Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - Népszövetség és nemzetközi jog

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 volna szentistváni állameszme. Ehhez jön még valami. A mai Magyarország népcsoportjai nemcsak hívei a szentistváni állameszmének, de eddig a magyarsággal olyan benső lelki közösségben éltek, hogy már ez a körülmény is nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a népi elvet, népi érdekeiket a magyar állameszmévé] összhangba hozzák. Látjuk: a magyar állameszme szempontjából legalább a szociológiai tényezők mind igen kcd-'y vezőek. Maga az állameszme egy ezeréves tradK ción alapul. Az új helyzet a magyarság számára már azért sem jelenthet túlságos nagy áldozatot, mert vezető szerepét ez nem befolyásolná, hiszen ezt a vezetőszerepet számtalan tényező biztosítja. Végül pedig a népcsoportok eddigi lelki beállítottsága sem jelent ebből a szempontból akadályt, amint azt az előbbiekben kimutattuk. Mindaz, amit eddig mondtunk, csak megismerés, egy helyzet politikai analízise, de még nem jelent pozitív akaratot mindazok részéről, akiknek a szentistváni állameszmét a valóságba kell átültetniük. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mindenekelőtt szükséges, hogy minden tényező, amelyre itt szükség van, a szentistváni állameszme jelentőségének nemcsak tudatára ébredjen, de éppen olyan tudatosan vállalja is azt a feladatot, ami ezzel együtt jár. A háború előtti, de különösen a trianoni régi szemléletet kell mindenekelőtt egy újjal felcserélni, amint azt nem egy kormányférfiúnk hirdeti és vissza kell térni azokhoz a szellemi forrásokhoz, amelyek az ezeréves szentistváni birodalom belső egységét biztosították. És itt különösen gróf Teleki Pálra kell hivatkoznunk, aki rámutatott arra, milyen nagy feladat vár ebből a szempontból a sajtóra. Ha lehet a magyar közvéleményt a szentistváni állameszmével telíteni, úgy ez legkönnyebben és legbiztosabban a sajtó útján érhető el. Nem volnánk pártatlanok és nem volnánk igazságosak, ha egyben nem mutatnánk rá a népcsoportok feladatára is. Erről az oldalról a szentistváni állameszmét épp úgy lehet veszélyeztetni, mint a magyar közvélemény részéről. A népi elv diadalútja a népcsoportoknak igen könynyen annak túlértékeléséhez vezethet. Már pedig éppen a legújabb fejlődés, a liberálizmustól való eltávolodás és a népi erőknek a közösségi életbe való intenzívebb bekapcsolása fokozza azokat a súrlódási lehetőségeket, amelyek a népcsoportok között előállhatnak. Ha a népcsoportok mereven az ortodox népi elvre szegzik tekintetüket, ha minden életfeladatukat ennek a szemszögéből akarnák megoldani, nemcsak eltávolodnak az állameszmétől, de nagyon könnyen szembe is kerülhetnek vele. Bizonyos, hogy az új és sok tekintetben szerencsés helyzet, amelybe Magyarország került, fokozott igényeket támaszt a magyarság politikai géniuszával szemben. A most kialakulóban levő Középeurópa lesz próbaköve annak, hogy cz a géniusz megtartotta-e virulenciáját, amelynek a múltban olyan sok politikai eredményt köszönhetett. Ámde nem kisebb igények támasztatnak A ,,Magyar Külpolitika" ingyen jár minden külföldi magyar egyesületnek Támogassa előfizetésével a Magyar Külpolitikát! az új helyzetben a népcsoportok vezetőivel szemben. Ha nem akarják megtagadni az állameszmét, ha népcsoportjukat nem akarják a magyarsággal való lelki és politikai közösségből kiszakítani, akkor a politikai bölcseségnek, a politikai előrelátásnak nem kisebb mérvére lesz szükség mint a magyar közvéleménynek. Népszövetség és nemzetközi jog Magyarország kilépése a Népszövetségből nem politikai tüntetés, hanem a tényleges helyzet következményeinek levonása. Magyarország teljes hittel és jóhiszeműen lépett be a Népszövetségbe, mert onnan várta a nemzetközi erkölcs és jog új hajnalát, a nemzetközi egyensúly és méltányosság eljövetelét, mely a magyar igazságnak is utat volt törendő. A Népszövetség azért jött létre, hogy a világháború és a békeszerződések által sebtiben elintézett, vagy összekuszált, vagy elrontott kérdéseket a béke higgadtabb légkörében elintézze, jóvátegye, a nemzetközi együttműködés szabályait, törvényeit megteremtse. A Népszövetség az államok feletti nemzetközi eszmei szuverénitás hordozójaként jött a világra s valóban a világ parlamentje, legfőbb törvényhozója, a nemzetközi erkölcs és jog szentségtartója lehetett volna. A tagjai közé való sorolás a legnagyobb tisztesség számba ment, mert a magasabb nemzetközi erkölcs hordozását jelentette. A Népszövetségből való kilépést ez intézmény húsz évi fennállása után azonban az egész világ természetesnek véli s maga a Népszövetség is csak azon búsul, hogy Magyarország kilépésével mennyi anyagi veszteség éri. Magyarország kilépése a Népszövetségből harsány hirdetése annak, hogy a Népszövetség nem alkalmas az általa állítólag hordozott nagy elvek szolgálatára. A Népszövetség, fennállásának egész ideje alatt, egyetlenegyszer sem mutatott sem készséget, sem képességet a nemzetközi béke szolgálatára. Színleg nagy elveket őrzött, valójában azonban nem volt más, mint a súlyos, teljesíthetetlen békeszerződések tilalomfája. — Eddig és ne tovább! — hallatszott örökös parancsa. A legdinamikusabb jog, a nemzetközi jog államok fölötti megtestesítőjeként, nem ismerte ennek a jognak mozgékony, rügyező voltát. Szelleme a betű megölő szelleme volt. Nem ismerte az élet, csak a papíros jogát s ezzel a papírossal akarta mozdulatlanná merevíteni az életet. A népek önrendelkezési joga volt az a varázsszó, mely életre hozta, de tett-e valamit a Népszövetség ezért a jogért? Elismerte-e például a magyarság jogát a feltámadáshoz? A német nemzet jogát a teljes élethez? Vagy a békeszerződésekben kisemmizett Olaszország jogát a szabad lélegzethez? Vájjon nem kicsinyes alakisághoz ragaszkodva lökte-e félre a Népszövetség az