Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - Magyar függetlenség és magyar külpolitika

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS L.1GA HlllTáLO§ LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 1. S Z. BUDAPEST 19 3 9 Magyar függetlenség és magyar külpolitika A Felvidék visszaszerzésével és ezzel egyidőben a hadsereg valódi néphadsereggé válásival, Magyarország a külpolitikai egyenrangúság állapotába lépett. Üj külpolitikai célok, feladatok és módszerek nyíltak meg előtte. A trianoni béke és a kisantant szorító gyűrűjének elpattantával valódi cselekvő és öncélú külpolitikát folytathat. Ennek a külpolitikának most inkább, mint valaha, célja a teljes magyar revízió, a magyar lélek, a magyar princípium teljessége, az önálló, független Magyarország elindítása a második ezredév felé. A második ezredév Magyarországa Szent István ezer év előtti Magyarországának akar folytatása lenni. Ez az ország más, mint független, és a magyar külpolitika más, mint a függetlenség külpolitikája nem is lehet. Éppen az új külpolitikai korszak első külügyminisztere előtt, gróf Csáky István előtt, Mussolini is, Hitler is kijelentette, hogy szükségük van erős és független Magyarországra. Ez a kijelentés mutatja a két nagy államférfiú kemény, biztos és jövőbelátó ítéletét. Ez A kijelentés egyúttal megerősítheti minden magyar ember szándékait. Azért élünk, lélegzünk, hogy függetlenek legyünk, vagyis megtarthassuk Istentől rendelt princípiumainkat és hivatásunkat. Függetlenségünkre nemcsak a minden lényben bentrejlő princípium-megtartás törekvéséért van szükségünk. A mi politikai függetlenségünkre, — mely lelki sajátságaink kifejezése, szüksége van, Fíitler és Mussolini kijelentése szerint is, Európa nagy államainak: tehát szüksége van Európának is. A független Magyarország elengedhetetlen kiegészítő" része Európa lelki térképének. Nem elég egyszerűen lennünk: függetleneknek is kell maradnunk. Egy ország függetlensége kétféle: külső és belső függetlenség. A külső függetlenséget nem kell sokat magvarázni, mert jelei is külsőek, szembetűnnek. A belső függetlenség, vagyis lényének teljes kifejezése az, amit alkotmánynak nevezünk. Ez a szó, éppen a sok emlegetés következtében, mintha kissé elhomályosodott volna. Sokan valami történelmi ereklyét látnak benne, mely előtt megszokott térdhajtással tisztelegnek, sokan pedig szeretnék régiségét csillogóbb színekkel átfesteni. Az alkotmány egy nemzetnek az államéletről való filozófiája és — cselekedete is. Ez a filozófia az államélet terén ugyanaz, mint a nagy nemzeti éposz a költészet terén. Az Iliász, az Odisszea, a Kalevala, a Nibelunglied: egy-egy nemzet szellemének megtestesítője. Ugyanilyen megtestesítője a nemzet szellemének az alkotmány, ez a hitvallássá emelkedett közjog, mely valóban, mint valami nemzeti hősköltemény, magában foglalja egy nép földi és égi hitvallását, földi és égi, misztikus és kézzelfogható dolgokkal szemben való állásfoglalását. Éppen misztikus elemei miatt, valamely alkotmány sohasem gépies és materiális törvénygyűjtemény. Az a kettősség, mellyel a kereszténység bennünket körülvesz, az ég és föld osztozása életünkön, a földieken átnyúló értékek, az égből megváltó és a földre leszálló kegyelem titokzatossága, megvan az alkotmányban is. A magyar alkotmány éppen azért a magyar léleknek legnagyszerűbb teremtménye. Megvan benne minden csillogás és minden titokzatosság, mely a nagy nemzeti és nemzeteket teremtő époszok sajátossága. Megvan benne az egyéniség kézjegye és megvan benne az egész nemzet kollektív, együttes munkássága. Olyan, mint az emberi értelem és ielkiismeretbeli szabadság, mely az előre meghatározottság és egyéni felelősség partjai közt vág magának utat. Ez elvek miatt azt mondhatnók, hogy az alkotmány változhatatlan, ami más szóval annyit jelent, hogy az alkotmánynak tulajdon lelke van, s a rajta való változtatás csak legmélyebb értelméhez való visszatérés lehet. Egy nemzet nyelve nagyobb változáson mehet keresztül, mint alkotmánya. Ha ezer év előtti honfoglaló őseink feltámadnának, meglehet, sok szavunkat nem értenék meg, de egyetlen betűje sem volna alkotmányunknak, mely idegen volna szellemük előtt. Az új idők gondolkodásának egyik átka, hogy örökké számokban gondolkodunk. Örökké szá-.móljuk magunkat s a végén megállapítjuk, hogy kevesen vagyunk. A számok elcsüggesztenek s cz legnagyobb bajunk. De ne törődjünk a számokkal, hanem gondoljunk arra, hogy a legnemesebb és legmaradandóbb művet, a magyar alkotmányt teremtettük meg és tartottuk meg ezer éven át. Mi megteremtettük a magyar alkotmányt és az alkotmány megtartott minket. A germán népek történetírói, ha népeik nemességére akarnak hivatkozni, a régi germán szabadsagot, a régi germán alkotmányt emlegetik, melynek eredetét az Olympos isteneinek parlamentjéig vezetik vissza. A mi szabadságunk is van olyan régi eredetű, mint a germán és csorbítatlan épségben él mind a mai napig.