Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Az 1918-as fegyverszünet. Első közlemény

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA tárgyra vonatkozó beszélgetésre tért át, mire a miniszterek figyelme is másra terelődött. Károlyi azonban röviddel azután újból visszatért a belgrádi feltételekre. Azt mondotta, hogy azokat elfogadja és maga indult Belgrádba, hogy őket megbeszélje. A kooka eldőlt. Linder még 5-én táviratban értesítette Franchet d'Espérey tábornokot, hogy miután a páduai fegyverszüneti szerződés „a szerb és román politikai határokat megállapította" (?), Berinkey miniszter útnak indul Belgrád felé egy magyar delegáció élén. Ebből kiderül, miszerint Linder tisztában volt azzal, hogy a páduai fegyverszüneti szerződés Magyarország politikai határait nem érintte, — az általa használt „mgállapította'" szó helytelen volt, — és úgy tüntette fe! a dolgot, hogy a kiküldött delegáció a páduai szerződés katonai részleteinek megbeszélése végett utazik Belgrádba. Linder távirata ezek ellenére érthető megdöbbenést keltett a balkáni haderők főparancsnokságán. Senki sem tudta ugyanis, mi az a békedelegáció, amely az 5-iki minisztertanács után útnak indult, miért van arra szükség és mit akar. Franchet d'Espérey tábornoknak akkor már kezében volt a legfelsőbb tanács távirata, mely vele a páduai fegyverszüneti szerződés megkötését közölte és tanácstalanságában távirati utasítást kért, hogy mitévő legyen. A válasz nyomban megérkezett és Photiades szerint az volt, hogy a tábornok kizárólag a Páduában már megkötött fegyverszüneti szerződés katonai alkalmazásáról folytathat tárgyalásokat. A helyzet minden kétséget kizárólag világos volt. A szövetséges és társult hatalmak érvényben levőnek ismerték és fenntartották azt a fegyverszüneti szerződést, amelyet már megkötöttek. Azon változtatni nem akartak. Csak e szerződés katonai kérdései lehettek azok, amelyekről Franchet d'Espérey tábornoknak, mint a balkáni szövetséges haderők főparancsnokának, a magyar delegációval tárgyalnia lehetett. Ezért elég lett volna, ha katonai megbízottak érkeznek, mikor azonban a magyar kormány a delegáció elindulását közölte, hozzátette, hogy Dormándy és Kozmovszky alezredeseken kívül a kormány maga is részt vesz a küldetésben. VIII. A belgrádi út elhatározása idején a látóhatáron új bonyodalmak jelentek meg. Németország még mindig nem fogadta el a fegyverszüneti feltételeket. Csapatai csak lassan vonultak vissza és még mindig Belgium és Franciaország földjén állottak. Elképzelhetetlen volt, hogy tovább vonuljanak vissza Németország határainál, amelyeket még el sem értek és amelyeket mindenesetre védelmezni fognak. Nem volt lehetetlen, hogy Mackensen tábornok 300.000 főnyi hadserege, amely Romániát megszállva tartotta, és még mindig az Alduna mellett állott, hasonló lassú módon indul haza és a Kárpátok medencéjébe érve megáll, hogy a kedvező helyzetet kihasználja. Magyar haderőkkel egyesülve nemcsak Magyarország védelmét teszi lehetővé, de Németország ellenállását is. A kocka megfordulhat és a német hadvezetőség ellenállása folytán fegyverszünet megkötése helyett a hadműveletek megújítása következik. A Prágából megindított forradalom sikeres romboló munkái végzett ugyan Bécsben és Budapesten, de az ellenállás reménye folytán a kettős monarchia is felmondhatja szerződését és akkor pótolhatatlan hibák származhatnak. Foch marsa! nem sokáig habozott a döntő elhatározással. A legfelsőbb tanács november 4-iki ülésén bejelentette Németország megtámadását és a fegyverszüneti szerződés feltételeinek elfogadására való kényszerítését. Nem mondotta, hogy felborítja vagy elveti a páduai szerződést, hanem azt mondotta, hogy valamennyi fronton ő veszi át a rendelkezést, ami Diaz és Itália hátraszorítását jelentette. Nyomban elment az utasítás, hogy Franchet d'Espérey a rendelkezésére álló balkáni haderővel Belgrádon és Budapesten át Berlin felé vonuljon. Hogy ezt megtehesse, biztosítania kellett magát az ellen, hogy Románia felől Mackensen hátba támadhassa, [gy született meg az a követelés, hogy a Maros, Szabadka, Pécs vonalat a páduai fegyverszüneti szerződés értelmében az entente csapatai szállják meg. Franchet d'Espérey nem lépte át hatáskörét. Kizárólag katonai megszállásra gondolt, mihez neki a páduai fegyverszüneti szerződés jogot adott. Az ő szemei Mackensenre és nem Károlyi Mihály grófra voltak irányítva, „Mackensen sorsa" pedig, mint Hanotaux idézett tanulmányában megmondotta, „Magyarországtól függött. Magyarországon volt a sor. Ha Magyarország Bulgária sorsát követi, akkor Németország blokád alá kerül és hátbatámadható." Ez volt az, amit Franchet d'Espérey tábornoknak biztosítania kedett és ezen a ponton jött segítségére az a különös „békedelegáció", amely a magyar kormány nevében, a magyar hadsereg feloszlatása után, nem pusztán fegyverszüneti szerződést kívánt kötni, amit nem lehetett, hanem békeszerződést is, ami még az előbbinél is több volt. Franchet d'Espérey tábornok, akinek az átvonulást kellett biztosítania, olyan megvetéssel és keményen fogadta Károlyi Mihályt és társait, akik azt mondották neki, hogy a páduai szerződést nem fogadják el, hogy azok közül többen rettenetes kiábrándu ássál közölték a kirándulás részleteit angol és francia barátaikkal. Rettentő haragjukban azonban elfelejteték megállapítani, hogy a tábornok keménysége helyzetéből, megvetése a delegációtól keltett közvetlen benyomásból származott és hogy ő mindezek ellenére sem lépte át hatáskörét. Ha megtette volna, súlyos felelősséget vont volna magára, ezt azonban senki sem tudta rábizonyítani. Ha volt felelőssége, az nem abból származott, hogy a páduai fegyverszüneti szerződés alapján Magyarország egyes területeinek katonai megszállását követelte. Tudta, hogy ő kizárólag katonai megszállást eszközölhet és hogy fölöttes hatóságai, amelyek minden politikai természetű tárgyalás kerülésére utaLsították, azt várják tőle, hogy mielőbb Bécsbe vagy Münchenbe érkezzék. Tardieu André 1921-ben a békeszerződésről kiadott munkájában világosan megírta, hogy a tábornok csapatai — a magyar kormány megbízottaival közölt egyezménytervezet alapján — katonai megszállásra készültek. A franciáik nyugodtak voltak, hogy ez az egyezmény a nemzetközi jog szabályainak megfelelően fog elkészülni, és Fran-