Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - Európa szabadságharca

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 nyére nem vállhat. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy az általános német kisebbségi ideológia alapelgondolásában hibás, nem akarjuk a benne kifejezésre jutó erkölcsi igazságokat sem tagadni, de le kell szögeznünk először, hogy általános elvi szempontok mellett minden népcsoport különleges viszonyok között él és hogy a magyarországi német népcsoport a többi európai német népcsoportoktól még abban is különbözik, hogy sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai téren az államvezető néppel szemben nincsen kisebbségi helyzetben, ellenben azzal történelmi benső életközösségben él. Számolni kell azzal, hogy a német népcsoport az ő külön népi életközösségét most már jobban ki fogja építeni. Ámde éppen azért, mert az ő helyzete nem azonos más népcsoportok helyzetével, saját népi életközösségének kiépítésében nem is szabad olyan messze mennie, mint más népcsoportoknak. Semmiesetre sem szabad a különválásra való törekvésében odáig mennie, hogy a magyarsággal való életközösséget azokon a területeken is megszüntesse, amelyeken sem most, sem a múltban kisebbségi helyzetben nem volt. Ha új alapokon is, de a maga részéről is meg kell mindent tennie, hogy megtalálja a magyarsággal azt a szintézist, amelynek a múltban oly nagymértékben köszönhette boldogulását és jólétét. Ezért kell az általános érvényű kisebbségi ideológiát a különleges magyar viszonyoknak megfelelően átformálni. Amennyiben ezt megkísérli és megtalálja az új szintézist, amely a németségnek a magyarsággal való benső együttélést továbbra is biztosítani képes, akkor nemcsak önmagának tesz felbecsülhetetlen szolgálatot, de egyben igazolja azt a bizalmat, amelyet a kormánv és reméljük hamarosan a magyar közvélemény is neki előlegez: akkor ezzel az új ideológiával bizonyságot fog arróla tenni, hogy kisebbségi mozgalma hazafias szempontból nemcsak mentes mindenféle negatívumtól, de pozitív tényezője akar és tud lenni a magyar államnak ép úgy, mint a szentistváni magyar szempontoknak. Egy ilyen új ideológiát annál inkább kell majd mint pozitív nemzeti teljesítményt értékelnünk, mert egyben útmutatásul szolgálhat az új Magyar Birodalom belső felépítésére. Nem akarunk kételkedni abban, hogy amikor a kormánypolitika olvan határozottan az új Magyar Birodalom vonalán elindult, a magyar közvélemény sem fog mögötte maradni, de a német népcsoport vezetői is fel fotíiák ismerni a történelmi helyzetet, amelyben élünk és vállalni a feladatnak rájuk eső nem csekély részét. KETTER ÉTTEREM XI., Horthy Mil<lós-ut 4S Esténkint győri LAKATOS FLÓRIS cigányzenekara muzsikál Fajborok, Részvénysör, Külön termek Európa szabadságharca A nyugati nemzetek az egyenlőséget, szabadságot, testvériséget, mint létük elvi alapját hirdetik, őrizik és magasztalják és közvéleményüket ez elvek erőd vonala mögé sorakoztatják. De nem emlékeznek már arra, hogv húsz évvel ezelőtt, saját elveik megtagadásával alkották meg a békeszerződéseket és a Népszövetség bálványtemplomát, mely a nemzetközi jog és erkölcs — szerintük értelmezett — kánonját volt őrizendő. Az így teremtett és őrzött és értelmezett jogból azonban teljesen és tökéletesen kimaradt az egyenlőség, testvériség és szabadság fensége. A békeszerződések a nemzetközi diktatúra, egyenlőtlenség és rabszolgaság barbár fegyvereit emelték Középeurópa népei ellen. A győztesek azt hitték, világra és örökre szóló győzelmet arattak és a nemzetközi jog tízparancsolatát vésték föl a Népszövetség alapokmányában, — és örök mozdulatlanságban tarthatják a világot. A békeszerződésekben elítélt országok válaszhattak az életfogytiglan való senyvedés és a gyors kivégzés között. Az elítélt országok azonban a kínált végzet egvik formáját sem fogadták el. Húsz év telt el és az elítélt nemzetek helyett az ítéletet kimondó békeszerződésekből és a Népszövetség szentélyéből szállt el a lélek. Az élet lüktetése mögött ma nem a nyugati hatalmak demokráciájának iól ismert bosszúlihegése, hanem a feltámadt Középeurópa szívverése érzik. — Diktatúra! Diktatúra! — kiáltozzák megbotránkozva a nvugati hatalmak és közben igyekeznek nem emlékezni arra, hogy a nemzetközi diktatúra tulajdon alkotásuk volt. Vájjon alkotmányos tárgyalás után íratták-e alá a békeszerződéseket a magyar és német békedelegátusokkal? Vagy úgy, mint rabszolgákkal a parancsokat szokás? Középeurópa minden kárhoztatott, vagy megbotránkozással nézett tette azonban csak visszahatás a nemzetközi diktatúra cselekedeteire. Ami Középeurópában húsz év óta történik, az a legnemesebb értelemben vett szabadságharc, vagyis törekvés a valódi nemzetközi erkölcs, igazság és egyensúlyi állapot felé. Középeurópának ez az akarata a miénk is és ezt az akaratot fejezte ki külügyminiszterünk egyik választási beszédjében. — Mi — mondotta gróf Csáky István — az igazság politikáját akarjuk. A kétkedők hiába kérdezik Pilátussal: — Mi az igazság? Az igazság a ma még oly kevéssé átérzett nemzetközi erkölcsben, az ugyancsak az Istentől eredt legfőbb parancsolatban van. Az igazság: Isten arca és akarata a történelem suhanó eseményei mögött. A békeszerződések urai azonban nemcsak a nemzetközi törvényhozás jogát és e törvények értelmezését foglalták le a maguk számára. Ezen túl még más isteni képességek hordozóinak is vélték magukat. Azt hitték, nemzeteket teremthetnek. Az ő szavukra jött létre Csehszlovákia. E teremtményük húsz évig élt, mégis, mikor