Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 3. szám - Az új román állampolgársági törvény és a rendezetlen állampolgárságú magyarok

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA gyarsághoz tartoznak. Több mint százezerre te­hető a rendezetlen állampolgárságú magyarok száma. Nehogy a bekövetkezett fenyegető bi­zonytalanság sújtani találjon román nemzetisé­gűeket is, az igazságügyi minisztérium 1938. jú­nius 5-én kiadott rendeletében felhívta a névjegy­zékből kimaradt románokat, hogy a névjegyzékbe való felvételük érdekében jelentkezzenek. Ugyan­ekkor a magyar nemzeti kisebbség vezetői hiába intéztek elmlékiratokat a kormányhoz, hogy a ma­gyarság részére a fajrománok mintájára újabb je­lentkezési határidőt tűzzenek ki. Érthető ezek után a romániai magyarság elke­seredése és érthető az a feszült várakozás, amely­lyel a mult évben megjelent állampolgársági ki­egészítő törvényeket (így az 1938. jan. 22-i, az ál­lampolgárság felülvizsgálásáról és az 1928. április 20-i, az állampolgárság elvesztéséről szóló törvé­nyeket), most pedig az állampolgárság megszerzé­sét és elvesztését újból szabályozó jan. 20-iki tör­vényt fogadta. A magyarság tízezreinek ismét csalódnia kellett: az új törvény nem tartalmaz semminemű olyan intézkedést, amely az állampol­gársági névjegyzékből kimaradt kisebbségi lako­soknak lehetőséget adna az utólagos felvételre. Az új törvény 62. szakasza a következőképen rendelkezik: „A csatolt területek lakosai az átcsa­tolás folytán románok (román állampolgárok) a békeszerződésben előírt feltételek mellett úgy, ahogy ezen feltételeket magyarázta és alkalmazta az 1924. évi február 24-én kiadott, az állampolgár­ság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó tör­vény. Azok, akik nem töltötték be az 1924. évi február 24-iki törvény által előírt feltételeket, úgy­tekintendők, mint akik lemondtak a román állam­polgárságról úgy, ahogy a békeszerződésnek ren­delkezései és az általános rendelkezések intézked­nek". A törvény szövegét vizsgálva kérdéses, hogy a törvényhozó mit értett a jelzett feltételek alatt: az 1918. dec. 1-én fennállott községi illetőséget és azt, hogy azóta a kérdéses személyek nem optál­tak más állampolgárságot — ez volna a méltányos és igazságos álláspont — vagy pedig az állampol­gársági névjegyzékbe való jelentkezésre vonatkozó előírást is a „feltételek" fogalom alá veszi. Ez utóbbi lehetőség fennforgására következtethetünk abból, hogy nem intézkedik a törvény arról, mi­kénen jelentkezzenek az állampolgársági névjegy­zékbe való felvételre az előbbi értelemben vett fel­tételeknek megfelelő, de a névjegyzékbe még be nem írt személyek. Nem valószínű ugyanis — a törvény erre vonatkozóan nem is tartalmaz ren­delkezést —, hogy a névjegyzék összeállítására és az abba való felvételre vonatkozó eddigi általános rendelkezéseket a kisebbségek irányában is, ha­sonlóan a fajrománokat érintő fentemlített 1938. jún. 5-i igazságügyi miniszteri rendelethez, meg­változtatnák vagy módosítnák. A törvény értelmében tehát azok, akik az 1924-es törvény által elrendelt névjegyzékbe való jelentkezési kötelezettséget elmulasztották, úgy te­kintendők, mintha lemondtak volna a román ál­lampolgárságról és ilvmódon azt ismét csak hono­sítás útján szerezhetik meg. Az érintett személyek közül a törvény — híven a román elem elsőbbren­dűségét hirdető1 és az alkotmányban is lefektetett szellemhez — kiemeli a fajrománokat és a 28—34. szakaszokban lefektetett rendelkezésekkel az ál­lampolgárság megszerzésének új és önálló módját, az „elismerést" statuálja számukra.. (Az elismerés eddig mint a honosítás egyik módja szerepel.) A 28. szakasz a következőket mondja: „Azok az ere­deti román származású, de idegen alattvalók, akik az országban laknak, román állampolgároknak is­merhetők el, tekintet nélkül születési helyükre. Az elismerés iránti kérvényezőnek teljesítenie kell a 10. szakasz 1., 2., 3. és 5. pontjaiban előírt felté­teleket. Az eredeti román származás megállapítá­sánál törvényes, vagy törvényesített gyermekek­nél az apa származása, törvénytelen gyermeknél az anya származása az irányadó". Az idézett 10. sza­kaszban jelzett feltételek: a kérvényező 21. élet­évét betöltött legyen, jogainak birtokában légyen, lemondjon előző állampolgárságáról és jó magavi­selettel rendelkezzék. Az elismerési eljárás ke­vésbé bonyolult, mint a honosítási. A honosítást kérőnek a 10. szakasz értelmében már a következő feltételeknek kell megfelelnie: 21. életévét betöltötte légyen, jogainak birtokában lé­gyen, lemondjon az idegen állampolgárságról, a ké­rés benyújtásától számított 10 évig az országban lakjék, kifogástalan magaviselete legyen, ne szen­vedjen gyógyíthatatlan betegségben, a maga és családja megélhetéséhez szükséges anyagi eszkö­zökkel rendelkezzék és végül el kell vesztenie előző állampolgárságát. A honosítást kérő a 11. szakasz értelmében felmentést kaphat a honosítás legsúlyosabb feltétele, a 10 éves próbaidő alól és elengedik az anyagi alapfeltételét, ha a román had­sereg kötelékében mozgósították és ott vitézségé­vel kitűnt, a román nemzetre hasznos elemnek te­kinthető, román nővel (ez alatt román nemzeti­ségű nőt kell érteni) kötött házasságot, valamely belföldi egyetem által kiállított oklevele van, bel­földön született és ott nőtt fel, feltéve, ha a hono­sítást a fenti életkor elérése után következő év fo­lyama alatt kérvényezi. Ezek tehát a kisebbségek­hez tartozók egy kis része által kihasználható könnyítések. De ezeknek a könnyítéseknek a meg­terheléséről is gondoskodik a törvény a vonatkozó kérés elintézésének bonyolulttá tételével. A 22. szakasz értelmében ugyanis a próbaidő és az anyagi alap alól való felmentés iránti kérést az igazságügyi miniszterhez kell benyújtani, aki a ké­rést a honosítási bizottsághoz továbbítja, majd amikor ez a szükséges adatokat beszerezte, visz­szaküldi a kérést, mely felett végsőfokon a minisz­tertanács dönt fellebbezési lehetőség és indokolás nélkül. Igen jellemző a törvény szellemére, a kisebb­ségeknek és a román faiúaknak a szembeállítására, illetve különböző kezelésére a törvény 12., 13., 15. és 30., 31. szakasza, melyek a honosításnak és az elismerésnek a politikai jogok gyakorlására való kihatását rendezik. E szakaszok rendelkezései a következők: 12. szakasz. „A honosításnak vissza­ható ereje nincsen s érvényessége a hűségeskü le­tételének napjától kezdődik". 13. szakasz. „Polgár­jogok tekintetében a honosított teljesen egyenlő jogokat élvez a leszármazás szerinti román állam­polgárral. A politikai jogokat a honosított a kö­vetkező korlátozások tekintetbe vételével nyeri el: 1. honosított román állampolgár nem lehet minisz­ter, a társadalmi szolgálat állandó bizottságának elnöke, az országőrintézmény parancsnoka, állam­titkár, vagy királyi helytartó; 2. a törvényhozó gyűlésekben és községi vagy tartományi tanácsok­ban csak az állampolgárság megszerzésétől számi-

Next

/
Thumbnails
Contents