Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 8. szám - A német-orosz és olasz-orosz kapcsolatok a világháborútól napjainkig

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA lom belépése a Népszövetségbe. De a német-orosz kapcsolatok szívélyessége ekkor sem szűnt meg, sőt Németországnak a Népszövetségbe való belépésekor kikötött fenntartása, mely szerint az alapokmány 16. cikke alapján indított szankciós háború esetén felvonulási terület nem lesz, egyenesen a Szovjet megnyugtatására és a vele való barátság fenntartására irányult. Még a Népszövetségbe való belépés előtt, 1926 április 24-én Németország a Szovjettel semlegességi szerződést köt, mely máig is hatályban maradt. Mindazonáltal Szovjet-Oroszország nem szűnt meg a Népszövetséget támadni és ebben az időben semmiféle együttműködésre ezzel az intézménnyel hajlandó nem volt. Változás a német-orosz és az orosz-népszövetségi viszonylatban csak a nemzeti szociálizmus megerősödése és uralomrajutása kapcsán állott elő. 1932-től tapasztalható erősebben a Szovjetnek az a törekvése, hogy a nagyhatalmak koncertjében résztvegyen és hogy védelmi helyzetet a nyugatiakkal is kiépítse. Ennek az egész törekvésnek azonban már kifejezetten német-ellenes célja volt. 1932 július 25-én került aláírásra az oroszlengyel nem-megtámadási egyezmény és 1932 november 29-én a Szovjet Franciaországgal köt hasonló szerződést. Ügyanekkor a Szovjetnek a Népszövetséggel szemben használt hangja is kezdett megváltozni. Az olasz-orosz kapcsolatok megerősödésének újabb megnyilvánulása az 1933 szeptember 2-án Rómában kötött barátsági, nem-megtámadási és semlegességi egyezmény volt. Még előzőleg a nyugati nagyhatalmak helyeslése mellett az oroszok indítványára a keleti államok (Oroszország és nyugati szomszédjai) a „támadó meghatározásról" kötöttek szerződést, melynek aláírói között Németország nem szerepelt. Ezzel Oroszország átcsúszott a Franciaország által vezetett másik táborba, mely a biztonságot és a statusquo fenntartását helyezte politikájának élére. 1933/34 telén Litvinov külügyi népbiztos Barthou francia külügyminiszterrel együtt a „keleti Locarno" megteremtésén fáradozott, melynek célja egy keleti német-ellenes szövetség megteremtése volt. Később még a nyugati Locarnoszerződések mintájára Németország bevonásáról is szó volt, de a terv főképen Lengyelország ellenállásán bukott meg, mely állam 1934 január 26-án tízéves nem-megtámadási szerződést kötött a Német Birodalommal, amelyből Németország egy évvel azelőtt kilépett és 1934 szeptember 18-án Oroszországot felvették a Népszövetség tagállamai sorába. Szovjet-Oroszország ezután teljesen beállott a francia biztonsági rendszerbe, amelynek németés kisebb mértékben olasz-ellenes éle volt. 1933 május 2-án írták alá a francia-orosz és május 16án a csehszlovák-orosz kölcsönös védelmi és sző vetségi szerződést. Bizonyára mindenki előtt ismeretes, hogy az előbbi szerződés ratifikálását, mely Franciaország húzódozása folytán csak a következő év tavaszán következett be, használta fel Németország arra, hogy a !ocarno-i szerződéseket felmondja és a Rajnavidéket katonailag megszállja. A német-orosz kapcsolatok ez események folytán szemlátomást rosszabbodtak és hasonló volt az eset az olasz-orosz viszonylatban is. A Szovjet volt egyik vezérképviselője a genfi szankciós politikának Olaszország ellen az abeszszín háború idején. De a kapcsolatok a lassan kialakuló tengely-szövetség és a Szovjet között a spanyolországi események kapcsán mérgesedtek el teljes mértékben. 1936 november 26-án jött létre a Német Bi rodalom és Japán között az eredeti Anti-Komintern egyezmény, mely formailag a III. (kommunis ta) Internationale, tehát egy állítólagos „magánegyesület", ellen szólt, viszont mindenki előtt ismeretes az a szoros kapcsolat, mely a szovjet-kor mány és a III. Internationale között mindenkor fennállott. Németország ezzel a szerződéssel akkori elszigeteltségén kívánt segíteni és a szerző désnek kifejezetten világnézeti színezete volt, mintegy kiinduló pontja egy „ellen-Népszövetség"-nek. Ismeretesek azok az események, melyek Olaszországot, majd a Német Birodalmat, a Franco-féle spanyol nemzeti kormánv támogatására indították. Az 1937. és 1938. é\ben a világpolitika — látszólag ú. n. világnézeti síkban mozgott, amennyiben a német-olasz-japán együttműködésnek alapjává az említett anti-komintern egyezmény vált, amelyhez Olaszország 1937 november 7-én csatlakozott. Soha komolyan senki sem vitat hattá, hogy ennek az egyezménynek éle nem a Szovjet ellen irányul és Olaszország csatlakozása egyidejű volt azzal a küzdelemmel, melyet az olasz önkéntesek spanvol földön a kommunista jellegű és az oroszoktól támogatott köztársasági spanyol csapatok ellen vívtak. Á Szovjet is maga ellen irányulónak ismerte fel ezt az egyezményt és mindkét aláírás alkalmával hevesen tiltakozott ellene, azt az olasz-orosz nem-megtámadási szerződéssel ellentétesnek je lentette ki, sőt Magyarország csatlakozása alkalmával velünk diplomáciai kapcsolatait megszün tette. Soha olyan feszült nem volt az orosz-német viszony, mint épen 1938 egész folyamán, amidőn a két ország sajtója, rádiója és államférfiai az invektivák egész sorozatát bocsájtották ki egymás ellen, nem kímélve az államfők legszemélyesebb vonatkozásait sem. Midőn az 1937. esztendő folyamán a Szovjet katonai és polgárai vezetőinek nagy részét lemészárolta, ami méltán hívta ki az egész civilizált világ elszörnyedését, a kivégzettTuklasevszki tábornagy és társainak állítólagos bűne éppen az volt, hogv Németországgal óhajtottak katonai szövetséget létesíteni. A végképen elmérgesedett viszony és kölcsönös ellenséges magatartás dacára Németország nem mondta fel kölcsönös semlegességi szerződését és kereskedelmi egyezményét a Szovjettel, sőt a kereskedelmi kapcsolatok, habár csökkent arányokban, de még mindig elég élénkek voltak. Az olasz-orosz nem-megtámadási szerződés sem vesztette el soha hatályát. Az orosz-német kapcsolatok, mint fentebb bemutatni igyekeztünk, a világháború óta meglehetős változatosak voltak. Mindazonáltal az a fordulat, mely az elmúlt augusztus 23-án aláírt németorosz nem-megtámadási szerződés folytán bekövetkezett, minden elképzelést és várakozást felülmúlt. Midőn a cseh-morva protektorátus létesítése után és a német-lengyel ellentét kiélesedése foly-