Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 11. szám - Nemzetközi egyensúly - nemzetközi igazság

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 lág, nemcsak új helyzetek állottak elő és tisztultak az eszmék és felfogások, hanem a világnak egy jó része belátta azokat az igazságtalanságokat is, amelyek a békeszerződésekbe kerültek és amelyek útját állották annak, hogy a nemzetközi életet valóban új alapon lehessen megszervezni. Tudjuk nagyon jól, hogy Franciaországban is, de még inkább Angliában, belátták a hibákat, de azok orvoslásához nem mertek hozzáfogni, mert féltették tőle az európai egyensúlyt. Ez volt politikájuk legfőbb irányelve és ehhez ragaszkodtak mindaddig, amíg vele tényleges eredményeket tudtak elérni. A békeszerződésekben létrehozott európai egyensúlyt csak addig sikerült fenntartani, amíg Németország és Olaszország ennek aktiv vagy passzív részesei voltak. Amidőn ez a két állam elég erős volt, hogy szembe fordulhasson az addigi európai egyensúllyal, szembefordult vele és ezzel belekerültünk az átmeneti állapotba, a maga határozatlan egyensúlyhelyzetével. Ez az idő már alkalmasabb volt bizonyos, a nemzetközi életet szabályozó eszmék megvalósítására. München látható jele volt a megváltozott európai egyensúlynak és Münchenhez fűződik egy, a nemzetközi életet szabályozó eszmének, a népi eszmének, részleges megvalósulása. Ez nemcsak a szudétavidéknek Németországhoz történt átcsatolásában, hanem a magyarlakta Felvidéknek Magyarországhoz való visszacsatolásában is megnyilvánult. Az akkori helyzet általában véve kedvezett a népi elv érvényesülésének. A délkeleteurópai államok közvéleménye kezdett beletörődni abba, hogy ezt az elvet a magyarsággal szemben is érvényesíteni kell: részben új határok megvonása útján, részben pedig a kisebbségi magyarság helvzetének megjavításával. Akkoriban nem látszott kilátástalannak a danzigi kérdés számára is olyan megoldást találni, amely messzemenően számol a népi elvvel. A nyugaton dúló háború végleg felszámolta az addigi európai egyensúlyt. Ma nincsen európai egyensúly és mindaddig, amíg ez a háború folyik, nem is lehet gondolni egy végleges egyensúlyi állapot létrehozatalára. Ámde ebben a háborúban csak három európai nagyhatalom vett részt. Ehhez járult legújabban Oroszország és Finnország háborúja. A semleges kis és nagy államok a jövő európai egyensúlyt mindenképen befolyásolni fogják. Bár végleges egyensúlyról ma nem beszélhetünk, részleges egyensúlyra való törekvés egyáltalában nem kilátástalan kisérlet, mert bárhogyan dől is el ez a háború, a hadviselők egyedül nem elég erősek ahhoz, hogy a jövő Európa képét szuverénül ők formálják. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a semleges Európa már is azon fáradozik, hogy részleges egyensúlyi állapotot hozzon létre, amelynek esetleg döntő kihatása lehet a végleges európai egyensúlyra. Mindez nemcsak elmélet, hanem nagyon is konkrét valóság. Különösen Kelet- és Délkeleteurópában egy egyensúlyi állapot létrehozatalára való törekvést teljes mértékben indokolja az a tény, hogy itt a régi egyensúlyi helyzet — függetlenül a nyugati háború kimenetelétől — máris felborult. Oroszország benyomult Középeurópába. Hogy ez mit jelent egyensúly szempontjából, azt egy tekintet a térképre világosan megmutatja. A Szovjetbirodalmat Nyugateurópától azelőtt kisés kozcpállamok széles sávja választotta el. Igen fontos tényező volt itt a 30 millión felüli Lengyelország. Ma ez a választóvonal eltűnt. A Szovjetbirodalom közvetlen szomszédságába került Európa nyugati részének. Ugyanakkor nem elégszik meg az északon elért térhódításával, hanem a Balkánon is akarja befolyását megnövelni. Míg tehát még néhány hónappal ezelőtt a délkeleteurópai egyensúly szempontjából a Szovjetbirodalom nem számított túlsókat, mert attól földrajzilag és hatalompolitikaiig meglehetősen távol volt, ma itt csaknem döntő tényezővé vált. A Szovjetbirodalom további előretörését, ha az érdekelt államok a mérleg másik serpenyőjében is kellő hatalmat képviselnek, ellensúlyozni lehet. Ha ez bekövetkezne, Európa ezen részén már most alakulhatna ki olyan egyensúlyállapot, amely bizonyosfokú biztonságot jelentene, tekintet nélkül arra, hogy nyugaton a harc miképpen dől el. Ez a törekvés valóban meg is van. Hiszen napjaink diplomáciai tevékenysége Európának ezen a felén elsősorban ennek a tervnek szól. Ezzel megint csak igazolást nyert az a bevezetőben felállított tételünk, amely szerint bizonyos törvényszerűség rejlik a nemzetközi egyensúlyra való törekvésben. Eddig azt fejtegettük, hogy maga a végleg kialakult nemzetközi egyensúly nem kedvez a nemzetközi életet szabályozó új eszmék megvalósításának. Inkább az átmeneti állapotban lehet ezen a téren valamit elérni. Mit mondjunk azonban a mai helyzetről, amikor egy új egyensúly-állapotot akarunk létrehozni? Le kellene ezért mondani bizonyos, a nemzetközi életet szabályozó eszmék érvényesítéséről, vagy pedig feltétele ez az új egyensúly kialakulásának? Egy általános érvényű szabályt erre vonatkozóan nem lehet felállítani. Elgondolható olyan helyzet is, amelyben egy vezető hatalom körül alakul ki az új hatalmi csoport és amely a csatlakozó kis államokkal szemben olyan fölényben van, hogy egymagában ez a fölény biztosítja a csoport kialakulását, biztosítja az ellensúly létrejöttét a mérleg másik serpenyőjében. Egy vezető nagy államhoz való csatlakozás, a nagy állam vezérs~erepcnek elismerése az adott helyzetben esetleg annyi előnnyel járna, hogy ennek feltételeket szabni alig kellene. S&fdcapesfi Kávésok Éívufcvgalmi fl.-rT. Budapest, Vili., József-körút 38. TELEFONSZÁM: 1-392-77. Srállit! KÜLÖNLEGES KÁVÉ i» TEA MINŐSÉGEKET. • aj át kávépörkőlde, mindennap friss pörköltkávé keverékek A legelőkelőbb fővárosi" kávéházak és hotelek szállítója.