Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - Magyar függetlenség és magyar külpolitika

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az alkotmánynak jellemző vonása, hogy minden elmélet, mely szellemétől idegen, visszapattan róla. — Sohasem ültek össze angolok, — mondja egyik XIX. századbeli nagy történetíró, — hogy valamely vakító elmélet kedvéért egészen új alkotmányt állítsanak egybe. Az angol tizenhetedik századbeli szabadságmozgalom egyik tüzes hőse: Savile György, a későbbi lord Halifax, egyik parlamenti beszédében pedig a következőket mondotta: „Hiába gondolná valaki, hogy angol fajta és angol érzés lelkesítette nép soká fogná tűrni, hogy az angol intézményektől megfosztassák. Nem volna érdemes oly honban élni, hol szabadság és tulajdon egyetlen kényúr szeszélyétől függene." Az angol és magyar történelem a legfőbb pontban, az alkotmány létrehozásában és védelmében találkozik. A magyar alkotmány a magyar nemzet legnagyobb és csorbítathatatlan kincse. Az alkotmányhoz való ragaszkodás az eszmei: az elpusztíthatatlan országhoz való ragaszkodás. Ez a ragaszkodás élt a hollandusokban, amikor a francia támadásoktól szabadulandó, mármár az egész nép hajóra szállt, hogv Batáviában tartsa fenn tovább a szabad Hollandiát. Ez a ragaszkodás élt a zarándok atyákban, akik Angliából Amerikái, i keltek át, hogy a zsarnoktól távol megmentbe ék és tovább plántálhassák az angol függetlenséget és szabadságot, vagyis országuk elvét és alkotmányuk szellemét. Egy ország földje — sajnosán éreztük — csonkítható, de nem csonkítható szelleme, alkotmánya, az a szentségtartó, melyben az ország örök élete őriztetik. Ebbe a szentségtartóba helyezte a nemzet lelkének örök, Isten trónusáig érő értékeit. Az alkotmánv nemzeti kinyilatkoztatás: ez vagyok, ez maradok. Az alkotmány jelenti a nemzet életének folytonosságát. Az alkotmányát vesztett és azt viszszaszerezni sem akaró nemzet megszűnt az alkotmánytszerző nemzet folytatása lenni. Sokat emlegetik a történetírók azokat az elpusztult népeket, akik országunk mai területén letelepültek és átvonultak, de nem tudtak országot teremteni s ma már csak nevük halvány emléke él. Miért nem tudtak ezek itt megmaradni? Miért tudott a magyar e területen, melyet népek országútjának mondanak, száz és ezer pusztító vész közepette megmaradni? Talán különösen hangzik ez, alkotmányokat elseprő korban, de azért maradhatott meg itt a magyar, mert alkotmányt tudott teremteni. Az alkotmány tartotta meg a nemzetet. Az alkotmány gyermekei vagyunk, ahányan csak lélegzünk e hazában. Nemzet, mely nem tudta alkotmánvának csontrendszerét fölépíteni, vagy megtartani, elveszett. Bele kell olvadnia más népekbe. E beolvadással elveszti nemzeti tulajdonságait, nyelvét. Ez az igazi asszimiláció, amiről ma népkut itók annyit beszélnek. Hatalmas népek vesztek el így, még akkor is, ha nyelvük, mint valami házi használatra szánt nyelvjárás, megmaradt. — Egy nyelv, — mondta egy, népe feltámadásáért küzdő walesi hazafi, — nem akkor vész el, mikor elfelejtik, hanem akkor, mikor már nem érdemes rajta beszélni. — Vagyis, mikor a nyelv nem tudja megteremteni tulajdon nemzetének legfőbb törvényeit. Az alkotmányát vesztett, vagy azt meg sem teremtett nép elvész dicstelenül, belesimul a hozzá legközelebb eső néptenger hullámaiba. Alkotmányunk nemcsak ezer év minden gyermekét teremtette és dajkálta, hanem rendkívüli hatása is volt egész Európa művelődésére és folytonosságára is. A magyar alkotmány, miután szilárd pillére lett a magyar államiságnak, megállította a keletről még egyre hullámzó népvándorlást. Jóval a tatárok, jóval a törökök előtt visszaverte a bolgárbesenyő nép európai rohamát. Európa a magyar alkotmánynak, a magyar államiság szilárdságának köszönhette és köszönheti még ma is, hogy a római művelődés alapján maradhatott, hogy Róma legnemesebb hagyományait megmenthette, tovább fejleszthette és nem kellett a kezdetleges barbárságba visszaesnie. Európa és az egész nyugati művelődés minden ragyogó alkotásában benne van a magyar alkotmány eleme, gyémántkeménysége, tisztasága, változhatatlansága. A magyar alkotmány Európa szerkezetének soha ki nem mozdítható alappillére. Alkotmányunkhoz való hűségünk egyúttal kijelentése annak, hogy feladatunkhoz is hívek akarunk maradni, vagyis tovább akarjuk hordozni, védelmezni és megtartani a nyugati művelődés értékeit. A magyar alkotmány sajátságos magyar értéke mellett egyúttal nélkülözhetetlen az európai élet és művelődés szempontjából is. A magyar alkotmány ezer esztendeje egyúttal Európa ezer esztendeje is volt és mikor a magyarság a hahsburgi szándékok ellen a magyar alkotmányt védelmezte, egész Európa rokonszenvével. — és egyúttal érdekével is, — találkozott. Legutolsó, alkotmányunkért való szabadságharcunkat egész Európa — sőt Amerika — lelkesedése és támogatása közben vívtuk meg és nem véletlen, hogy e szabadságharcban a Habsburgok egyetlen szövetségese az Európa-ellenes Oroszország volt. A Habsburg-ház szinte nyomtalan eltűnése a történelemből a magyar alkotmány iránt való igazi megértésük hiányából következett. A magyar alkotmány Európa legmaradandóbb, legékesebb művei közé tartozik. Nem csupán múzeumi emlék, nem történeti kiállítási tárt^v, hanem élő és hatékony elv, kard és bástva. újabb ezer esztendős haladás, művelődés és élet biztosítéka, önmagában is az egész nemzet. A mauyarságnak ez a rendkívüli értéke oka a magyar élet rendkívüli vonzó erejének. Ameddig a magyar alkotmány terjed, az emberiség nagy értékei, szellemének alkotásai töretlenül és csonkítatlanul élnek. A magyar alkotmány épsége volt és marad a magyar élet teljességének, vonzókörének alapja. A magyar alkotmányosság éppen azért egyet jelent a magyar revizióval és a magyar külpolitikával. Aki magyar politikát csinál, aki magyar revíziót, magyar megnagyobbodást, teljességet akar, annak magyar alkotmányos politikát kell csinálnia. Hinnünk kell és hiszünk is a szellem teremtő erejében, az igében, mely mindennek a kezdete.