Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Aktív békepolitika

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 5. S Z. BUDAPEST 19 3 8 ^Aktív békepolitika Magyarország új miniszterelnökének, Imredy Bélának bemutatkozó beszéde hitvallás volt a magyar külpolitika hagyományai mellett. A külpolitika egy nemzet sorsának, végzetének, rendeltetésének kitapogatása. A külpolitika nem a nemzetek tetszéséből, nem államférfiak nagyravágyásából, még kevésbbé ötleteiből keletkezik. Mondhatnók, külpolitika hamarabb volt, mint a nemzet maga. Chamberlain, aki ma a Britbirodalom hajózási utainak védelméért folytatja diplomáciai munkáját és országa biztonságát a légjárók ezreivel védelmezi, egyenes utóda Anglia nagy prímásának, aki ezer esztendővel ezelőtt hazája partjait háromezerhatszáz hajóval őriztette. A meleg tengerek utáni vágyódás, minden orosz imperialista politika alapja, a szármát síkság lakóinak történelmi emlékezetet meghaladó s az utódokra hagyott örök álma. A gall föld védelmi politikája a Rajnán túl lakó nép ellen régibb, mint a francia nép maga. A külpolitika nem szeszélyes gondolat, egyéni törekvés, önkényes elhatározás játéka. Vonalában szilárdság és folytonosság van. Nem a nemzettel együtt, hanem a nemzetet megelőzően születik, mintha ezzel is a végzet változhatatlan, örök parancsát mutatná. Jobban össze van forrva a földdel, mint a földmüvelés maga. A magyar külpolitika alapja a nemzeti és nyelvi függetlenség megtartása, lelki és szellemi kincseinek megóvása, vagyis saját nemzeti és mennyei elvének örök ragyogtatása a nemzetek csillagmezejének képei között. Voltunk, vagyunk — és leszünk. Ezt a külpolitikát adta a nemzet a földnek. A külpolitika másik részét a föld adja a nemzetnek. — A történelmi erők és a földrajzi adottsáságok — mondotta a miniszterelnök, — amelyek a külpolitikai vonalvezetés megállapításánál irányadók voltak, állandóan és változatlanul fennállanak. A magyar külpolitika hagyományai régóta nem éltek oly cselekvően a nemzet mindennapi életében, mint napjainkban. Akár szabadságunk és függetlenségünk örvendetes megóvását, akár szorosabb kapcsolataink keresését tekintjük, mindenütt öncélú és teljes értékű államként szerepelünk. Bármennyire sorvadt is államterületünk, a világpolitika sohasem tekintett és nem is tekinthetett mesterséges, diplomácia-szülötte országnak, melyet mesterkélt eszközökkel kell és lehet — mások bosszúságára, vagy későbbi javadalmazására — ideig-óráig életben tartani. Mi Isten akaratából született nemzet vagyunk és államunk is az. Nemzeti princípiumunk nem égett ki, hanem erősödött az idők folyamán. Külpolitikai hivatásunk és hagyományaink nem halványodtak el, hanem vérrel telítődtek teljes nemzeti önállóságunk visszanyerésekor. De nemcsak multunk van, hanem jövőnk is. Az, hogy önállóságunk visszanyerésekor területünk és népességünk nagy részét elvesztettük, nem jelenti princípiumunk megfogyatkozását. A számbeli és területbeli fogyatkozás csak ideiglenes, jelentheti egy nép nagy és súlyos szerencsétlenségét, de nem jelenti erkölcsi és történelmi értékének megromlását. Erkölcsi és történelmi értékünknek kell változatlannak maradnia, hogy magunkban hordozhassuk a jövő nagy Magyarországát. A szenvedés sohasem törte meg a magyarságot és sem népének, sem földjének veszte nem vetette vissza sem a jelentéktelenségbe, sem a barbárságba. A magyarság Európa szívében: Isten teremtő gondolatának egyik csodája. A magyarság külön szerepre hivatva áll itt, Nyugatot Kelettel összekötve, egyiket a másikkal megnemesítve. A világ szegényebb volna nélkülünk. Éppen ezért a magyar nemzet és a magyar külpolitika, valami, a világ ritka nemzetében található nemességet hordoz magában. A magyar külpolitika lovagias, mert minden erkölcsi értéknek lovagias, hősi védelmezője a múltban, most és mindenkor. Nem a nyers hatalmat, hanem az erkölcsi és szellemi értéket tiszteli. Saját bőrén tapasztalta a tömegek és fegyverek túlságát és hatalmát de — szenvedésein túl és ezek fölött is — mindig érezte az anyagi eszközök, a nyers anyagi erőknek Istentől való elszakadtságát és hiábavalóságát, < Török, tatár volt — elmúlt. A magyarság — saját sorsában — érezte az erkölcsi és szellemi erők örökkévalóságát. Épp ezért az orosz bolsevizmus ránktörését is úgy érezte, hogy az a tatár-törökvész keletről idecsapó utolsó hulláma volt. A magyarság nem lehet soha semmiféle materialista szellemű erőhatalom szövetségese, barátja, vagy követője. A mai külpolitika természetes geopolitikai alapokon kívül történelmi hagyományokra is támaszkodik, mikor barátsággal kapcsolja népünket Olaszországhoz. Ennek a barátságnak alapjai ezer esztendősek. Magyarország mint „beata Ungheria" szere-