Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 8. szám - Propaganda és nemzeti önfegyelem

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 aktív szervezet állott rendelkezésére, ajánlotta fel a kormánynak. Nyilvánvaló, mindezt abban a meggyőződésben tette, hogy ennek a felvilágosító munkának Magyarország jövője szempontjából rendkívüli fontossága van. Ez a jelentősége pedig általában párhuzamosan halad azzal a befolyással, amellyel a tömegek bírnak a külpolitikában. Amikor a külpolitikát egyedül a kabinetek, vagy éppen maga az államfő vezette szuverénül, nem igen volt szükség ilyen kiterjedt felvilágosító munkára. Hogy milyen legyen ez a felvilágosító munka, arról az utóbbi időben sok szó esett. Ez is bizonysága annak, miszerint a magyar közvélemény felismerte annak jelentőségét. Nem akarunk azonban a kérdésnek ezen részére itt kitérni, hanem kutassuk inkább azt, hogy milyen belföldi, illetve belpolitikai előfeltételei vannak a sikeres felvilágosító munkának. Ha azt akarjuk, hogy valaki bennünket megértsen, akkor elsősorban nekünk kell őt megértenünk. Ismernünk kell gondolkodásmódját, erkölcsi felfogását, világszemléletét. Ha minderre nem vagyunk tekintettel, ha saját tételünket ezeknek figyelembevétele nélkül adjuk elő, akkor igen könnyen megeshet, hogy teljesen értetlenül fogunk meghallgattatni, hogy filippikánk „falrahányt borsó" marad. A komoly magyar felvilágosító munka mindég súlyt helyez arra, hogy a magyar nemzeti törekvéseket beállítsa abba az erkölcsi rendszerbe, amelyet a világ vezető kultúrnépei a népek egymáshoz való viszonyának szempontjából felállítottak. A valóságban nem egy külön magyar igazság érvényesítéseért harcolunk, hanem az igazságnak az érvényesüléséért, mert ha ezt elértük, akkor a jogosult magyar törekvések is meg fognak valósulni. Nem lehet elég súlyt fektetni arra, hogy nemzeti törekvéseinknél sohasem szakadjunk el az általános európai felfogástól, sohase nézzük és ismertessük a magyar törekvéseket egy különleges zárt, esetleg éppen egyoldalú magyar glóbus szemszögéből, hanem ágyazzuk bele az általános emberibe, amelynek a magyarság, a magyar szellemiség is természetes tartozéka. Mindezt nem azért említjük meg, mintha nálunk ettől a szemponttól tudatosan távolodnánk el. Mivel azonban a külföldi felvilágosító munka nemcsak a hivatásos és minden tekintetben kellően felkészült felvilágosítók részéről folyik, hanem ebbe csaknem mindenki, aki a külfölddel, külföldiekkel érintkezik, akaratlanul is bekapcsolódik, fontos, hogy ezeket a szempontokat tudatosan alkalmazza. Ez a keresetlen, de a dolog természetéből folyó felvilágosító munka semmi esetre sem állhat ellentétben azokkal az irányelvekkel, amelyeket hivatalos körök és hivatásos társadalmi tényezők leraktak. Elvétve ma is halljuk még, de a világhábprút megelőző korban igen gyakran hallottuk és hangoztattuk, hogy a magyar jogásznemzet. Számtalan kiváló jogászt termelt ki a magyar történelem, akik viszont a maguk részéről voltak nagy hatással a történelemnek további alakulására. Lehet, sőt valószínű, hogy a magyar fajnak egy sajátosságával van itt dolgunk, de egészen bizonyos, Magyarország közjogi helyzete, a magyar történelem menete is nagy befolyásaal volt ennek a sajátosságnak e kifejlődésére, hogy a magyarságban rejlő tehetség éppen a közjog terén érvényesült olyan nagy mértékben, ezt kétségtelenül a magyar történelem determinálta. Ez a magyar történelem pedig köztudomásúlag a magyar államegyéniség megóvása, kidomborítása, érvényesítése jegyében folyt le évszázadokon keresztül. Egy modern természettudományi fogalommal élve, azt lehetne mondani, hogy az örökösen veszélyeztetett magyar államiság kitermelte a veszély ellenszerét, a magyar közjogi tehetséget, a magyar közjogászt. Persze itt nemcsak a természetnek egy törvényszerűsége érvényesült önműködően, nemcsak a sors dolgozott, hanem mindez tudatos törekvéseknek is volt az eredménye. Ha a múltban, a sokszor veszélyeztetett magyar állami egyéniség idejében közjogászokra, közjogi tehetségre volt szükség, ma, amikor a magyar államiság, legalább a mostani szűkebb határok között, teljes mértékben érvényesülhet, nem közjogászokra, hanem másra van szükségünk. A magyar állami egyéniség ma nem belső tartalmában van korlátok közé szorítva, hanem földrajzi terjedelmében. Nem a történelmi magyar államiság elvének érvényesítéséért folyik ma a harc, hanem a történelmi magyar államterület egységéért. Ebben a harcban sok minden más mellett nagy szükségünk van külpolitikai ismeretekre, tehetséges külpolitikusokra. Az analógia a történelemnek egy elmúlt korszakával tehát csaknem teljes. Bizonyos, hogy amint a múltban a történelmi szükséglet kitermelte a magyar közjogászt, úgy bízhatunk benne, hogy az a jelenben és a jövőben v^ szont gondoskodni fog a magyar külpolitikai tehetség kitermeléséről. Ámde a múltban sem bíztunk mindent a természet törvényszerűségére, nem egyedül a sorstól vártuk a közjogásztehetségek felléptét, hanem tudatosan elősegítettük azt, amint az orvosi tudomány is tudatosan alkalmazza a betegség ellenszerét. Tehát a jelenben sem elég öszszehajtott karral várnunk, amíg a mai magyar problématika megoldói megszületnek, kitermelődnek, hanem tudatosan kell erre befolynunk, tudatosan kell felkészülnünk erre a feladatra és pedig a mai időknek megfelelően a nagy tömegeknek is. A múltban sem csak a közjogászok vívták a közjogi harcot, hanem mögöttük állott az egész politikai nemzet. Ma a külpolitikai harcot természetesen elsősorban a kormány vezeti. Tekintve azonLinóleum, viaszosvászon- és szőnyegáru legjobb és legolcsóbb HAAS IJIPÓT szslíLizlctéfocri * VII., Rákóczi-Ut 24. Telefon: l-f30-«4 és 1-31Q-S9