Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - Magyarország és a béke

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR RE V 1 KI ÓS LIGA II1 VATALO§ L1PJA X X. É V F O L Y A M, 4. S Z. BUDAPEST 19 3 9 X Magyarország és a béke. Irta: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter. Különös időket élünk: talán még soha annyit nem beszéltek a békéről a világ vezető politikai tényezői, ugyanakkor pedig világszerte olyan fegyverkezési verseny folyik, a minőt ugyancsak nem élt meg még sohasem az emberiség. Nyilvánvaló tehát, hogy valami nincsen rendben, annál inkább, mivel a békével is úgy vagyunk, mint az egészséggel, hogy tudniillik rendszerint akkor van az rendben, mikor legkevesebbet beszélünk róla. Kétségtelen tehát, hogy a világpolitikai helyzet rendkívül komoly és hogy ennélfogva minden eshetőséggel számolnunk kell, ha nem akarjuk azt, hogy az események készületlenül találjanak. Hisszük, hogy nincsen kormány, mely felelőssége érzetében a háborút önkényesen felidézni kívánná; elhisszük azt is, hogy a mindenfelé folyamatban lévő, valóban gigászi mértéket öltő felfegyverkezés csak a bizonytalanság érzésének következménye, és hogy indító oka valóban a béke megőrzésének vágya. Mindazonáltal nem hunyhatunk szemet azon veszély elől sem, hogy egy, talán magában véve jelentéktelennek látszó incidens az adott túlfeszült légkörben felrobbanthatja a színig telt puskaporos hordót és hogy a töméntelen felhalmozott fegyver tulajdonosainak akarata ellenére hirtelen elsül; vagyis, mint előrelátó, nemzetünk jövőjét szívén viselő hazafiak, számolnunk kell egy újabb világháború lehetőségével is, dacára annak, hogy a békét akarjuk és a többi nemzet őszinte békeakaratát sem vonjuk kétségbe. Ezen felismerésből kiindulva helyénvaló tehát már most beható vizsgálat tárgyává tenni azon kérdést, hogy ebben az esetben milyen állásfoglalás felel meg legjobban a magyar érdeknek. Ekső pillantásra talán egyszerűnek látszik a felelet a felvetett kérdésre: hiszen a nemzetközi politikai légkör feszültségét éppen az az éles elkülönülés okozza, mely az európai nagyhatalmakat két, egymással ellentétes világnézetet valló csoportra osztja, melyek mindenikének határai világosan meg vannak jelölve. Azt is tudjuk mindnyájan, hogy kormányaink, már régen felismerve országunk földrajzi és politikai helyzetéből adódó vitathatatlan érdekeit, már mintegy húsz év előtt arra a vágányra terelték külpolitikánkat és ezen irányzatot azóta rendületlenül követik is, mely párhuzamos az úgynevezett totalitárius államok vonalvezetésével, anélkül azonban, hogy ugyanazon vágányra vezették volna külpolitikánk mozdonyát, "melyen azoké robog kitűzött céljaik felé. így tehát talán természetesnek látszanék, sőt talán a magyar nagyközönség nagy részének erkölcsi érzésének és vérmérsékletének is megfelelni látszanék, ha az európai ellentétek fegyveres kirobbanása esetében, bármi okozná is, teljes katonai és gazdasági készültségünkkel cselekvőleg lépnénk fel azon hatalmak oldalán, melyekhez hosszú és a magyar történelem talán legnehezebb idejének barátsága fűz, mely barátságnak köszönhetjük elsősorban azon lassú, de állandó emelkedést, mely nemzetünket a trianoni mélységből fokozatosan azon helyzetig vezette, melyen ma áll és amely további emelkedés jogos reményével kecsegtet. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a nemzetközi politikában, melyben a játék téte nemzetek élete lehet, nem szabad csak érzésekre hallgatnunk, ha még oly mélyek és indokoltak is azok: elsősorban csakis a saját, nemzeti érdekünk követelményei képezhetik a döntő tényezőt elhatározásaink mérlegelésénél. A mindenkori magyar kormányoknak elől járó feladata kétségtelenül nemzeti létünk további fenntartásának és erősödésének feltétlen biztosítása, továbbá — amennyiben ez evvel a legelső és mindenekfeletti céllal összeegyeztethető — arra kell irányulnia, hogy a velünk szoros barátságban élő nemzetek érdekeinek szemmeltartásával távolabbi nemzeti céljaink elérését az adott lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben elősegítse. Kérdés azonban, hogy ezen célokat adott helyzetünkben az esetleges fegyveres mérkőzésben való azonnali cselekvő részvétel útján érhetnők-e el barátaink oldalán. Mert bármily alaposan és helyesen mérlegeljük is a szemben álló erőket, teljes biztonsággal soha nem lehet előrelátni egy fegyveres összecsapás kimenetelét, mert abba beleszólnak mértékkel nem mérhető tényezők is, különösen ha olyan óriási erők küzködnek, mint amilyenek egy újabb világháború esetében állanának szemben egymással. Különben is régi igazság, hogy ahol az óriások harcolnak, ott a kicsinynek nincsen helye: mert csak nagyonis közelfekvő azon veszély, hogy bármiképpen végződjék is a küzdelem az erősek részére, a gyengék abban halálukat lelhetik. A végeredmény az utolsó pillanatig kérdéses lehet az erőseket illetőleg, mindig előrelátható azonban az, hogy a gyengéket eltapossa az óriások dübörgő lépte. Ezen meggondolásnak kellene tehát irányítania politikánkat egy esetleges világkonfliktus esetében már csak azért is, mert sosem szabad figyelmen kívül hagynunk azon körülményt sem. hogy már magánál földrajzi helyzetünknél fogva is, ha cselekvőleg vennénk részt egy újabb világháborúban, hazánk előreláthatólag rögtön had-, szintérré válnék, melyen a nagyhatalmak elkese-' redett küzdelme folynék. Hogy pedig mit jelent* egy országra nézve ilyen küzdelmek hadszinte-? révé válni, arra emlékezhetünk mindnyájan, kik az 1914—18-i világháború folyamán saját szemünkkel láttuk és tapasztaltuk azon mérhetetlen