Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - A jugoszláviai nemzeti kisebbségek iskolaügyi helyzete a statisztika tükrében

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA államnyelven történik." A háztartási iskolákban és tanfolyamokban működő 400 tanító kivétel nélkül szintén szerb vagy egyéb szláv nemzetiségű. A 226 polgári iskola közül csak egyetlenegy kisebbségi jellegű ilyen tanintézet van: az 1931 óta kivételesen engedélyezett újverbászi német leányés fiúpolgári magániskola. Ezen kívül azonban az ország szlávlakta területein azonban még 50 szerbhorvát vagy szlovén tannyelvű polgári magániskola is működik, amint ezt a polgári iskolai tanároknak 1932 augusztus 21-én Bania4.ukán megtartott kongresszusán Djordjevic Mita, az újvidéki leánygimnázium nyugalmazott igazgatója kimutatta. A polgári iskolai tanulók és tanárok létszáma ugyanazokat az aránytalanságokat tünteti fc1 a nemzeti kisebbségek rovására, mint a nép-, illetve elemi iskoláké. így pl. a 2309 polgári iskolai tanár közül a számiaránynak nagyjából megfelelő 86 német tanáron kívül csak 27 magyar, 17 csehszlovák, 40 orosz, 21 zsidó és 8 egyéb nemzetiségű polgári iskolai tanár van, holott a számiránvhoz mérten a magyar kisebbséget 77. a macedo-bolgár, az a'bán és a mmán nemzeti kisebbséget pedig együttesen legalább 236 polgári iskolai tanári állás illetné meg. A középiskolákban sem jobb a helyzet, a 197 középiskolát a folyó tanévben 119.236 tanuló látogatja, köztük 1969 zsidó, 1938 német, 1605 orosz, 1070 magyar, 778 cseh-szlovák, 233 rumán, 72 török, 69 olasz, 34 albán, 24 bolgár és 208 egvéb nemzetiségű tanuló. Itt mindeneikelőtt feltűnő, hogy a 69.000 főnyi zsidóságnak 3.7-szer, az alig 20.030 főnyi orosz emigrációnak meg éppen 7-szer annyi középiskolai tanulója van, mint amennyi 0.46%-os, illetve 0.2%-os számarányának megfelelne. Ezzel szemben a magyar kisebbségnek 2899. a német népcsoportnak 2131, a macedo-bolgár kisebbségnek 6321, az albán nemzetiségnek 4769 és a rumánkisebbségnek 828 középiskolai tanutóval van kevesebbje, mint amennyi számaránvánnk az egyen'ő elbánás elve alapján megfelelne. Ennek jórészt az a magvarázata, hogy a nem-szláv tanulóifjúság a nemzeti kisebbségeknek a közpályákról szinte maradéktalan kiszorítása miatt s ennélfogva a közhivatalokban való elhelyezkedési lehetőségek hiánvában a felsőbbfokú tanintézetek látogatásától már anyagi szempontból is bizo>nvos foki" tartózkodni kénytelen. \ 4969 közéoislkohi tanár nemzetiség szerinti megoszlását a kimutatás meg sem emhri. nyilvánvalóan azért, mert itt a kisebbségi t-vierőV arányszáma móg sokka'ta kedvezőtlenebb, mint ahogy azt a népiskolai és po'gári iskolai tanerők nemzetiség szerinti megosz'ásán^l láttuk. A 43 tanítóképző között van 6 magántanítóképző, és pedig Zagrebben, Mariborban, Sarajevoban, Ljubljanában és Skofja-Loka-ban 1—1 magántanítóképző, Ujverbászon (Novi Vrbas) pedig 1 német magántanítóképző. A többi nemzeti kisebbség a saját költségén sem állíthat magántanítóképzőt, mint egyáltalán semmiféle magániskolát, mert a tanítóképzőkről szóló 1929 szeptember 27-i törvény 2. és 88. §-ában, továbbá az 1929 december 5-i népiskolai törvény 164. §-ában, valamint az 1929 szeptember 17-i középiskolai törvény 5. §-ában és a polgári iskolákról szóló 1931 december 5-i törvény 64. §-ában foglalt rendelkezések — a kisebbségi szerződés 8-ik cikkének határozott rendelkezéseivel szöges ellentétben — kifejezetten tiltják magániskolák felállítását. A 43 tanító- és tanítónőképzőt a folyó tanévben 3500 tanuló látogatta, tanárainak száma pedig 469, akiknek nemzetiség szerinti megoszlásáról a statisztikai kimutatás nem ad felvilágosítást. Egészen bizonyos azonban, hogy a tanulók és tanárok nemzetiségi számaránya a kisebbségek szempontjából még sérelmesebb, mint az előző iskolatípusoknál. A kimutatásnak a főiskolákra vonatkozó részénél bennünket csak az érdekel, hogy ezek között van 15 középfokú nyilvánosságú joggal bíró vagy e nélküli zenei és művészeti magániskola is, ami újabb bizonyítéka annak, hogy a törvényeknek magániskolák állítására vonatkozó tilalmi rendelkezését a gyakorlatban csak a nemzeti kisebbségekkel szemben alkalmazzák. A főiskolákkal kapcsolatban meg kell azonban még említenünk azt a magyar cs német kisebbségre egyaránt rendkívül sérelmes tényt is, hogy az országban működő 9 római katholikus papképző intézet közül nincs egyetlenegy magyar vagy német papképző sem, holott a közel 900.000 magyar és német nemzetiségű római katholikus hívőknek, akik a jugoszláviai római katholikus egvház 5,200.000 főnyi hívőinek 17.7%-át teszik, 1—1 ilyen papképző intézetre kétségtelenül jogos igénye van. íme, a hivatalos statisztika tükrében ez a jugoszláviai nemzeti kisebbségek iskolaügyének ÍZ igazi helyzete. így fest a valóságban az a hivatalos helvről minduntalan hangoztatott és már a külföldi sajtó egy részében is váltig emlegetett jugoszláv egyenjogúság. További magyarázatra nincs szükség, mert itt a számok és a tények magukért beszélnek. A Revíziós Liga üdvözlése. — A Magyar Revíziós Liga a Felvidék magyarlakta részeinek felszabadulása alkalmából üdvözölte külföldi barátainkat. Ezt az üdvözlést Henry A. ^rocter angol képviselő most a következő, dr. Fali Endréhez, a Revíziós Liga ügyvezető igazgatójához intézett levélben köszönte meg: Mélyen tisztelt Uram! Az önök ügyéért folytatott munkásságomat értékelő kedves levele valóban meghatott. Megragadom ezt az alkalmat, hogy megkérjem önt. biztosítsa nevemben a Ma avar Reviziós Ligát, hogy továbbra is együtt óhajtok működni Önökkel az oly hosszú időn át nélkülözött igazság érvényre juttatásáért. Erőfeszítéseik meghozták az eredményt, ami Csehszlovákiát illeti. Nincs ok arra. hogy miért ne lehetne a többi területeket is ilven módszerrel visszaszerezni. Magyarország valóban hálával tartozik az Önök Ligájának azért a sok évi munkásságáért, melyet az érdekeltek kritikája és gáncsoskodása ellenére is folytattak. Bíznunk kell tehát a jobb jövőben, amikor majd az elveszített területek ismét a matívar nemzetek részei lesznek. Sir Edward Boyle, a londoni Balkan-Committee elnöke a következő levélben köszönte meg a Reviziós Liga üdvözlését, melyet a Felvidék magyarlakta részeinek visszacsatolása alkalmából juttatott el hozzá LJerczeg Ferenc. Feleségem és én hálásan köszönjük a jókívánságokat. Tudom jól, hogy a Reviziós Ligának igen nagy része van abban a békés revizíóban, mely München után megvalósult. Remélem, hogy további revíziókra is rövidesen sor kerül ebben a szellemben és az európai népek a jövőben az együttműködés és béke szellemében fogják problémáikat megoldani.