Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - Az angol-olasz megegyezés

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA rint három okból: a bolsevista veszedelem hangoztatása mellett, a francia revans-politika és az utódállamok ellenszegülése miatt. Akkor azonban Oroszország veszedelmet jelentett a franciák számára, de ma már úgy Franciaország, mint Cseh Szlovákia katonai szövetségese! Amilyen igazságtalan tehát a békeszerződés korlátozása katonai téren, éppen olyan igazságtalan minden más részében is. Nem lehet többé meg tiltani Magyarországnak sem, hogy akkora hadsereget tartson, amekkorát jónak lát és hogy az ne zsoldos, hanem igazán nemzeti hadsereg lehessen! b—a. Magyarország kormányzója nagyhatású rádiószózatában kijelentette, hogy a külpolitikában is kezd a helyzet lassacskán tisztulni és hogy a nemzetközi elrendeződés folyamata a Népszövetségen kívül indult meg. A nemzetközi helyzet tisztázásához, mint a nemzetközi sajtóból is láttuk, a kormányzó beszéde is hozzájárult. Egymásután torlódnak olyan események, amikúj békekötések felé utalnak. Az új békekötések valódi békét céloznak a régi békeparancsokkal szemben. Európa politikája, a békeparancsok árnyékában, húsz évig volt meddő, sivatagi, elszárító és mérgező politika. Az új politika, a valódi békekötések politikája, egy hónap alatt többet tett Európa lecsöndesítésére, mint a Népszövetség és békeparancsok politikája évszázadok alatt tehetett volna. A német-osztrák csatlakozás rövid hullám zása után a nagy események egyik mozzanata a német egység ünnepe. Németország után Spanyolország is közel van ahhoz, hogy nemzeti egységét megtalálja és a polgárháború romjait eltakarítva, a nemzeti eszmét szolgáló alakulás jegyében vegye át méltó szerepét a történelemben. Mindezeknél az európai és világpolitikában sokkal fontosabb az angol-olasz megegyezés, melynek távlatában nemcsak az európai egyensúly helyreállítása áll, hanem Európa erőinek felszabadítása más világrészekkel szemben. Ezt elsősorban Chamberlainnek köszönhetjük, aki az olaszokkal való kibékülést szorgalmazta. Ez a kibékülés a Földközi tengeri helyzetet és egyensúlyt a maga egészében rendezi és a közeikeleti ügyekben is megegyezést jelent. A Chamberlain-i politika Németországgal is igyekszik megteremteni az őszinte és jóindulatú együttműködést. Az angol-olasz-német háromszög — ha megalakul — szükségszerűen magához vonja Franciaországot is. Rég elmúlt az az idő, amikor Franciaország önálló és parancsoló külpolitikát folytathatott. A hatalmas Franciország, úgy látszik, csak makacs, öreg diktátorainak, Clémenceaunak, Poincarénak sugalló erejében volt hatalmas. A makacs öregek távozta után Franciaország itt maradt belső válságainak hidegrázásában, egyre-másra változó kormányainak végnélküli seregszemléjével, szovjctszöveségének értéktelenségével, csatlósainak, a szétbomlott kisantant és a nemzetiségei szerint szétválandó Csehszlovákia immár értéktelen lett szövetségével, a paralizált Népszövetséggel. Mindezt Franciaországban már nemcsak a vezető államférfiak látják, hanem látja a közvélemény is és így egyszerű számítás is megmutatja, hogy Franciaországnak nincs más választása, mint az angol vezetés alatt álló külpolitikához való símulás. Ez az alakulás pedig sok mindent jelent. Nem beszélve arról, hogy megszűnik a külpolitikai diktatúra, megszűnik Európának győzőkre és legyőzöttekre való oszlása, megszűnnek azok a tekervényes diplomáciai utak, melyek a békétől és jogtól minél távolabb vezettek, azok az öncélú és kacskaringós diplomáciai elvek, melyeknek szent és sérthetetlen volta miatt a régi diplomácia hajlandó volt megölni az életet. Az új diplomácia egyenlő rangú tárgyaló félnek ismer el minden államot és sokkal több eszméje és érve van, mintsem hogy — jobb érvek híján — azonnal kardját csörögtesse. Ennél a diplomáciánál a fegyver — bár megvan — valóban a legeslegutolsó argumentum. Ez az alakulás kiküszöböli a szovjetet az európai politikából, ami csak bevallása lesz a tényleges helyzetnek, hiszen a szovjet a benne dúló belső terror miatt külpolitikailag napról-napra amúgy is tehetetlenebb. Anglia, Olaszország, Németország és Fanciaország négyes alakulatához bizonyára Lengyelország is közvetlenül csatlakozik. Ez az összefogás nemcsak az európai béke megingathatatlan alapja lesz. hanem teljes gátat jelent a szovjettel szem ben minden téren. A tisztulás folyamata kiegészül azzal is, hogy a régi nemzetközi parancsuralom keleteurópai végvára, a kisantant, államainak eltérő és önálló külpolitikája következtében, összeomlott és megszűnt külön hatalmi tényező lenni. Államait, talán Jugoszláviát kivéve, mely már rálépett az egészséges politika útjára, nemcsak külpolitikájuk, hanem belső állapotuk is tehetetlenné teszi. A világ szeme elé legélesebben tárul most Csehország helyzete, melyet felszabadult öntudatú nemzetiségei elhagyni igyekeznek és francia és szovjet szövetségesei ellenére is elhagyottan és elszigetelten áll. Az angol külpolitika vezetői világosan kijelen tették, hogy nem hajlandók Csehország garantálására, a szovjetet pedig belső bajain kívül a keleti helyzet is leköti. A francia segítség pedig, tekintettel a közbeeső Németbirodalomra — leg alább is illuzórius. Az események mozaikjából így alakul ki a világpolitika egyensúlya felé való haladás újabb, meg újabb revíziókkal. Ez egyúttal az új nemzetközi módszereknek teljes diadalát jelenti. A Népszövetségen kívüli elrendeződés a Népszövetség tehetetlensége mellett ennek a genfi intézménynek csak az a szerep jutott, hogy ő fogja az olasz birodalom abesszin foglalását formailag — tizenhét állam elismerése után — hitelesíteni. A Népszövetség halálát az okozta, hogy a jövő és történelem szellemének, a revíziónak ellenAz angol-olasz megegyezés