Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - A jugoszláviai nemzeti kisebbségek iskolaügyi helyzete a statisztika tükrében

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 A jugoszláviai nemzeti kisebbségek iskolaügyi helyzete a síatisztika tükrében Irta: Prokopy Imre A jugoszláv állam megalakulásának 20-ik évfordulója alkalmából a belgrádi ,,Vreme" december 3-i száma hosszabb kimutatásban ismerteti a jugoszláviai közoktatásügy húsz év előtti és jelenlegi helyzetét. Büszkén mutat rá arra, hogy Jugoszlávia területén 1918 óta az elemi, polgári, tanítóképzői és középiskolai épületek száma 5869-ről 10.349-re, a tanerők száma 14.333-ról 40.268-ra, a tanulók száma pedig 722.475-ről 1.641.820-ra emelkedett. Az 1938 39. tanévben az ország területén működő 420 kisdedóvó 574 osztályát 29.360 gyermek látogatja, köztük 4545 német, 3200 magyar, 401 izraelita, 294 román, 188 rutén, 187 orosz, 102 olasz. 39 bolgár, 5 török és 2 albán nemzetiségű. Mivel Zivotic külügyminisztériumi osztályfőnök megállapítása szerint 1931-ben Jugoszláviában csak 37 ú. n. „magyar" kisdedóvó létezett s ezeknek a száma is az évek száma során magyar nemzetiségű óvónők hiánvában megfelelően csökkent, egészen bizonyos, hogy a 3200 magyar nemzetiségű gvermek nagyobbik fele államnyelvű kisdedóvót kénytelen látogatni. Nagvjából ugyanez áll a német nemzetiségű gvermekekről is. Az elemi iskolákban a helyzet a következő: A folyó tanévben az elemi iskolákba iratkozott 1,431.523 tanuló közül 48.862 a német, 42.785 a magyar. 14.753 az albán, 12.056 a csehszlovák 6.185 a román. 3.451 a rutén, 926 az olasz, 925 az orosz, 920 a török, 320 a bolgár és 8.411 az egyéb nemzetiségű tanulók száma. Ami a magvar és német elemi iskolai tanulók fenti létszámát illeti, úgy mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy ez a hivatalos statisztika által kimutatott létszám a névelemzésnek az iskolai beiratkozásoknál a kisebbségi gyermekekkel szemben kíméletlen alkalmazásával elért számot jelenti. Névelemzés nélkül és szabad iskolaválasztás mellett a kisebbségi elemi iskolai tanulók ténvleges száma jóval nagvobb lenne. Annak, hogy az állami elemi iskolák keretében mennyi a magyar, német és a többi kisebbségi párhuzamos tagozatoknak a száma, továbbá, hogv ezeknek a tagozatoknak a legtöbbjében a tantárgyak túlnyomó részét nem a kisebbségi tanulók anyanyelvén, hanem államnyelven tanítják, a hivatalos statisztikai adatokat ismertető kimutatásban egyáltalán nyoma sincs. Arról sincs szó a kimutatásban, hogy pl. a magyar tanulóknak csak a kisebbik fele látogathatja az ú. n. magvar párhuzamos tagozatok osztályait, mivel a nagyobbik felét az államnyelvű iskolákba kényszerítették. Ugyanez áll a német kisebbségi tanulókra is, akik közül több mint 20.000. szintén az államnyelvű elemi, illetve népiskolákat kénytelen látogatni, amint ezt Kraft István dr. v. skupstinai kénviselő a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának 1937. december 20-án tartott ülésén sérelmezte. („Deutsches Volksblatt" 1938. január 1.). De arról a tarthatatlan és törvényellenes állapotról is hallgat a hivatalos kimutatás, hogy o volt Horvát-Szlavonország területén élő 90.000 főnyi magyarságnak egyetlenegy magyar tannyelvű párhuzamos tagozata, sőt osztálya sincs. A többi nemzeti kisebbségnél még sokkal rosszabb a helyzet. Így pl. a hivatalos statisztika csak 39 bolgár óvódást és mindössze 320 bolgár nemzetiségű elemi iskoíai tanulót mutat ki, ami azt jelenti, hogy a több mint 800.000 főnyi macedo-bolgár kisebbséget a hivatalos statisztika egyszerűen elsikkasztja és ezt a hatalmas népcsoportot a szerbségbe olvasztja be. Hasonló eljárást látunk az albán kisebbséggel szemben is, araenynyiben a hivatalos statisztika csak 2 albán óvódást és mindössze 14.753 albán elemi iskolai tanulót tüntet fel, ami felette jellemző a több mint 600.000 főnyi albán nemzeti kisebbség iskolaügyi helyzetére. Lehetetlen állapot az is, hogy a hivatalos statisztika által kimutatott 134.000 főnyi román nemzeti kisebbségnek mindössze csak 294 kisdedóvóba és csupán 6.185 elemi iskolába járó tanulója van. A „Vreme" által közölt kimutatásban összesen 135.523 kisebbségi elemi iskolai tanuló szerepel, ami az összes elemi iskolai tanulóknak csupán 9.4%-a. Mivel pedig az ország nem-szláv kisebbségeinek a lélekszáma kereken legalább 2,609.000, vagyis az összlakosság 17.4%-a, ennek a számaránynak megfelelően 259.085 kisebbségi elemi iskolai tanulónak kellene lennie, tehát 123.562 tanulóval többnek, mint amennyit a hivatalos statisztika kimutat. Az elemi iskolák tanítói kara nemzetiségek szerint a következőképpen oszlik meg: a „Vreme" közölte hivatalos adatok szerint a folyó tanévben 28 747 „jugoszláv" (!), 712 német, 259 magvar, fa valóságban legalább százzal kevesebb!), 185 csehszlovák (!). 185 orosz (!), 67 olasz, 6 bolgár, 13 román, 103 albán, 69 török és 105 egyéb nemzetiségű tanító működik. Ezzel szemben az egves nem-szláv nemzeti kisebbségeknek lélekszámuk aránvában iárna: a félmilliónvi magyar kisebbségnek (3.33%) 1022, vagvis 763-al több, a félmilliónvi német kisebbségnek- 1.022. vagvos 310-el több. a 800.000 főnyi macedo-bolgár kisebbségnek (5.33%) 1636, vagvis 1630-al több, a 600.000 főnyi (4%) albán kisebbségnek 1.227, vagvis 1.124-el több és a 134.000 főnyi fO.89%) román kisebbségnek 273, vagyis 260nal több tanító, mint amennyi ilyen nemzetiségű elemi iskolai tanerő ezidőszerint tényleg van. A kisebbségek kisemmizését és az alkotmánv 4-ik, valamint a kisebbségi szerződés 7-ik cikkében statuált egvenjogusági elvnek a legteljesebb megszegését láthatjuk az analfabéta-tanfolyamoknál és az ú. n. háztartási iskoláknál, illetve tanfoIvamoknál is. A „Vreme"-ben említett és közpénzen fenntartott 80 analfabéta tanfolvamot kizárólag szerb és egyéb szláv írástudatlanok részére rendezték és az ott alkalmazott és ugyancsak közpénzből, tehát a kisebbségek adójából is fizetett 130 tanító kivétel nélkül szerb vagy egvéb szláv nemzetiségű. A kisebbségek csak a legutóbbi években „mertek" (!) elvétve itt-ott a saját pénzükön kisebbméretü ilyen tanfolyamokat rendezni. A kimutatásban szereplő és szintén állampénzen fenntartott 150 háztartási iskola, illetve tanfolvam elsősorban szintén csak szerb és egyéb szláv asszonyok és leánvok továbbképzését szolgálja, amint ez az 1929 december 5-i népiskolai törvénv 154. cikkének 6. bekezdésében foglalt rendelkezésből is kitűnik, mely szerint „ezekben az iskolákban és tanfolyamokon a tanítás kizárólag