Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - Az uj román alkotmány és a kisebbségek

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 s a Tatarescu-kormány lemondott, de némi huzavona után új megbízást kapott s elrendelte a választásokat. De megtörtént a Romániában eddig soha elő nem fordult eset, hogy a kormány a választásokon nem nyert többséget s Tatarescu ismét beadta lemondását. A választásokból mint két legnagyobb párt a demokratikus hajlamú nemzeti parasztpárt és Codreanu ultra-nacionalista pártja került volt ki, de az uralkodó nem e két párt valamelyikét, hanem a Cuza—Goga-féle nemzeti keresztény pártot bízta meg a kormányalakítással, mely az összes szavazatok 9.15%-át kapta volt, tehát egy törpe kisebbséggel rendelkezett volna a törvényhozásban. Ez mutatta, hogy mily kevés talaja volt a kél szél sőséges párt mellett az országban. A Goga-kormány és pártja erősen nacionalista nézeteket vallott, de nem helyezkedett a faji állam alapjára. Irtó háborút kezdett a zsidóság ellen, de a nemzeti kisebbségekkel szemben megértést hirdetett. „A magyar kisebbséget nem fenyegeti semmi veszély," — jelentette ki a kormányelnök egy intervjuban, — „a kormány nem gondol semmiféle rendelkezésre, mely természetes jogaiban megrövidítené. A román állam gyarapodhatik és erősödhetik anélkül, hogy az együttélő nemzetiségeket elnyomná". E liberálisnak látszó kijelentéshez nem fűzünk kommentárt, mert a Goga-kormány egy halom nyilatkozat, interjú és antiszemita rendelet hátrahagyásával hat hét múlva úgy eltűnt, mint a szétpattant szappanbuborék s követte egy hatalmasnak látszó, volt miniszterelnökökből és miniszterekből összeállított „tekintélyi" kormány, az orthodox államegyház patriárchájának, Christea Mironnak elnöklete alatt. Alig pár napig volt uralmon e kormány, mikor egy száz szakaszból álló alkotmányt tett közzé, azt néhány nap múlva népszavazás alá bocsátotta s a 63%-ig analfabéta nép egyhangúan megszavazta. Az új alkotmánynak kevés rendelkezése vonatkozik a kisebbségekre, de azok mélyen belevágnak életükbe s nagy ellenmondásokat foglalnak magukban. Az alkotmány megtartotta a régi alkotmánynak azt a kijelentését, hos<y a „román királyság nemzeti állam", s a régi alkotmánynak felel meg az 5. szakasz, melv kimondja, hogy „az összes román állampolgárok etnikai származás és felekezeti különbség nélkül egyenlők". De pár sorral alább az egyenlőtlenség deklarációit olvassuk. Az új alkotmány fenntartotta az egvházi törvényeknek azt a rendjét, mely szerint a két román egyház közül az orthodox uralkodó és a görög katholikus elsőbbségi egyház, míg a többi utánuk következők (másodrangú egyházak, ami kifejezést nyer abban, hogy míg a két román egyház összes főpapjai tagjai a szenátusnak, addig a többi egyháznak csak egy-egy főpapja jut oda s az is csak akkor, ha híveinek száma meghaladja a 2O0.OOO-et, minek következtében az erdélyi unitárius püspök, az cűvetlen a világon, nem tagja e testületnek, mert Erdélyben nincs 200.000 híve. A 27. szakasz szerint a polgári és katonai hivatalok „a román nemzet többségi és államalkotó jellegének figyelembevételével" töltendők be, ami azt teszi, hogy oda kisebbségi, mint eddig, ezután sem fog be jutni. Miniszter meg éppen csak az lehet, aki három felmenő generáció óta tiszta román nemzetiségű, ami örökre kizár e magas hivatalokból minden kisebbségi személyt. Az alkotmánynak ennyi rendelkezése érinti közvetlenül a kisebbségeket és statuál a deklarált jogegyenlőséggel szemben mélyreható felekezeti és hivatali jogegyenlőtlenséget. De a dolog ezzel nincs befejezve: Romániában nem a törvény, hanem a végrehajtás a fontos. Románia kormányzata ma gyengén leplezett katonai diktatúra, mit az egész országra kiterjesztett ostromállapot fejez ki. Az ostromállapot kihirdetése alkalmával az erdélyi VI. hadtest parancsnoksága rendeletet adott ki, mely egy tollvonással véget vet minden jogegyenlőségnek. Nem minden rendelkezés egyenesen kisebbségellenes, hanem olyan elasztikus, hogy annak alapján minden pillanatban a hazaárulás vádjának veszélye fenyeget minden kisebbséget. A rendelet tiltja a román nemzeti érzés megsértését, a tiszteletlen magatartást a hivatalos nyelvvel, a nemzeti ünnepekkel szemben, a román intézmények, a román történelem és államvallás lebecsülését. Mennyi alkalom a kisebbségek zaklatására! Hivatalokban tisztviselők csak románul beszélhetnek a felekkel, gépkocsi, villamosvezetők, piaci árusok csak a román nyelvet használhatják, hirdetés, reklám csak román nyelvű lehet. Sajtóban és közleményekben a helységek és megyék neve csak a hivatalos elnevezés lehet és boltok, bankok, vállalatok feliratai, cégtáblái román és pedig „helyes román nyelvre" írandók át. Ilyenné válik az alkotmány jogegyenlősége a végrehajtó hatóságok kezében. A liberális kormányok legsötétebb üldözési korszakában nem volt rosszabb. Ma még csak papíron olvassuk, de holnap átmegy az életbe s amit az alkotmány jogegyenlőségnek hív: lesz üldözés és elnyomás a kisebbségek szamára. Linóleum, viaszosvászon- és szőnyegáru legjobb és legolcsóbb HAAS LIPÓT VII., Bákoczi-ut 24. Telefon: 1-130-41 és 1-310-89 áruházaiban: VII., Erzsébet-körut 28. Telefon: 1-416-78.