Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - Magyarország és az antikomintern

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA hogy a szavazatoknak csak 10%-a vo't kormánypárti. De nemcsak a magyarok, hanem a többi kisebbségek sem jártak valami jól. így a németek és albánok csak egy-egy mandátumhoz jutottak, míg a 800.000 lelket számláló macedo-bulgároknak és a 134.000 főnyi románoknak semilyen képviseletük sincs. Mindezeket csak azért említettük meg, mert őszintén kívánva a jugoszláv-magyar közeledést, szeretnénk, ha Belgrád mielőbb valami kézzel fogható bizonyítékát adná annak a jószándéknak, mely a magyar kisebbségek részéről immár kon krét tényekkel volt tapasztalható. Ha ez bekövetkezik, úgy semmi akadálya .sem lesz a két állam közötti viszonv normalizálásának, mely bizonyára nagyban elősegítené a Dunavölgy békéjének megszilárdulását és gazdasági jólétének fellendülését. Dr. Schmidt-Papp Ernő. > Magyarország és az antikomintern Az antikomintern három hatalmas állam, Olaszország, Németország és Japán összefogása a bolsevizmus eszmei áramlatával szemben. A szövetség célja, hogy megakadályozza a bolsevizmus tovább burjánzását és elszigetelje ezt a lelki és politikai járvánvt. Olaszország, Németország és Japán budapesti képviselője megjelent a magyar külügyminiszter előtt, hogy Magyarországot az antikominternhez való csatlakozására felkérje. Magyarország készséggel csatlakozhatik e Róma-Berlin-Tokio háromszöghöz, hiszen Magyarország volt az első öntudatos ellenfele a bolsevizmusnak. Mi láttuk és éreztük a bolsevizmusban a nyugati művelődés érzelmi, szellemi és erkölcsi értékeinek megtagadását. Mi láttuk benne meg legelőször a keresztény, pozitív, alkotó erkölcs ellenségét — és nem ellenfelét — a nihilt. Mi láttuk meg legelőször, hogy a bolsevizmus még a materializmusnál is szétporlóbb valami. Az emberben crak a tömeget szereti, mert azon kcleli kényuri módon uralkodni lehet, az egyéniséget megsemmisíti, és a biblia krisztusi szellemétől a lehető legmesszebb távolodik. A magyar alkotmányos érzés a szabadságharc leverése után nem volt hajlandó Bach kezéből elfogadni azokat a reformokat, melyeket Kossuth kezéből örömmel fogadott el. A bolsevizmus sem téveszt meg bennünket népoktató és egyéb reformjaival, melyet a keresztény mii/elő dés összetörése árán és összetöréséért kíván adni. Mi tudjuk, hogy a bolsevizmusnak minden ország- és népjavító intézkedése gonosz forrásból ered. Épp azért, örömmel fogadjuk az antikomintern államainak meghívását. Ha formailag nem is, lélekben már eddig is mellettük állottunk. Külpolitikai szempontból csatlakozásunk szintén mély jelentőségű. Egy nagy nemzetközi keretbe való tartozásunk azt jelenti, hogy nem állunk a világban egyedül és erkölcsi erőink nem ismeretlen és nem elhanyagolható mennyiségek. E szövetségben állva önállóságunk, függetlenségünk plve az egész világ előtt kidomborodik, mert ily szövetségben csak önálló országnak juthat szerep. Magyarország volt az első harcos ellenfele a bolsevizmusnak. Az antibolsevizmusért itt omlott ki először vér és most, hogy Magyarország csatlakozik az antikominternhez, elmondhatjuk, hogy a bolsevizmus, mint járvány és lelki kór, megszűnt fertőző lenni. Megmarad ugyan, mint az orosz nép csapása, de helyhez kötve. A bolsevizmus megállása azonban egyúttal az orosz hódító iramát is megállítja. Az orosz politikának, ha ismét messzeható akar lenni, új módszerhez kell nyúlnia. A bolsevizmus térbeli visszahúzódása a bolsevizmus házi, oroszországi gyengülését is jelenti. Mert sajátságos, ha valamely eszmei irány nem hódít a határon túl, elfárad s lehanyatlik a határon belől is. Amely eszme csak a határig ér, annak igazságában kételkednünk kell. Magyarország csatlakozása az antikominternhez, amellett, hogy a magyar külpolitika irányával megegyezik, egyúttal jele a bolsevizmus közeli apályának Í9. A Községi Takarék mérlege. A budapesti pénzintézetelv közül, mint az elmúlt években, most is a Budapest Székesfőváros Községi Takarékpénztára lépett elsőnek a nyilvánosság elé az évi mérleggel. Az idei beszámolónak külön jelentőséget ad, hogy a takarékpénztár a mult évben végrehajtott tőkeemeléssel a nagyiintézetek sorába került és ugyancsak 1938ban érte el fennállásának tizedik évót>. Ha most visszatekintünk az alapítás évének mérlegadataira és összevetjük azokat a 10-ik üzletév eredményeivel, imponáló fejlődést látunk. Az ülteit lü év alatt az alaptőke 3.ó millióról 21.0 millióra, a betétállomány 22.2 millióról 95.4 millióra, a székesfőváros betéteivel együtt 104.4 millióra emelkedett, a mérleg főösszege pedig az 1928. évi 90.6 millióval szemben 1938. végén megnaladta a 184 millió pengőt. Az 1938. évi mérleg adatai közül különösen azt kell kiemelni, hogy a lefolyt év általánosan ismert eseményei ellenére, amelyek a betétképződést hátrányosan befolyásolták, u Községi Takarékpénztár magánbetétei csökkenés helyett -1 millió pengővel emelkedtek. Ez a tiény egymagában jelzi azt a rendületlen bizalmat, amellyel a nagyközönség a takarékpénztár iránt viseltetik. A Községi Takarékpénztár a mult évben, mint azt a váltótárca emelkedése bizonyítja, fokozottabb mértékben állott a piac rendelkezésére és üzletköre minden ágában szélesítette tevékenysége körét. A mérleg és az évi jelenOés minden tekintetben azt igazolják, hogy a takarékpénztár nagytehetségű igazgatója, Lip tay Lajos dr., kiváló munkatársai együttműködésével, a gaz diasági életet nyugtalanító események közötti fokozott körültekintéssel és gondossággal irányította intézetének működését és olyan eredményt ért el, amellyel a főváros vezetősége igazán meg lehet elégedve. A Községi Takarékpénztár tavalyi üzletévéről beszámoló jelentésből kiemeljük még a következőket: A takarékpénztárnak az elmúlt évivel azonos 104.4 millió pengős összbctétállományából a betétkönyveikre és folyószámlára elhelyezett betétek összege a tavalyi 91.6 millió pengőről 95.4 millió pengőre emelkedett. Ez a csaknem 4 millió pengős betétemelkedés különös figyelmet érdemel, mert ismeretes, hogy az 1938. év folyamán a külpolitikai események következtében két ízben érte bctételvonás a pénzintézeteket és az is ismeretes, hogy a kivont betétek egy része a pénzintézetiekhez nem tért vissza. Az a tény tehát, hogy az általánosan kedvezőtlen betétképzödés évében a Községi Takarékpénztár mégis ilyen jelentős betétemelkedésről számolhat be, figyelemreméltó azért is, mert a teljes egészében a magánosok által elhelyezett betétekből adódik. A székesfővárosnak községi folyópénzek címén ielhelyezett betétei ugyanis a mult évi 12.9 millió pengőről 9 millió pengőre csökkentek. Ezt a csökkenést pótolja a mugánbcté'tek azonos mérvű emelkedése. A váltótárca-állomány az elmúlt esztendei 50.9 millió pengőről 55.4 millió pengőre emelkedett, amiben egyúttal a takarékpénztárnak főleg a rövidlejáratú hitelek nyújtására irányuló fokozott tevékenysége is kifejezésre jut. Jelentős mérvben kivette részét a takarékpénztár különféle exportüzletek finanszirozásából is, részben önállóan, részben más pénzintézetekkel közösein. Ezenkívül egyéb, főleg rövidlejáratú hitelek nyújtásával is rendelkezésére állott a piacnak és a székesfőváros kereskedőinek.