Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 9. szám - Európa és a magyar külpolitika

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA kőzésében ide vagy oda billenthetné az erők egyensúlyát. A világ azonban akarta és szerette hallani ezt az állásfoglalást, mert ebben Magyarország régi hitét, a régi Európa' az egész régi keresztény világ hitét érezte lüktetni, lángolni. Nem arra figyelt, van-e új fordulat Mbgyarország külpolitikájában, hanem arra megvan-e még Magyarország régi nemes, nemzeti felfogása, tehát régi külpolitikája, és van-e ereje és lelkesedése annak folytatására. A magyar külpolitika útja világos. A magyar külpolitikának nincsenek kendőzött céljai, homályos szövevényei. A magyar külpolitika ezer esztendős, célja a magyar nemzeti eszme szolgálata, eszménye Szent István birodalma, küldetése az európai keresztény kultúra védelme és fenntartása. Mikor a magyar külpolitika — hosszú századok után — önálló lett, az ország romokban hevert, de a magyar külpolitika a legszomorúbb valóságban sem vesztette el tájékozódását. Akkor is hitte és hirdette, hogy a jövő politikája, egés:? Európa és az egész világ külpolitikája nem lehet más, mint a revízió, vagyis a békeszerződések igazságos felülvizsgálásának és módosításának politikája. Ezzel a gondolattal, mely nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség üdvét magában fog lalta, a magyarság ajándékozta meg a világot. Áz elmúlt húsz esztendő igazat adott a magyar külpolitikai gondolkodásnak, hiszen ez az idő a magyar revíziós gondolat világpolitikává szélesülésének története. Magyarországot szomszédai nemcsak hog^ gúzsban tartották, megalázták, minden puskáját számon tartották, firtatták, hanem igyekeztek olyan hitet kelteni benne, hogy ilyen állapotban kell maradnia időtlen időkig. S valóban, úgy látszott, mintha igazuk volna. Ki kényszeríthetné az oroszlánt, hogy elengedje zsákmányát? Magyarország egét sötétre festették és elvették tőle a remény világosságát. Magyarország azonban több, mint ezer éve áll fenn és látott sok vihart és szelet. Letipratásánek húsz esztendeje nem lophatta ki szívéből a reményt. Nagy politikai gondolata, a revízió, ezer esztendő hagyományaiból szívta életerejét. A bántalmakat, melyeket húsz éven át elnyomóitól és szomszédaitól szenvedett, méltósággal viselte és balsorsában is mint valódi nagyúr állott a hirtelen felcseperedett hatalmak közepette. E hirtelen nőtt hatalmak még csak a hirtelen és váratlan, nem érdemelt sikerek elbizakodását érezhették. Nem volt idejük arra, hogy a szenvedés és önállóság edző tapasztalatait megszerezzék. Hová lettek a revízió bősz ellenségei? Hová lett a kisantant? Hová lett Csehszlovákia? S nem szünt-e meg a békeszerződés minden tilalma, büntetése, felügyelete? Még azok a hatalmak is, melyek a békeszerződések utolsó, halvány árnyékát védelmezik, még azok is kénytelenek elismerni, hogy a revízió eddigi megvalósulása természetes, jogos és igazságos volt. A revízió minden lépése megfelel a dolgoktermészetes rendjének, mint ahogy a feldobott kő visszahull a földre, mint ahogy a folyók lefelé folynak és a tenger felé sietnek. Magyarország politikája a revízió volt az elmúlt két évtizedben, a revízió lesz a jövőben, mert a magyar folyóknak is bele kell ömleniök a magyar tengerbe, hiába építettek ellenállhatatlan áramlásuk elé romlandó gátakat. A revízió az egész világ nagy fellélegzése, a szorító gúzsnak lcszakítása, a mesterkélt jognak az élő és igazságos joggal való helyettesítése. A revízió minden lépésénél a történelem ereje érzik; ezért vannak elképesztő, váratlan sikerei. A revízió a siker és győzelem politikája. Mivé lett volna a Népszövetség, ha a revíziót tekinti feladatának és nem a revíziónak való vak ellenszegülést? A világ fóruma volna s nem elszáradt intézmény, melynek nevét már-már kitörülhetik a külpolitika szótárából. A revízióval való szembeszállás, a történelem akaratával való szembeszállást, tehát összeomlást és sikertelenséget jelent. Mi voltunk a revízió első hirdetői. Felismertük a revízióban rejlő igazság ltbírhatatlan erejét akkor, mikor még senki sem ismerte fel, mikor még remény és siker nem mutatkozott a láthatáron, mikor a revízió még csak a haldokló sóhaja, az élve eltemetett nyöszörgése, egy nemzet halkan suttogott imádsága volt. Mi hittünk a revízióban, mikor az még csak a mi hitünk volt és hiszünk ma, mikor a revízió a világpolitika tengelye. Hisszük és hittük, hogy Szent István birodalma Isten akarata e földön; Isten akarata fennmaradása és teljessége. Mi e helyen Európa tartó pillére, legfontosabb szerkezeti eleme vagyunk. S mint a magunk hivatásában, épp úgy hiszünk az európai kultúra hivatásában is. Mi hisszük a nagy csodát: hogy nemcsak mi vagyunk Európában, hanem Európa is bennünk. S hisszük, hogyha van a Föld teremtésének célja, az az európai kultúra ragyogása, mely a legtündöklőbb napnál is fényesebb. A magyar külpolitika és vele együtt a revízió sohasem süllyedhet anyagiasságba, sohasem sülvlyedhet mélybe, sohasem lesz célja a puszta jólét, gyökerei nem gazdaságiak. Mint nagy királyainak, Szent Istvánnak, Szent Lászlónak idejében, Magyarország ma is Európának első lovagja. A mi külpolitikánk vonala biztos és nyílegyenes. Mindig a revízió vonalán halad, mindig a békés revíziót hirdeti, mert magyar és európai. Legfőbb célja pedig két nagy princípiuma, a maga függetlensége és teljessége és az európai kultúra megvédése. Marius. A „Magyar Külpolitika'1 ingyen jár minden külföldi magyar'egyesületnek Támogassa előfizetésével a Magyar Külpolitikát!