Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 3. szám - Az új román állampolgársági törvény és a rendezetlen állampolgárságú magyarok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 rekvések végre elindulhattak a megvalósulás útján. De azt sem hallgatta el az olasz író, hogy a csehek a komáromi tárgyalások alatt nemcsak őszinteséghiányukról tettek tanúságot, hanem kicsinyes, szinte szatócs-szerü alkudozási szellemükről is, amely az egész magyar revíziós kérdést elsekélyesíteni óhajtotta. A bécsi egyezményt, éppenezért, a trianoni szerződésre mért első végzetes csapásnak kell tekinteni, mert Róma jegyében megszüntetett egy igazságtalanságot, ugyanakkor pedig végleges felbomlását jelentette annak a kisantantnak, amely állandóan ötszázezer szurony acélerdejével akarta körülvenni a lefegyverzett Magyarországot. De jelenti a bécsi egyezmény a Felvidék visszacsatolását, több mint egymillió magyar visszatérését az anyaországhoz. Luciano Berra dr., aki többízben beutazta Magyarországot és a Felvidéket, előadása keretében hatalmas térkép előtt ismertette a visszacsatolt magyar városokat, azoknak művészi szépségeit, történelmi jelentőségét és fontosságát a szellemi és gazdasági életben. — A bécsi egyezmény, — fejezte be Luciano Berra dr. nagyérdekességü előadását, — nemcsak a történelem és a történelmi területek visszatérését jelenti és fontossága nemcsak művészi, irodalmi és gazdasági értékekeket képvisel. Legfőbb jelentősége, hogy végleg és elodázhatatlanul felvetette Európa döntőbírói előtt a magyar problémát. És miután a cseh vonalon minden kérdést már sikerült megoldani, most hátra vannak még a Jugoszláviával és Romániával megoldandó kérdések. Gróf Ciano legutóbbi belgrádi utazásáról megemlékezve az olasz előadó, hansgúlyozta, hogy ez az utazás már Jugoszlávia és Magyarország közötti megegyezést készítette elő, mintahogyan ez ma ItáHa történelmi és politikai hivatása a Dunavölgyében és a Balkánon. Hátra van még a román probléma, de már többé nem kétséges, — mondta Berra — hogy ezt is meg kell oldani, hacsak Románia nem. óhajt veszedelmes elszigeteltségben maradni, mert hiszen ma már nincs többé az a kisantant, amely védelmet jelenthetne a románok számára, ha továbbra is megmakacsolni óhajtanák magukat! (B. I.) SVÁBHEGY GYÖNGYE a Mátyás királyüdülő, ahol minden kényelmet megtalál. Elsőrangú ellátás, kívánatra diétás konyha. Fogaskerekű mellett (400 méter magasan). Hideg-meleg folyóvizes, terraszos szobák, gyönyörű kilátás, nagy park. Utóidényárak. Telefon: 165-361, 165-362 Mátyás király-út 7 Az új román állampolgársági törvény és a rendezetlen állampolgárságú magyarok írta: Dr. Szollár István. A román hivatalos lap 1939. jan. 19-i számában megjelent „az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről" szóló és február elsején hatályba lépett új törvény. Az állampolgársági kérdés végleges és megnyugtató rendezése húsz év óta késik Romániában és az ebből előállott nehézségeket az eddigi törvények és rendeletek sorozata sem tudta megszüntetni. A probléma gyökere abban van, hogy Románia sohasem vette komolyan az 1919. dec. 9-i párizsi kisebbségi szerződésben az állampolgárság rendezésére vonatkozóan vállalt kötelezettségét. A kisebbségi szerződés 3. pontja értelmében ugyan Románia forma szerint román állampolgároknak ismerte el „jogérvényesen és minden alakiság nélkül" minkazokat a személyeket, akik a szerződés életbelépésének idejében Románia részét alkotó bármely területen „laktak", kivéve, ha az illető személyt a jelzett időpontban más mint osztrák vagy magyar állampolgárság illette meg. A kisebbségi szerződést a román törvényhozás 1920 augusztus 30-án elfogadta és azt mint törvényt a hivatalos lap 1920. évi 140-ik számában kihirdették. De a román állampolgárság elnyeréséről és elvesztéséről szóló 1924. évi 28. sz. (febr. 24-i) törvény, mely a világháború utáni Romániában először rendezi az állampolgársági kérdést, 56. szakaszában már a községi illetőség bizonyítását kívánta meg: „Román állampolgárok mindazok a lakosok, minden formaság nélkül, akik alább felsoroltatnak, kivéve, ha más állampolgárságra optáltak volna: 1. Bukovina, Erdély, Bánát, Kőrösvidék, Szatmár és Mármaros összes lakosai, akik ottani illetőséggel bírtak 1918. nov. 18-án (dec. elsején) . . ." Ez a rendelkezés —bár tovább megy a kisebbségi szerződésnél — helyes törvénymagyarázat szerint még mindig a „formaság nélküli", tehát a szorosabbra vont feltételek fennforgása esetén automatice bekövetkező, illetve fennálló román állampolgárság elvét fogadta el. Ugyanez a törvény elrendelte az állampolgársági névjegyzék felállítását és ezzel már megdöntötte az előbb jelzett elvet. Azok a — főként a kisebbséghez tartozó — polgárok ugyanis, akik bár az állampolgárság tárgyi feltételeivel rendelkeztek, 1924-ben kimaradtak az állampolgársági összeírásból és a kiegészítő törvény által kitűzött utólagos jelentkezési határidőig, 1933. szept. l-ig sem iratkoztak fel, legtöbbször önhibájukon kívül, az állampolgársági névjegyzékbe, ez utóbbi dátum után hiába tettek bárminő lépést, hogy jelentkezhessenek és megszerezzék az állampolgársági bizonyítványt. Pedig e bizonyítvány hiányában az utóbbi időben, mióta a nemzeti munkavédelmi törvényt a legszigorúbban végrehajtják, feltétlenül szüksége van mindenkinek, tisztviselőnek, iparosnak, kereskedőnek, alkalmazottnak, munkásnak, hacsak meg akarja tartani állását vagy foglalkozását. Az utóbbi hónapokban az állampolgársági bizonyítvány nélkül nyugdíjasok nem kapták meg nyugdíjukat. Mindazok, akiknek ilymódon megélhetése van fenyegetve, a legnagyobb részben a kisebbségekhez, elsősorban a ma-