai szabadságharc megkezdődött. Az országok, melyeket a páriskörnyéki diktatúra örök gyengeségre ítélt, most erősebbek, mint valaha. Itália és Németország hadi egysége roppant erők forrása, de roppant erő forrása ennek a két birodalomnak belső egységessé tétele is. Magyarország az újjászületés nagy lendületével készülődik jövendő szerepére, hogy kulturális és gazdasági erőforrásaival, szociális megújhodásával újra a Dunamedence nagy vonzóereje és vezető állama legyen. Üjra szent-istváni feladatok várnak rá, újra nagy összefogó erejévé lesz Európa legbensőbb magjának. Németország és Itália felemelkedésével, szabadulásával Magyarország is felemelkedik, felszabadul, leláncolt tagjai levetik nyűgüket. Az európai szabadságharc a békeszerződések ellen nálunk, Magyarországon kezdődött. Magyarország nem változtatja minden pillanatban politikáját. Régi az és sok vér, sok könny hullott érte. A revizió minden győzelme a mi győzelmünk, a mi szívünk, a mi akaratunk és szándékunk. Ez a politika a szabadság, a nemzetközi erkölcs nemes és békés gyümölcsöt hozó politikája.