Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 9. szám - Európa és a magyar külpolitika

[MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 val más, hasonló erejű ellennyomás hatását nem helvezheti szembe. Két egyforma erőklasszist képviselő szomszéd között élve, megfelelő ügyes és alkalmazkodó politikával mindig sikerülhet a két nagy hatalom befolyását saját életérdekeinek megfelelően kiegyensúlyozni. Veszélyessé csak akkor válik igazán ezen helyzet, ha az ország vezetése oly avatatlan elemek kezébe kerül, melyek könnyelmű elvakultsággal vagy előítéletektől vezéreltetve az egyik erős szomszéd feltétlen uszályhordozóivá szegődnek, amikoris adott alkalommal avval együtt bukik saját nemzetük is, vagy a jobbik esetben is csak a győztes protektor árnyékában tengetheti látszatéletét. Megnyugvásunkra szolgálhat azon megállapítás, hogy évezredes történelme folyamán nem először kerül hazánk a maihoz hasonló helyzetbe: sőt szinte feltűnő a hasonlatosság mai geopolitikai helyzetünk és azon helyzet között, melyet Magyarország a XVI. és XVII. század folyamán a császári Német Birodalom és a Török Birodalom között foglalt el, mely hasonlat különben még azon részletében is megáll, hogy akkori túlhatalmas szomszédaink egyikétől akkor is a nemzeti önfentartási ösztönön kívül világnézeti ellentétek is választottak el; hogy a magyarság akkori, a mainál sok tekintetben nehezebb helyzetében is fenn tudta tartani nemzeti létét és állami életé nek folytonosságát, az bizalommal töltheti el a jövőre nézve is, még pedig annál is inkább, mivel mostani és jövendő küzdelmeinkben joggal számíthatunk egy oly nagy politikai erőtényező hatékony támogatására is, mely a történelmi múltban teljesen hiányzott. Minden jel arra vall ugyanis, sőt hivatalos tényezők többé kevésbbé burkolt és méginkább a német és olasz sajtó egyes határozott kijelentéseiből is indokoltan feltételezhető, hogy a német-orosz együttműködés összes részletei és előrelátható következményei a német és olasz kormány részletes előzetes megbeszélésének tárgyát képezték, melyek teljes kölcsönös megegyezéshez vezettek. Különféle jelekből továbbá arra is lehet következtetni, hogy ez alkalommal a német, olasz és orosz érdekkörzetek határai Közép- és Keleteurópában pontosan meghatároztattak; már pedig tekintettel azon nagy súlyra, melyet Olaszország középdunai pozíciójának kiépítésére és megszilárdítására mindenkor helyezett és utalással azon nyilvánvaló szerepre, melvet az olasz politika ezen céljai követésében Magyarországnak szánt, elképzelhetetlen hogy a fascista birodalom kormánya olyan érdekköri korlátozáshoz hozzájárult volna, mely középdunai politikájának alappillérét, Magyarországot, saját hatásköréből kivonná és bármely más politikai tényező kizárólagos érdekszférájába utalná. így a jövőben is mindenkor joggal számíthatunk ezen baráti nagyhatalom értékes és annak saját jól felfogott érdekében megnyilvánuló támogatására, melyhez hasonló ha hazánknak a török-német világ idejében vívott életküzdelmében rendelkezésére állt volna, a magyarság sorsa alighanem akkor is más, reá nézve sokkal kedvezőbb fordulatot vett volna. Fizessen elő a Magyar Külpolitikára! Európa és a magyar külpolitika Ma, mikor nemzetek és országok sorsa végzetesen kimondott szavakon fordulhat meg, a szavak rendszerint a támadás fegyvertárába tartoznak. Gróf Csáky Istvánnak azonban sikerült a parlament külügyi bizottságában tett nyilatkozatában a szavakból a legnemesebb védőpajzsot kovácsolnia. Sikerült neki e sokféle villódzású szót: semlegesség, a legmagasabb erkölcsi tartalommal megtöltenie. E semlegesség nem az összetett kéz, nem a lélek közönyének, nem a haszon felett való örvendezésnek semlegessége. Ilyen semlegességet a magyar lélek nem ismer. A mi semlegességünk célja ennél magasabb, különb. Mikor semlegességünket őrizzük, egyúttal nagy, Istentől ránk bízott feladatunkat látjuk magunk előtt: az európai keresztény civilizáció védelmezését. Mi nem csupán önmagunkért, hanem egy eszméért élünk. Ennek az őrei vagyunk. Ez az őrség tartotta bennünk a lelket a világtörténelem viharaiban nemzeti életünk első ezer esztendejében. Ezt az őrségállást folytatjuk most is. Minden nemzetközi politika alapja ősi, minden nemzetközi politika gyökere a nemzeti lét legmélyebb rétegéből ered, ezért voltaképen — lássék bármily változatosnak, — alapjában véve változatlan és megváltozhatatlan. A közelmúlt időkben divat volt titkos és nyilt diplomáciáról beszélni és az új diplomáciát úgy feltüntetni, mintha az új módszerek révén lenne módja a nemzet minden fiának a külpolitikában állást foglalnia és a közvélemény alakításában részt vennie. Külpolitika azonban soha nem volt és soha nem lesz a nemzet egységes szívdobbanása nélkül. A nyilt vagy titkos diplomácia módszerek vagy célszerűség kérdése. A külpolitika, vagyis a nemzetnek a világgal szemben való állásfoglalása, egy államnak mindig nyilt ügye, melyet tudnia kell a nemzet aprajánaknagvjának, a nemzet születésétől kezdve a nemzet szívének utolsó dobbanásáig. Nincs új külpolitika, csak a réginek folytatás:1., a nemzet saját elfogadott hivatásának megtartása. Uj külpolitikához a nemzetnek meg kellene halnia és azután — ha lehet — ujjá születnie. Nekünk van eszménk és hivatásunk, éppen ezért külpolitikánk nem csupán nehéz és terhes szolgálat, nem csupán keserves küzdelem létünknek úgy-ahogy való fenntartásáért, hanem lovagi és nemes küzdelem, melytől soha el nem állunk. Külpolitikánk kiemel bennünket a puszta anyagias gondolkodásból és törekvésből. Mi eszmei magaslaton állunk és messze ellátunk. Magatartásunk őrtállás eszménk és hivatásunk érinthetetlensége fölött. Mikor a magyar külpolitikának körvonalozása, — mint az gróf Csáky István beszédében történt — az egész Európa érdeklődése mellett folyt le, mikor a világ közvéleménye elégtétellel fogadta a magyar külpolitikai állásfoglalást, ez nem azért volt így, mintha Magyarország az erők mai gigantikus mér-