Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Egységes Európa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Egységes Európa Amerikaiak, akik kockára vagdalták országuk térképét, bizonyos csodálkozással nézik azokat a szeszélyes vonalakat, melyek az európai államok határát jelzik. Az Egyesült Államok, népi tekintetben, szinte kivonata Európának és mégis beéri egyetlen szuverén államgépezettel. Európának ez az egységesítése csődöt mondott a Népszövetségben s ha mégis beszélünk Európáról, mint politikai egységről, ezt az egységet az államgépezeten és ennek szuverénításán túl kell keresnünk. Mert valóban van egységes Európa. Európa egységes alapjában, gyökerében és szellemében. Egységes görög-latin kultúrájában, keresztény hitében és erkölcsében, földi és égi titkok kutatásában, szellem és ízlés bölcs mértéktartásában, és egységes végzetében is. Sem határok, sem vámfalak, sem nyelvek nem bonthatják meg ezt az egységet és nem homályosíthatják el az európai öntudatot. A történelem bizonyságot tesz erről az egységről. Szinte azt mondhatnók, a római birodalom egysége voltaképpen nem szűnt meg, hanem kiterjedt akkor és azóta, hogy Nagy Szent Gergely Britanniába küldte térítőit, Európa egységes volt a kereszténység átvételében, és védelmében, a renesszánsz ujjongásában, a tudományokban, irodalomban és mesterségekben. Ezzel szemben vajmi keveset jelent, hogy büntető és kereskedelmi törvényei nem egészen azonosak és a vámokat, adókat különböző pénztárakba kell befizetni. Mindaz, ami Európa egyik országával történt, hatással volt és van Európa minden országára. Ha ennek bizonyságát történelmi eseményekben keressük, gondoljunk arra a reakcióra, mely Európában a török hódításokra keletkezett. Nemcsak Magyarország, nemcsak a Balkán szenvedett ez alatt. Spanyolország a török ellen vívott tengeri harcban vitte végbe legnagyobb nemzetközi cselekedetét, mikor Lepantónál a legyőzhetetlennek vélt török haderőt megverte. Mikor a keresztény világgal, tehát Európával szemben ezt a feladatát teljesítette: mintha egész erejét kiadta volna. Ezentúl csak bel- és külviszályai voltak, de nem volt a szó magasabb értelmében vett sikeres külpolitikája, — egész napjainkig, mikor ismét a keresztény-ellenességgel áll szinte végeláthatatlan harcban. Bécs felszabadítása a török ostroma alól egész Európa ügye volt és Orániai Vilmos a szerencsétlen véget ért angol trónkövetelőnek, azt ajánlotta, ha életének tartalmat akar adni, vonuljon Szobieszki zászlaja alá. De akkor is, mikor Európa a török veszedelem ellen egységesen védekezett, különös erők szaggatták Európát. A tizenhatodik század nagy világnézeti ellentéte akkor is két táborba terelte Európa népeit és ez az ellentét nem kevéssé járult Európa erőinek gyöngüléséhez. Azt hisszük, a török dúlás és hódítás már a régmúlté, melynek semmi, vagy elenyésző része van életünkben. De nem így van. Amit a török Európában megszerzett és aztán elvesztett, csak részben került vissza Európához. Azt mondhatnók, hogy — Csonkamagyarország kivételével, — amit a törököktől visszavettek, az a Balkáné s a Balkánon keresztül a szlávság tulajdona lett és maradt, és a szlávságon keresztül ezen a területen nem Európa, hanem Oroszország lett a politikai, vagy szellemi vezető. Még Magyarország trianoni megcsonkítása is voltaképpen egyenes folytatása a török foglalásnak a török előrenyomulás következtében délről feltolt szlávság előnyére. Amit azonban Magyarország elvesztett, azt Európa is elvesztette. Az a zsugorodás, mely az egyséses Európában bekövetkezett, még nem ért véget. A gondolkodó nem számíthatja Európa alkotó részei közé Oroszországot, mely Nagy Péter erőltetett kísérleteinek folytatása után végleg levetette európai álarcát és a maga igazi mivoltában mutatkozik. Oroszország, mely sem alkatában, sem szellemében, sem végzetében nem európai, ma épp úgy veszedelme Európának, mint valamikor a török. Hódító eszközei, egyelőre, mások. Nem dolgozik a régi módszerrel, nem mozgósítja a népét, nem vonul egész állami és katonai berendezésével Nyugat felé. Európa szellemi egységét akarja megbontani, Európa lelkét akarja ellopni. A legmagasabb stratégiai tervvel dolgozik. Nem bízza ügyét nverc, vagy vesztett csaták és hadjáratok szerencsejátékára. Ez a módszer régi és végeredményben — a valószínűségi számítás is azt mutatja, — mindig veszteséggel végződik. Nem sikerült Nagy Sándornak, sem az ozmánnak, sem Napóleonnak. A szerencse forgandó. Európát csak a szellemén keresztül lehet megölni és azután birtokba venni. Európa minden gyengülése, az egyházszaka dás óta, a török felnyomulás és a párizskörnyéki békék óta: Oroszország erősödése. Amit a nyugati kereszténység, a latin betű, az európai lélek veszít, azt Oroszország nyeri. Hogy Európa egységes, azt senki sem tudja jobban, mint Oroszország: mindegy neki, melyik országot támadja meg. Ma Magyar- és Németország, vagy Olaszország, holnap Franciaország és Spanyolország működésének színtere. Megbontja a társadalmi egyensúlyt, egyik osztályt a másik ellen úszítva. A bolsevizmust akarja terjeszteni? Nem. Hisz maga sem tudja, a bolsevizmus, vagy nacionalizmus felé kívánkozik-e. Maga sem tudja, melyik elméletnek adjon teret és engedménitiuiiiiit íiiiiiiiiiiiiiiitit •iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiin KETTER ÉTTEREM XI., Horthy [>liklós-ut 48 Esténkint győri LAKATOS FLÓRIS cigányzenekara muzsikál Fajborok,, Részvénysör, Külön termek, ItIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM