Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - Európa fegyverben

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 Európa fegyverben Irtar^Nyiry Lá-zló ny. vezérk. ezredes Nem múlik el egy hónap, sőt talán egy hét sem, amikor egyik vagy másik nemzet ne dobna valamilyen gyujtóanyagot abba a nagy puskaporom hordóba, amelyet Európának neveznek. A vén Európa ráncos arculata már mind a négy oldalán tüzet fogott, illetve pörkölödik. Délen a tunisz-korzikai viszállyal súlyosbított spanyol polgárháború hullámai ostromolják a középtengeri egyensúly amúgy is gyenge lábon álló pilléreit. Keletről a szovjet-terjeszkedés veszélyezteti Középeurópa békéjét. Északon a Vihorlát és Verhovina zúgó fenyvesei felől fenyegeti Magyarország és így Európa békéjét az az állandó cseh nyugtalanítás, amely előbb vagy utóbb, ha meg nem szűnik, a cseh „demokrácia országát" menthetetlenül a pusztulásba sodorja. Az ukrán-kérdéssel komplikált közös lengyelmagyar határ kérdése pedig látszólag Nyugaton is bizonyos reakciót váltott ki. Nem csoda ezek után, ha a külpolitikai helyzet nyugtalan erővonalaihoz igazodik az érdekelt, vagy talán ma még nem is érdekelt hatalmak hadigépezeteinek érzékeny szeizmográf-készüléke is, a fegyverkezés óramutatója. Vessünk egy futólagos pillantást a nagyhatalmaknak a hadseregeire, és azoknak fejlődésére, nem tévesztvén szem előtt azt a körülményi", hogy a velünk barátságos nagyhatalmak nemzetvédelmét csak egészen szűk keretek között van módunk ismertetni. Igen érdekes, — és ezt előrebocsátjuk, — hogy a legkomolyabb „leszerelök11 az északi államok. Dánia, Észtország, Finnország, Litvánia békehadseregüket nemhogy nem emelték, hanem csökkentették. Ennek magyarázatát ez államok demokratikus szervezetében kell keresnünk, továbbá Középeurópa nemzeteihez viszonyított biztonságukban. A másik végletet Németország, Olaszország és Franciaország képviselik. Ez szintén érthető, mert hiszen Németország a versaillesi szerződés széttörése után egy egész új, korszerű haderőt és nagy katonatartalékokat volt kénytelen szervezni, illetve kiképezni. Olaszország és Franciaország pedig, — ezt éppen a legutóbbi események igazolták — állandóan olyan külpolitikai krízisek között él, amelyek gyarmati állományuk és anyaországuk biztosságát közvetlenül érinthetik. Németország, illetve a német birodalom, amelyhez 1938. március 18-án Ausztria is csatlakozott, területre és lélekszámra Oroszország után Európa legnagyobb állama. A világháborúban szenvedett területi veszteségek, de főleg gyarmatainak elvesztése folytán települési területe nincsen és nyersanyagforrásaitól meg lett fosztva. Népessége egységes és a nemzeti szocialista irányzat az egyébként is katonás szellemű nép harci értékét csak növeli. Fegyveres erejét rohamos ütemben fejlesztette, fegyverzete a legkorszerűbb. Mivel azelőtt zsoldos hadsereget tartott, 14 születési korosztálya nem részesült katonai kiképzésben. így részben hiányzik a kellő személyi tartaléka. Á német sajtó természetesen nem közöl adatokat a hadsereg nagyságára vonatkozólag. Francia torrások szerint (baratier tábornok) azonban a békelétszáma, beleszámítva a munkatáborok legénységét, az laktanyákban elhelyezett csapatokat, körülbelül 1,200.000 főt tesz ki. rlatalmas hadsereg ez, ha meggondoljuk, hogy ezzel szemben például a francia hadsereg békél ét«záma nem több 5—600.000 főnél. Légi ereje úgy minőség, mint a gépek számát tekintve, Európa hadseregei között az elsők közt foglal helyet. Haditengerészete külpolitikai céljainak megfelelő erejű. Kifejlesztése erős iramban halad. Az olasz hadsereg anyaországának katonaföldrajzi helyzete nem előnyös. Hosszú alakja folytán, nagykiterjedésű tengerpartjának védelméhez nagy tengeri és légi erőre van szüksége. Gyors mozgású és ütőképes nagy haderőt kell tartania. Olaszország háború esetén 8—9 millió katonát tud mozgósítani. Tengeri és légi hadereje hatalmas és megfelel azoknak a követelményeknek, hogy a gyarmataihoz vezető tengeri út biztonságát minden körülmények között megoltalmazza. A Földközi-tengeren nagyszabású tengeri és légi támaszponthálózatot épített ki, amelynek segítségével a Középtenger minden pontját uralja. Franciaország Nagybritannia után a legnagyobb gyarmati birodalom. Katonaföldrajzi szempontból szemlélve, természetes erődítmény, mert általában hegységek és folyók alkotta természetes határokkal bir. Háború esetén 6—7 millió embert mozgósíthat. A hadsereg felszerelése általában korszerű. Az anyaország békehaderejének egyötöde szines csapatokból áll. Ezért fektet a francia hadvezetőség olyan nagy súlyt a földközi-tengeri egyensúly fenntartására és így az északafrikai bázisok fenntartására és megerősítésére. Hajóhada, amely a földközi-tengeri és az Atlanti-óceáni flottából áll (előbbi a zömöt képezi), egyelőre elég erős az anyaország partjainak védelmére és a gyarmatokhoz vezető utak biztosítására. Légi haderejének gépeit Franciaország nagy áldozatokkal frissíti fel és erősíti. Az elsővonalbeli gépek számát az 1934. és 1937. közti időben 180%kal, a tartalékgépekét 60%-kal emelték. 1938-ban további 1500 gépet építettek. A haderő kifejlesztése 1939-ben is nagy lépésekkel halad előre. A francia védelem súlypontja a Basel—Metz-i szakaszon van kiépítve erődvonalakkal (Maginotvonal), míg a többi határrészt aránylag gyengébben védik erődök. A franciák a hadsereget az alkalmazás időpontja szerint általában két részre osztják: 1. „armée de couverture", amely a határvédelem azonnali ellátását foganatosítja. Ez 26 gyalog, 5 lovas hadosztályból, 3 harcikocsi dandárból, 4 tüzérdandárból és 2 műszaki dandárból áll. Ezek menetkészültségüket 4 nap alatt érik el. 2. További egy hét alatt menetkész 20 tartalék hadosztály, (kb. 1,500.000 fő), majd mint második hullám, 3 hét múlva 40 hadosztály (armée nationale). A negyedik nagyhatalom, amelyik egy világháborúban az elsők között jut szóhoz, Nagybritannia. Tudjuk, hogy ez az ország a hadseregfejlesztés