Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - A Magyar Birodalom vonalán

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA megváltozását az a bizalmatlanság, amellyel a né­met kisebbségi mozgalom iránt viseltetett, különö­sen pedig annak azon része ellen, amelynek élén a Volksbund körül csoportosult férfiak állottak. A sajtó egy része fokozta ezt a bizalmatlanságot és nem szűnt meg kapcsolatba hozni a Német Biro­dalomnak tulajdonított olyan törekvésekkel, ame­lyek — ha fennállanának — Magyarországnak és a magyarságnak veszélyeztetését jelentenék. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor a magyar közvé­leménynek a nemzetiségi politika terén elfoglalt álláspontjával szemben is megértést kell azonban tanúsítani. A magyar nemzeti állam eszméiét nemcsak a fajmagyarság vallotta, hanem a nagy­magyarországi nemzetiségek értelmiségi osztályá­nak is egy jó része, köztük — az erdélyi szászok­nak kivételével — a németség a maga egész töme­gében osztályra való tekintet nélkül. A magyar nemzeti állameszme tehát nem volt specifikus faimagyar ideológia. így tehát nem vádolható az­zal, hogy a vérbeli magvaroknak hatalmi elmélete lett volna. Lehet-e csodálkozni azon, hogy a ma­gyar közvélemény ragaszkodott egy olyan eszmé­hez, amelyet a nemzetiségek nagy része is macáévá tett? Ehhez jön még valami. A Német Biroda­lom Hitler Adolf hatalomra jutása óta annyira megerősödött, a politikai hatalomnak olyan fokát érte el, hogy a kishitűségén nem is lehet nagyon meglepődni. Különösen ha ehhez hozzávesszük, hogy egy bizonvos saitó milyen kaián élvezettel szította ezt a kishitüséget. Ma azonban már min­denki világosabban látja ezt a kérdést is. Magyar­ország nyugati határát semmi veszély nem fenye­geti, ezt jelentették ki a szomszédos Birodalom vezetői és pedig nem egy ízben és erről sikerült a magyar kormányt is meggyőzni, amint ezt ugvancsak gróf Csáky külügvminisztertől hallot­tuk. A bizalmatlanságra tehát semmi ok sincsen. Akinek eddig még kételyei lehettek, ma már vilá­gos és megnyugtató helyzet előtt áll. Ennek a bi­zalomnak azonban nemcsak a Német Birodalom­mal szemben kell megnyilvánulnia, hanem most már egyképpen a hazai németség államhű vezetői­vel szemben is. Ma a bizalmatlanság már bizonyos fokig belső ellentmondás számba met<". A kor­mány maga is sokáig bizalmatlanul nézte a Volks­bund-emberek működését. Hiszen éveken át nem engedélyezte gyűléseiket és nem akarta megen­gedni, hogv önálló kultúregvesületet létesítsenek. Most azonban mindezt mégis megengedte, sőt odáig ment. hogy a Volksbund-embereknek MÉE hivatalos jelöltséget biztosított. Minderre pedig a kormány csak azután határozhatta el magát, mi­után meggyőződött arról, hogy a Volksbund tö­rekvései magyar nemzeti szempontból nem vesze­delmesek, hogv azok egy normális államhű kisebb­ségi politika kereteibe illeszkednek. A nemzeti érdekek legfőbb védelmezője mégis csak a kor­mánv. Nemcsak kötelessége ez, de egvben olyan ténvismeretekkel rendelkezik — és pedig ő eöve­dül — hogv nála senki jobban nem tudja megítélni eöv-egv társadalmi vagv politikai mozgalomnak jelentőségét a nemzeti érdekek szemDontiából. Mindehhez jön. hogv egy olyan kormánnyal szem­ben, amely a Felvidék egy részét és Kárnátaliát visszaszerezte az anvaországnak. a legkisebb ké­telv sem merülhet fel a tekintetben, hogy min­din év mindenütt nemcsak tudia, mi a nemzeti ér­dek, de azt egyben a leghatározottabban meg is védelmezi. Mindezeket mérlegelve, a magyar köz­véleménynek nem lehet oka arra, hogy egy kisebb­ségi mozgalmat, amelyet ez a kormány nemcsak megtűr, de bizonyos fokig támogat is, a régi bizal­matlansággal fogadjon és vele szemben a küzdel­met tovább folytassa. Ha a közvélemény eddigi felfogását bizonyos fokig meg is lehet érteni, ma — miután a kormány ebben a kérdésben olyan vi­lágosan leszögezte álláspontját — a régi felfogás­hoz való ragaszkodásnak sem értelme nem volna, de bizonyságot sem tenne politikai bölcseségről és politikai előrelátásról. Nem akarunk azonban kételkedni benne, hogy a magyar közvélemény ebben a kérdésben sem fogja megtagadni azt a magyar politikai géniuszt, amelynek oly nagy része volt az ezeréves Magvar Birodalom fenntartásában. Itt a publicisztikának valóban tág tere nyílik, de egyben kötelessége, hogy azt, amit maga helyesnek tart, a nagy nyilvánossággal közölje is. Nem sza­bad visszarettennie attól, hogy egv teljes más helyzetben, más előfeltételek mellett kialakult köz­hangulattal szembeforduljon és azt abba az egye­dül helyes mederbe terelje, amely ma megfelel a nemzeti érdekeknek és egyben határozott kor­mányprogram is. Bizonyos, hogy a magyar közvéleménynek a nemzetiségi politika kérdéseiben új felfogást kell kialakítania, de éppen olyan bizonyos az is, hogy a német kisebbségi mozgalomnak, a Volksbund vezetőségének nemcsak meghálálnia kell ezt a bi­zalmat, amelyet a kormány neki előlegezett, de va­lóban megdönthetetlen bizonyítékokkal, fellebbez­hetetlen hazafias tettekkel igazolnia is. Ügy hisz­szük, amikor a kormány a Volksbund mozgalom­mal szemben megértést tanúsított, ezt inkább ab­ból a meggyőződésből tette, mert nemzeti szem­pontból nem látott benne negatívumot. Ámde. mert eddigi működésében nem vél negatívumot felfedezni, ez a negatívum a fejlődés folyamán még mindég bekövetkezhet. De még ha nem is következik be, nemcsak a magyarságnak, de a né­metségnek is egyképpen érdeke, hogy az a pozitív viszony, amely a kettő között évszázadokon át fennállott, az új helyzetben se változzon meg. Ennek pedig nemcsak hazafias nyilatkozatok, nemcsak jó szándék a feltétele, hanem egv olyan politika, de mindenekelőtt egy olyan ideológia, amely a németséget nem akarja a magyarsággal való életközösségből kiszakítani. Egy olyan élet­közösségből, amely eddig a németségnek legalább annyi előnvt biztosított, mint magának a magyar­ságnak. Nem ok nélkül helyezzük a fősúlyt az ideológiára. Az aktív politikát a napi események, a pillanatnyi érdekek és ellentétek is nagy mérték­ben befolyásolják. Az ideológia ezzel szemben — legalább is a szervesen kialakult ideológia, amely nemcsak fantáziatermék — alapvető irányt mutat a nolitikának, amelvhez annak mindenkor vissza kell térnie. Az ideológia évtizedekre, sőt évszáza­dokra adja meg a fejlődés irányát. Ha egy nemzet vagy népcsoport egv bizonvos ideológiát végleg elfogad, akkor annak a vonalán keresi jövő boldo­gulását, akkor elvárja mindenkori vezetőitől, hoöv ehhez az irányhoz hűek maradianak. A. mi problé­mánk esetében az ideológiának annál nagyobb a jelentősége, mert énnen német viszonylatban olvan kisebbségi ideológia van általánosan elter­jedve, amelyhez való merev ragaszkodás a magyar élettérbe beágyazott német népcsoportnak elő-

Next

/
Thumbnails
Contents