Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Aktív békepolitika

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA pel az olaszok legnagyobb nemzeti époszában. Az olasz-magyar barátság emléke él a szabadságharc és elnyomatás korának és a közös osztrák iga éveinek emlékében. Németországgal való kapcsolatunk a közös történelmi ösvényen való haladáson, a békeszer­ződések összetörésének közös akaratán, közös gazdasági érdekeken és a békeszerződésekkel szemben követett és követendő példaadáson nyugszik. Amit Imrédy Béla miniszterelnök aktív béke­politikának mondott, az teljességgel nem jelenti az ölhetett kézzel várakozó „sültgalamb"' politi­kát. A külpolitika egyik alapkövetelménye a hű­ség, még pedig az a hűség, mely nem azért köt barátságokat és szerződéseket, hogy azokat az első kínálkozó alkalomkor megszegje. A felháborodásnál, mely egy-egy szerződés megszegésénél, vagy megkerülésénél támad, sok­kal érthetőbb volna a felháborodás, mely a csalfa és a nemzet külpolitikájához nem méltó szerződé­sek megkötésekor keletkezik. A külpolitikának önmagához, tulajdon prin­cípiumához kell hűnek lennie. A külpolitika a nemzetnek az öngyilkosságtól való megóvása. Éppen azért, semmi sem kötelezi a külpoliti­kát irányának és elvének meghamisítására. Az a mesterséges felháborodás, mely a béke­szerződések visszalökését a békeszerzők hatalmi körében kísérte s amely arról panaszkodik, hogy korunk a szerződések tiszteletben nem tartásá­nak barbár és törvényenkívüli kora, tudatos ha­misítás. Isten és a történelem előtt a békeszerződés minden szakasza semmis volt megszövegezésének és aláírásának pillanatában, mert ellenkezett az elfogadásukra kényszerített nemzetek princípiu­mával. Az aktív békepolitika, épp úgy mint a néme­teknél, nálunk is semmisnek tekinti a békeparan­csokat és nem látja elvetésükben a szerződés szentségének megsértését. Hadseregünk korszerű fölfegyverzése, az ak­tív békepolitika következménye, mely bel- és kül­politikai akaratunkat egyaránt alátámasztja. A külpolitikának van egy — félig-meddig — belpolitikai vonatkozású része is: a kisebbségek­kel való bánásmód. E tekintetben nálunk voltaképpen vita nem is lehet. Igaz, vannak nemzetiségeink, de vannak-e kisebbségeink? Kisebbség az elégedetlen, elemi érzéseiben megcsúfolt, mostohán kezelt, vagy erőszakkal elragadott népcsoport. Vannak-e nálunk ilyenek? Erőszakkal csaltuk, csatoltuk-e őket magunk­hoz? Földet vettünk el tőlük, vagy adtunk nekik? A „Magyar Külpolitika" ingyen jár minden külföldi magyar egyesületnek Támogassa előfizetésével a Magyar Külpolitikát! Vettünk-e el valamit földi és égi jogaikból? Van-e valami követelni valójuk rajtunk? Elvágyódnak-e tőlünk? Vagy görcsösen ragaszkodnak a maguk szűkebb hazájához, falujához, melynek még'tá­jékáról sem kívánkoznak el? A mi nemzetiségeink urak a maguk földjén és egyenlő jogú polgárai az országnak. Sem lelküket, sem kultúrájukat nem akarjuk megtörni. Ebből következik a nemzetiségi és kisebbsé­gi kérdés külpolitikai része: a magyar kisebbség­gel való bánásmód az újonnan alakult hékeszerző­dési államokban. Az aktív békepolitika, melyet Imrédy Béla miniszterelnök hangoztatott, igenis, be akar nyúl­ni a kisebbségi sorsban szenvedő magyarság jogai­nak rendezésébe. Magyarország, igenis, mindenütt ott lesz, ahol magyarok — saját akaratukon kívül — laknak ide­gen országokban. Ott lesz és figyeli életüket. Ön­kormányzatot és az önkormányzat után népsza­vazást követel részükre és nem fél attól, hogy az aktív békepolitika háborút eredményez, mert tudja, hogy az aktív békepolitika nem háborút, hanem változást, más, közkeletű szóval békés, de hatályos revíziót jelent. Az aktív békepolitika nem köti a magyarsá­got semmi más nép, mint a magyarság princípiu­ma mellé és féltve őrzi a magyarság legnagyobb kincsét: — teljes magyarságát jelentő független­ségét. Ez a függetlenség szabad mozgást jelent, és hatályos szabad védelmét a magyarság minden érdekének. Ez a politika nem felejti el a magyar­ságnak egyetlen barátját, egyetlen történeti kap­csolatát sem, nem felejti a hagyományokat, me­lyek a lengyel-magyar barátságnak történelmi hátteret adnak. Nem felejti el az angolok iránt érzett barátságot, melynek alapja az angol és ma­gyar alkotmány rokonsága, az angol és magyar nagyvonalú gondolkodás párhuzama. Ez az aktív békepolitika minden hagyomány­nyal szoros kapcsolatban él. Minden hagyomány kötelezi, de legerőseb­ben az a hagyomány, mely a magyarságot függet­lenségéért, teljességéért való harcára, léte min­den napján ezer éven át kötelezte és kötelezi. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7.

Next

/
Thumbnails
Contents