Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 3. szám - A cseh imperializmus bukása

ó MAGYAR KÜLPOLITIKA A cseh imperializmus bukása írta: Lukács György. Magyarország az általa hősiesen végig küzdött világháborúból halálosan megcsonkítva került ki. A hazugság propagandájának lett áldozatává. De nem csüggedett el, hanem szívósan talpraállott és megindította az igazság propagandáját, ezt a sok­kal nehezebb feladatot. Mert az ember úgy van al­kotva, hogy könnyebben elhiszi a rágalmat, mint az igazságot. Fáradozásaink, roppant erőfeszítéseink nem vesztek kárba. 20 év keserves küzdelmei után meg­indult az elégtétel. Amit a hazugság és a rágalom elszakított tőlünk, kezd visszatérni hozzánk. A mult év őszén visszakaptunk Szlovákiából és a Kár­pátaljából 12 ezer négyzetkilométernyi területet 1 milliónyi magyar lakossággal, most pedig vissza­kaptuk Kárpátaljának még vissza nem tért részét ugyancsak mintegy 12 ezer négyzetkilométer te­rületei és félmillió túlnyomóan rutén lakosság­gal. Ügy, hogy a világháborút követő átkos tria­noni diktátum folytán 93 ezer négyszögkilométei­nyi területre és nyolcadfélmillió lakosra leolvadt csonkaországunk 117 ezer négyzetkilométernyi kiterjedésűvé lett és lakossága tizenegyedfélmil­lióra növekedett. Természetesen nagyon messze vagyunk még a világháború előtti integer Magyar­országtól. Ügy területi nagyság, mint lélekszám te­kintetében. De hiszen a mi országépítő munkánk — az igazság propagandája — sokkalla nehezebb, mint volt az az országromboló munka, a hazugság propagandája, melynek áldozatul estünk. Termé­szetes tehát, hogy az eredmény nem egyszerre, ha­nem fokozatosan következhetik be. De máris nagy elégtétel nekünk, hogy hatal­mas foganatja lett igazságos küzdelmünknek, és nagy méretekben megindul annak visszaszerzése, amit ármány és gonoszság elorozott tőlünk. És kü­lönös elégtételünk, mondhatnók Isten ujja, hogy a megcsonkított ország éppen azokat a részeket kapja vissza legelőször, melyeket a hazugság pro­pagandája nagy mesterének, Benes Eduárdnak alattomos, de démoni ügyességgel szított ármány­kodásai szakítottak el tőlünk. Masaryk és Benes aláásták az osztrák-magyar monarchiát, s amidőn művük sikerült és a monarchia összeomlott, nem elégedtek meg azzal, hogy hazájukat, a történelmi Csehországot, amely egy darabig független állam volt, de századok óta a német birodalomnak, majd az osztrák birodalomnak volt provinciája, régi füg­getlen államiságába visszahelyezték, hanem el­orozták Magyarország jelentékeny részét, az egész Felvidéket is, anélkül, hogy akár történelmi, akár földrajzi vagy gazdasági, akár legalább etniki jog­címük lett volna erre. A megtévesztett antant fő­hatalmak bosszúvágya a csehek vakmerő követe­léseit teljesen honorálta, ezek azonban nem arra törekedtek, hogy előzékeny bánásmóddal és az ígért jogokban való részesítéssel megnyerjék az erőszakkal hozzájuk csatolt népeket, hanem ke­gyetlenül leigázták azokat. Noha az óvatos antant főhatalmak a Saint-Germain-i kisebbségi nemzet­közi szerződésben kifejezett kötelezettséget vál­laltattak a csehekkel arra, hogy az uralmuk alá jutott népeket lényeges emberi és állampolgári jogokban fogják részesíteni és evégből azoknak a szükséges védelmet meg fogják adni, a csehek ezt a kötelezettségüket cinikusan megszegték és védelem helyett eltiporták kisebbségeiket. Sze­mérmetlenül negligálták azt a külön vállalt kötele­zettségüket is, hogy a rutén népnek külön autonó­miát adjanak. A szlovákoknak a pittsburgi szer­ződésben ígért országos autonómiáról pedig meg­átalkodottságukban hallani sem akartak, magát a szerződést érvénytelennek nyilvánították, a nyu­gati nagyhatalmakat pedig azzal a merész hazug­sággal vezették félre, hogy a cseh meg a szlovák ugyanaz a nép, hogy nincs külön cseh és külön szlovák nép, hanem egy egységes államalkotó nem­zet van: a csehszlovák. Sok időbe, még több fáradságba került, míg az elámított nyugati nagy demokráciáknak szeme felnyílott és minden beavatkozástól tartózkodva, néma szemlélőivé váltak az összelopkodott cseh­szlovák állam szertehullásának. Az úgynevezett csehszlovák állam, a nyugati nagyhatalmak két évtizeden keresztül dédelgetett kedvence, amely azonban a valóságban nem volt egyéb, mint a cse­hek zsarnok centralizációja, előbb összezsugoro­dott a második cseh-szlovák köztársasággá a szlo­vákoknak és a ruténeknek adott látszat autonó­miákkal, majd ez a második hamis demokrácia is teljesen szertehullott: Szlovákia önállóvá lett, a kárpátaljai Ruténföld visszatért Magyarország anyai kebelére, a magáramaradt Bohémiát és Morvaországot pedig beolvasztotta a német biro­dalom. Mint rossz álom foszlott szerte a nagy gar­ral hirdetett „keleti Svájc", mely a valóságban nem szabadságot adott a beléje zsúfolt népeknek, hanem azok börtönőre volt. A történelmi igazságszolgáltatás visszaadta nekünk ruténjeinket. Szeretettel öleljük őket keb­lünkre, annál inkább, mert hűségük a magyar haza iránt soha meg nem ingott. Testvériesen örven­dünk a szlovák nép önálló államiságának is, bár tartunk tőle, hogy rájuk még nagy megpróbáltatá­sok várnak. Mi pedig továbbra is fáradhatatlanul és tán­toríthatatlanul egyengetjük az igazságos revízió rögös útjait. Rudas Gyógyfürdő és Gyógyszálló az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, 43—47 C°-os erősen radioactiv gyógyfor­rások, Juventus rádiumos kádfürdők. Gőzfürdője 7 különböző hőfokú meden­cével. Ivókúrák. Gyógyszállója a főépü­letben van, a legmodernebb kényelemmel berendezett szobákkal. Polgári árak.

Next

/
Thumbnails
Contents