Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 11. szám - A magyar kérdés a huszadik században

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA SZÓDAVÍZ OLCSÓN BÁRMIKOR OTTHON: EZAZ„ETERNA"AUTOSYPHON! A mi esetünk azonban nem egészen ez. Igaz, hogy Olaszország egy ilyen hatalmi csoport kialakulását elősegíti, abban aktiv részt is akar venni, ámde a délkeleteurópai államok szám, nagyság és összterület tekintetében, különösen pedig, mert ök vannak a Szovjetbirodalommal közvetlen szomszédságban, ebben a csoportban olyan jelentékeny tényezők, hogy az egy vezető hatalom és több kis állam példája erre az esetre nem alkalmazható. Viszont maguk a délkeleteurópai államok nagyjában egyenlő erejűek. Nincsenek közöttük nagyobb eltérések. Nincsen itt ma még határozott kristályosodási pont. Nincsen itt kimagasló, vezető államegyéniség. Nem lehet itt a sokaknak egyhez csatlakozni: itt csak összefogás lehetséges és pedig egy régi magyar elv korszerű alkalmazása révén, az „una eademque libertás" elvének a jegyében. Mindenkinek egyenlő szabadságot, egyenlő jogot és egyenlő kötelességet! Ez az a nemzetkÖ7i élat-sznbályozó elv, amelyet a délkeleteurópai államok között előbb meg kell valósítani, hogy az új keleteurópai egyensúly, — amelyhez olyan fontos érdek fűződik, — létrejöhessen. Enélkül alig gondolható, hogy a délkeleteurópai államok között egy belső egyensúly jöjjön létre, ami viszont a hatalmi csoport szilárdságának és akcióképességének feltétele. Kölcsönös kielégítetlen számlákkal, kölcsönös bizalmatlansággal nem lehet olyan nagy feladatokhoz hozzányúlni, mint amilyen a keleteurópai egyensúly létrehozatala. Magyarországnak érdeke, hogy a keleteurópai egyensúly ebben a szellemben létrejöjjön. Magyarország bizonyára áldozatok meghozatala elől sem fog elzárkózni. Ha ezzel kapcsolatban mégis rámutatunk arra, hogy a nemzetközi életet új elvek alapján kell szabályozni, ha utalunk a nemzetközi igazságra, ezt nemcsak azért tesszük, mert a nemzetközi igazság érvényesítésével Magyarországnak is igazság lesz szolgáltatva, hanem azért is, mert húsz évi tapasztalat után ma egész határozottsággal ki lehet jelenteni: itten nyugalom, itten béke, itten igazi egyensúly csak úgy jöhet létre, ha ennek alapját az igazság eszméje képezi. A magyar kérdés a huszadik században Irta: Lukács György Kz alatt a cím alatt bocsátotta közre a Magyar Tudományos Akadémia két vaskos kötetben Horváth Jenő egyetemi tanárnak, a kiváló történetírónak és történelemkutatónak legújabb munkáját. Horváth Jenő ezzel a munkájával nagy szolgálatot tett hazájának és megbecsülhetetlenül értékes anyagot nyújtott a történelcmkutatóknak. A munka első kötete („Felelősség a világháborúért és a békeszerződésért") Magyarország háborús felelősségének kérdését tárgyalja és megjelöli, idézi, rész ben egész terjedelmében közli azokat a forrásokat (irodalmi munkák, diplomáciai levelezések, parlamenti beszédek, minisztertanácsi jegyzökönyvek, stb.: melyek a világháborút megelőző nemzetközi események megvilágítására és összefüggésük kimutatására elsősorban alkalmasak, azonfelül minden kétséget kizáró módon igazolják, hogy Magyarországnak semmi része nem volt a világháború előidézésében, ellenben pompásul megszervezett propaganda végzett rendszeres munkát avégből, hogv Magyarországra fogja rá a háború előidézésének bűnét. A második kötet pedig, mely „A trianoni szerződés megalkotása és a revízió útja" címet viseli, azokat a történelmi okmányokat és egyéb bizonyítékokat dolgozza fel rendszeresen, melyek a békeszerződések létrejövetelének hátterét világítják meg szinte kísértetiesen, és a háború veszteseire erőszakosan rádiktált békegyezmények által teremtett mesterséges világhelyzet szükségszerű szétbomlásának eseményeit sorakoztatják fel egészen napjainkig. A háborús felelősség kérdésével legbehatóbban Németország foglalkozott és 1922-től 1926-ig terjedő idő alatt 56 kötetben tette közzé „Die grosse Politik der Europáischen Kabinette" cím alatt a német külügyi hivatal levéltárában foglalt összes adatokat, melyek a háború kitörésére vonatkoznak, ezek között bőséges orosz anyagot is. Kapcsolatosan Hindenburg marsall, német birodalmi elnök, 1927 szeptember 18-i beszédében be is jelentette, hogy Németország minden időben kész a háborús felelősség kérdését pártatlan bíráló elé terjeszteni. Németországban hatalmas szakirodalom is keletkezett a felelősség kérdésében. Magyarország, amely megcsonkítása óta állandóan a revízióra helyezte a fősúlyt, a háborús felelősség kérdésével irodalmilag nem foglalkozott annyira behatóan, mint Németország, noha egyesek, mint Angyal Dávid, Nagy Miklós, Bajza József, Horváth Jenő és mások ezen a téren is alapos munkát végeztek. A magyar irodalomnak és történetkutatásnak c téren eddigelé megnyilvánult hézagosságát dúsan kipótolja Horváth Jenőnek ez a legújabb munkája. A háborús felelősség kérdésében nagy szolgálatot tett Magyarországnak az osztrák köztársasági kormány kiadásában 1919 folyamán megjelent vörös könyv, mely közzétette a bécsi levéltárnak az 1914. évi júliusi eseményekre vonatkozó titkos iratait. Ez az anyag fényesen megcáfolja azokat a vádakat, amelyeket az antant propagandistái Magyarország, nevezetesen Tisza István ellen ková-